Cassidy, szeretlek! • Zayn Malik ff. [BEFEJEZETT]

16. FEJEZET - VÁROSNÉZÉS

(Cassie szemszöge)

„Ez az első csók, amelynek mindketten tudatában vagyunk. Egyikünk sem beteg, egyikünk sincs magán kívül a fájdalomtól, egyikünk sem veszítette el az eszméletét. Az ajkunk nem forró a láztól, és nem is jéghideg. Ez az első csók, amely megdobogtatja a szívemet. Forró és különös. Ez az első csók, ami után várom a következőt." – Susanne Collins

Már egy öt perce álltunk a forgalomban én pedig egyre idegesebben kopogtam a műszerfalon.

- Kihez sietsz így? – kérdezte az ütemes koppanásokat megszakítva Fred.

- Nem fontos – néztem ki a szélvédőn.- Akkor meg minek idegeskedsz? – nevetett.

- Zaynhez – sóhajtottam és percenként néztem az órát.

- Oh – sóhajtott és nem nézett rám.

Egyszer csak a sor megindult és egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el az ajkaimat. Freddel nem igazán dumáltunk a Central Parkig.

- Köszi, hogy elhoztál – nyomtam egy puszit az arcára, majd a táskámat kihalászva már rohantam is.

Persze Frednek is sikerült megtalálni az állatkerthez legtávolabb eső parkolót. Na mindegy, futottam, ahogy csak tudtam. Már szúrt a tüdőm, de nem álltam meg. Időre oda kellett érnem.

- Nem kellett volna rohannod – mosolygott rám napszemüvegben és baseball sapkában Zayn.

- Si... siettem – lihegtem. – Mi... mi a baj?

- Baj? Miért lenne baj? – lepődött meg, mire egy nagy levegőt vettem, hogy ne akadjon el a szavam beszéd közben.

- Olyan fura volt a hangod a telefonban. Akkor miért akartál találkozni? – néztem rá karba tett kézzel.

- Hát, hogy egy igazi new yorki körbevezessen – nevetett.

- Mi van? – néztem rá csodálkozva.

- Tudod, mint a turistáknak, megmutatod a város nevezetességeit, meg a kedvenc helyeidet. Nekem van időm, estig ráérek – vigyorgott.

- Komolyan azért hívtál ide, hogy idegenvezetőset játsszak? – lepődtem meg.

- Aha – nevetett az arckifejezésemen.- De nincs nálam esernyő – sóhajtottam.

- Minek az, esni fog? – nézett rám nagy szemekkel.- Nem, dehogyis – ráztam a fejem. – De az idegenvezetőknek mindig van esernyőjük, általában piros, hogy a turisták lássák, merre kell menni.- Nem gond, egyszemélyes turistacsoportnál ez a veszély nem áll fenn – mosolygott.

- A többiek nem jönnek?- Nem, inkább pihentek.

- Jó, akkor menjünk – sóhajtottam. – De tényleg ne kelts nagy feltűnést oké?

- Persze.Miközben a Central Parkban sétálgattunk azon gondolkodtam, hogy előző évben mi mindent tanultunk a városról amerikai történelmen. Egész sok minden eszembe jutott, így úgy döntöttem kis helytörténeti tudásomat megcsillogtatom.

- Tudtad, hogy New Yorkot 1624-ben alapították New Amsterdam néven?

- Aha, holland telepesek – vigyorgott. – Tanultuk töriből, itt épp nem aludtam.

- New York az Atlanti-óceán partján, a Hudson-folyó torkolatában fekszik – vettem elő földrajzi tudásom.- Kezd unalmas lenni – sóhajtott fel.