Cassidy, szeretlek! • Zayn Malik ff. [BEFEJEZETT]

6. FEJEZET - DE ÉN NEM SZERETEM!

(Cassie szemszöge)

„Attól hogymár nem szeret, a világ, világ marad.. az égbolt, égbolt marad,a nevetés, nevetés marad.. Csak ezek nekem már semmit nemjelentenek. Mert én, már nem én vagyok.."

Reggel, mikorfelébredtem még mindig a tegnapi dolgokon kattogott az agyam. Nemigazán bírtam felfogni, hogy Brad miért csinálja ezt. Két évvelezelőtt ő rakott ki, most meg vissza akar szerezni?! Itt valaminagyon bűzlik nekem.

Egyetlen egy személyvan, akivel ezt képes lennék ésszerűen megvitatni, ez pedig nemmás, mint Zayn.

Gyorsan kimásztamaz ágyból és felöltöztem. Majd miután fogat mostam ésmegfésülködtem lesétáltam reggelizni. Az asztalnál Claraköszöntött.

- Jó reggelt Cass! – köszönt a kávéja fölül.

- Neked is Clara! – mosolyodtam el és bementem a konyhára.

Egy tálba müzlittöltöttem magamnak, majd miután tejet is borítottam rá leültema nővel szembe az asztalhoz.

- Hogy aludtál?

- Köszi jól – mosolyodtam el két falat között, ez egy szükséges hazugság volt.

- Tervek mára? – tette fel a következő kérdést.

- Nem tudom – rántottam meg a vállam. – Átmegyek Zaynhez aztán kiderül.

- Jól megvagytok Zaynnel?

- Aha – vágtam rá egyből, vagyis álljon meg a menet, jól megvagyunk? – Ezt hogy érted?

- Hát apád mesélte, hogy vasárnap este utazol vele Londonba, gondoltam...

- Nem – vágtam közbe – csupán barátként megyek vele, mert szeretne velem több időt tölteni, meg a bandának bemutatni, aztán megyünk együtt New Yorkba. – magyaráztam.

- Ó, akkor én értettem valamit félre – mosolyodott el, frankó nem hisz nekem.

- Úgy néz ki – sóhajtottam és a konyhába elmostam a tálamat. – Akkor én megyek is, szia!

- Szia! – hallottam, ahogy utánam szólt.

Amíg a házak előttelsétáltam azon reménykedtem, hogy Perrie már nem lesz Zaynéknél,mert egy újabb érdekfeszítő beszélgetést a körömágyakfontosságáról nem bírtam volna ki.

Szokás szerintbenyitottam a házba és elkiáltottam magam:

- Jó reggelt!

- Szia Cass! – ölelt meg Doni, ahogy beléptem a nappaliba.

- Szia! – viszonoztam gesztusát. – Mindenki alszik még?

- Waliék suliban vannak – magyarázta.

- Tényleg – csaptam a homlokomra, hisz hétköznap van.

- Zayn pedig alszik – nevetett.

- Sejtettem – mosolyodtam el, majd el is komorodtam. – Perrie?

- Még tegnap visszament Londonba – mosolygott rám a barátnőm.

Nem válaszoltam,csak visszamosolyogtam rá, majd az emelet felé vettem az utam. Abékésen alvó srác ajtaja előtt megálltam és egy nagy levegőtvéve beléptem és próbáltam olyan halkan mozogni, hogy neébresszem fel.

Amikor oda értem azágyhoz leguggoltam és úgy figyeltem békés arcát. Ilyenkorteljesen más volt, ez volt az igazi Zayn.

Óvatosanmegérintettem az arcát.