Cassidy, szeretlek! • Zayn Malik ff. [BEFEJEZETT]

2. FEJEZET - ZAYN

(Cassie szemszöge)

„Viszontlátásra, - mondom, és megyek. Robognak vonatok és életek - Bennem, legbelül valami remeg. Mert nem tudom, Sohasem tudhatom: Szoríthatom-e még Azt a kezet, amit elengedek."

Apu unszolására, miután kicsomagoltam átsétáltam a három házzal lejjebb lakó Malikékhoz. Sóhajtva álltam az ajtóban, nem igazán tudtam mi tévő legyek. Szívem szerint ide se jöttem volna, pedig egész ide úton ezt tervezgettem...

Végül erőt vettem magamon és becsengettem. Kisvártatva kitárult az ajtó.

- Cassidy? – nézett rám meglepetten Tisha.

- Igen – mosolyodtam el halványan, mire könnyek gyűltek az asszony szemébe és megölelt.

- Úgy hiányoztál nekünk – szorongatott.

- Ti is nekem Patricia, de engedj el, mert megfojtasz – nevettem.

- Gyerek be – tessékelt beljebb az ajtóból. – Lányok gyertek le! – kiabált fel.

- Megjött Zayn? – vágtatott le a lépcsőn legelőször Waliyha.

- Hát nem egészen – mosolyogtam, mire ő megtorpant a lépcső alján.

- Cass? – nézett rám hatalmas szemekkel.

- Teljes életnagyságban Wali – nevettem el magam és odamentem, hogy megöleljem.

- Szia Zayn! – jött le a legidősebb és a legfiatalabb lány egymás kezét fogva a lépcsőn és ők is úgy megdöbbentek, mint testvérük.

- Látom, ma mindenki Zaynt várja – mosolyogtam rájuk.

- Cassie, de jó újra látni – ölelt meg Safaa.

- Téged is kislány – kaptam fel a földről, hogy jól megszorongassam.

- Mi szél hozott haza? – ölelt át Doniya.

- Hát Doni, apu már hetek óta könyörgött, szerinted? – mosolyogtam.

- Na és milyen volt az út? – faggatott Tisha.

- Hosszú – sóhajtottam. – 7 és fél óra repülővel, meg még 2 és fél vonattal, tegnap keltem és még mindig talpon vagyok.

- Szegényem – simogatta a vállam. – Kérsz esetleg valamit inni?

- Persze, kóla van? – mosolyogtam.

- Van – mondta és bement a konyhába. – Tényleg, Beverly hogy van?

- Nagyon jól, megy az étterem ezerrel – ültem le a lányokkal az asztalhoz.

- Na, de most arról mesélj, milyen New York? – nézett rám komoly arccal Safaa.

- Milyen az egyetem? – szólt rögtön utána Doni.

- És a legfontosabb, hogy milyenek az amerikai pasik? – csillogtak Wali szemei.

- Sorjában, egyszerre csak egyet – emeltem fel megadóan a kezem, mire elnevették magukat.

Végül mindenki kérdésére válaszoltam. Elmeséltem, hogy New York hatalmas, és hogy mennyi új barátot szereztem. Beszámoltam Walinak az exeiről, hogy legyen fogalma arról, hogy az amerikai fiúk sem térnek el sokban az angoloktól. Az egyetemről pedig órákat tudtam volna beszélni Doninak, de kinyílt az ajtó és minden szem az előszoba felé szegeződött.