Cassidy, szeretlek! • Zayn Malik ff. [BEFEJEZETT]

36. FEJEZET - PRÓBAIDŐ

(Zayn szemszöge)

„Bizalom nélkül az egyik partner gyanakvóvá válik, nyugtalanná és tele lesz előítéletekkel, félelmekkel, a másik úgy érzi, lélektani csapdába került, azt hiszi, hogy nem hagyják szabadon lélegezni, s érzelmileg megfojtják. Lehetetlen valakit igazán szeretni, ha nem bízunk meg benne teljesen." – Adam J. Jackson

Kicsit meglepődtem, mikor Selena felhívott az interjú után, de egy érdekes délutánt töltöttünk el együtt a bárban. Rengeteget beszélgettünk és nevettünk, Cassie-nek nem volt igaza, mikor azt mondta, hogy egy hárpia.

Amikor délután négykor elköszöntem tőle vidáman masíroztam a lift felé, de Harry elkapta a vállam.

- Ez most meg mire volt jó? – vont kérdőre dühösen.

- Mi? – lepődtem meg viselkedésén.

- Ez a csaj. Alig békülsz ki Cass-szel és máris egy másik lányra nyomulsz? Nem ilyennek ismertelek haver – sóhajtott.

- Dehogyis, Selena csak haver – nevettem el magam.

- Magyarázd ezt törpillának, jó? – forgatta a szemeit.

- Mi? – értetlenkedtem megint.

- Cass itt volt, amikor jött már akkor nagyon feldúltnak tűnt, aztán meglátott téged ezzel a csajjal és bőgve rohant haza – magyarázta.

- Úristen! – csak ennyit bírtam kinyögni és futásnak eredtem.

Persze ilyenkor nem lehet taxit fogni, utálom New York-ot – gondoltam, miközben próbáltam leinteni egy sárga autót, kevés sikerrel.

Kis idő után végre találtam egy szabad kocsit és miután megadtam neki, az étterem címét előbányásztam a telefonom, ami jelezte, hogy van egy nem fogadott hívásom és egy üzenetem.

Lehallgattam az üzenetet és Cass volt az.

Már akkor volt valami a hangjában, ami nyugtalanított. Észre kellett volna vennem az üzenetet és lehallgatni, majd megbeszélni vele. De én hülye már megint elcsesztem az egészet...

Az étterem előtt kiszálltam, majd megkerültem a háztömböt és a hátsó bejáraton mentem be, hogy ne keltsek nagy feltűnést.

Felsétáltam a lépcsőn, bekopogtam, de semmi reakciót nem kaptam, így lenyomtam a kilincset és beléptem.

- Hahó! – álltam a nyitott ajtóba, ahonnan rálátásom nyílt a nappalira.

Cassie ott feküdt a kanapén és aludt, ám arcán csillogtak a könnyei nyomai. Már épp lépni akartam beljebb, mikor egy kiskutya nekem támadt és éktelen nagy lármába kezdett, amire Cass is felébredt.

- Te mit keresel itt? – nézett rám álmosan.

- Ez a valami a múltkor még nem volt itt – mutattam a kutyára.

- Lola új szerzemény – válaszolta és a kiskutya máris az ölébe heveredett.

- Bocsánatot akarok kérni – mondtam, miközben becsuktam az ajtót.

- Felesleges – sóhajtotta.

- Cass ne csináld már! – ültem le mellé.

- Zayn én képtelen vagyok benned bízni. Eljátszottad a bizalmam, mikor hazudtál és most sem úgy viselkedsz, mintha vissza akarnád szerezni – nézett rám könnyes szemekkel.

- De hát Selena csak egy barát – fakadtam ki.

- Most még az, de nem tudod, hogy mire képes, ha a fejébe vesz valamit – mosolyodott el halványan.

Nem válaszoltam csak döbbenten néztem rá, majd így folytatta.

- Zayn nekünk a barátság dolog ezerrel jobban ment mint ez... - kezdte.

- Ne mondd, hogy szakítani akarsz – estem kétségbe.

- Tudsz jobb megoldást? – húzta fel kérdőn a szemöldökét.

- Bízz meg bennem. Szeretlek! Sosem csalnálak meg – győzködtem.

- Zayn én nem tudom – kezdte el a padlót tanulmányozni.

- Kompromisszumot ajánlok – mondtam utolsó kétségbeesésemben.

- Hallgatlak – nézett rám érdeklődve.

- Próbaidőt ajánlok.

- Próbaidőt? Meddig? – lepődött meg.

- A turné végéig. – mosolyodtam el, hogy benne van a dologban. – Ha bármit csinálok, akkor páros lábbal rúghatsz ki és soha többet nem kereslek. Oké?

- De honnan tudom meg, hogyha csináltál valamit, vasárnap elmentek Philadelphiába – sóhajtott.

- Harry vagy Liam előbb vagy utóbb úgyis elmondja.

- Ez is igaz – mosolyodott el.

- Szóval benne vagy? – kérdeztem reménykedve.

- Lehet – húzódott széles mosolyra a szája.

Szívem szerint felkaptam volna a kanapéról, hogy jól magamhoz ölelhessem, de nem tettem. Viszont Cassie egyszer csak letette a kutyát és elhelyezkedett az ölemben.

- De tudod, ez mit jelent? – nézett rám kacéran és az ingem felső gombjával játszott.

- Mit? – vigyorogtam.

- Ki kell engesztelned – nevette el magát.

- Hm... ez menni fog. – álltam fel, miközben a karjaimban tartottam és elindultam vele a szobája felé.

(Cassie szemszöge)

Azok után, amit láttam a szállodában, álmomban nem gondoltam volna, hogy lefekszem Zaynnel. De mégis annyira jól esett itt feküdni mellette miközben jobb mutatóujjával a lapockámon lévő nevét rajzolta körbe újra és újra.

- Szeretlek! – suttogtam neki mosolyogva és megcsókoltam. – Nem értem miért panaszkodsz, hogy van egy tetkóm, mikor neked vagy kilenc van – nevettem fel.

- Pontosan annyi van, megszámoltad? – nézett rám csodálkozva, mire vállat vontam.

- Ez mit jelent? – húztam végig a kezem a kulcscsontján lévő arab feliraton.

- Mozgasd meg az agyad, hátha rájössz – vigyorgott.

- Örülök, hogy a saját nevemet le tudom írni arabul, sose voltam ilyen profi – néztem rám.

- Légy hű ahhoz, aki vagy – mondta.

- Értem – húzódtam még közelebb hozzá.

Szívem szerint egész délután itt feküdtem volna vele, mert most minden tökéletesnek tűnt.