Cassidy, szeretlek! • Zayn Malik ff. [BEFEJEZETT]

41. FEJEZET - CHICAGO

(Cassie szemszöge)

„Oly régen és annyira hiányzol, hogy már kívül hordom az idegvégződéseimet." – Vavya Fable

Már csak egy hét maradt a viszontlátásig. El sem hittem, amikor szombat lett és Zaynnel a koncert előtt Skype-oltunk. A hetek gyorsan elrepültek én pedig már a vizsgáim felén túl voltam. Már csak a mikrobiológia és a genetika vizsgám marat erre a hétre.

- Na akkor ma genetika! – rontott be a szobámba Lil és látszott rajta, hogy egy ideg.

- Nyugi csajszi, simán meg lesz, a többit is megcsináltuk – nyugtatgattam.

- De azokat vágtam, a genetikához meg hülye vagyok – húzta a száját.

- Jaj, ne csináld már – nevettem el magam.

- Tereld el a gondolataim – parancsolt rá.

- De mégis mivel? – kérdeztem vissza.

- Meséld el, hogy hogyan ismerted meg Zaynt, mert erről még sosem meséltél – kezdte el ölelgetni a párnámat.

- Oké – mosolyogtam.

Azzal belekezdtem a nagy történetbe. Elmeséltem Lilynek, hogy minden akkor kezdődött, mikor három évesen óvodába kerültem.

- Én voltam a vagány csaj, ha valamelyik barátomat bántották, akkor én ott teremtem és megvédtem. Zaynnel így ismerkedtünk meg, mármint épp szekálta a többi gyerek és én ezt nem bírtam nézni így megvédtem őt és a barátságunk azon a napon kezdődött – törtek rám az emlékek.

- Ez tök cuki – szólt közbe Lil. – Aztán mi volt?

- Általánosban egy osztályba kerültünk és akkor valamiért eltávolodtunk egymástól, nekem sok barátnőm lett, neki pedig rengeteg haverja és valahogy a mi kapcsolatunk már nem volt elég – sóhajtottam, ahogy eszembe jutott az a négy év amit Zayn nélkül töltöttem. – Aztán ötödikbe odajött hozzám, hogy szeretne mindent újra kezdeni, én pedig készségesen belementem és utána már elválaszthatatlanok voltunk.

- És sosem gondoltál arra, hogy nem csak barátok vagytok? – kérdezte hirtelen a barátnőm.

- Nem, igazából nekem Zayn a testvérem volt, nekem az hogy mellettem volt annyira természetesnek tűnt, hogy eszembe nem jutott, hogy más is lehetne köztünk – vallottam be.

- Szóval kellett a távolság – nevetett fel.

- Igen, kellett az, hogy azt érezzem, hogy elvesztem – harapdáltam a szám sarkát.

- De nem vesztetted el, sőt – vigyorgott Lil.

- Ez így van – nevettem fel.

Szóba akartam hozni Harryt, de végül úgy döntöttem, hogy nem teszem, hisz tényleg Lilynek jobb kedve lett a kis történeteimtől, és nem akartam lehangolni ezzel.

Miután mindent kitárgyaltunk ami Zaynnel kapcsolatos, elindultunk az egyetemre.

- Sziasztok! – ugrott Lil Maeg nyakába.

- Hello! – mosolygott ránk Fred.

- Mizu? – érdeklődtem.

- Megbuktam biokémiából – sipákolt Maeg.

- Dehogy buktál – nevettem fel.

- Honnan veszed? – nézett rám összeszűkült szemekkel.

- Benfentesek vagyunk! – vihogott Lil.

- Jöttök velünk szombaton? – érdeklődtem.

- Persze, ki nem hagynánk! – vigyorgott végre Maegen.

- Oké, akkor az én kocsimmal megyünk! – sóhajtott Fred.

- Én is így gondoltam – nevettem fel.

Nem kellett sokat várnom és sorra kerültem. Hál istennek egy nagyon egyszerű tételt sikerült kihúznom így nem aggódtam a jegyem miatt és a felelet után mosolyogva hagytam el a termet.

- Mit húztál? - érdeklődött Lily a jó kedvem látva.

- Klónozás – nevettem fel.

- Mázlista – húzták a szájuk a többiek.

Szép lassan Lil is sorra került, majd Fred és legvégül Maegan.

Miután mind kiléptünk a „kínzókamrából" elmentünk ebédelni, hisz a vizsgaidőszakban mindig ez a menetrend.