Cassidy, szeretlek! • Zayn Malik ff. [BEFEJEZETT]

18. FEJEZET - A VACSORA

(Cassie szemszöge)

„A remény jó reggeli, de rossz vacsora!"

Mackenzie-vel összetoltunk pár asztalt, hogy kényelmesen elférjünk. Egyszer csak Chelsea állított be a pincér egyenruhájában.

- Szia Chels! Mit csinálsz itt? – üdvözöltem két puszival.

- Szia Cass! Beverly mondta, hogy segítségre van szükség, és mivel épp nincs programom, szívesen beugrottam – válaszolt mosolyogva.

- Szóval Anyu hívott be... Jaj, majd el felejtettem – tereltem magam mellé Macket. – Ő itt Mackenzie egy londoni barátnőm. Mack ő Chelsea az egyik pincérnőnk – mutattam be őket egymásnak.

Miután megismerkedtek mi felmentünk átöltözni, míg Chels befejezte a terítést és a többi asztalt félre tolta, hogy elférjünk.

- Mit vegyek fel? – nyitottam ki sorra a szekrényajtókat.

- Ruhát – mosolygott Mack.

- Kösz – néztem rá tettetett dühösséggel.

- Mármint ezt! – húzott ki a szekrényből egy barack színű fodros ruhát.

- De nem kiöltözős vacsi lesz – sóhajtottam.

- Pont ez benne a pláne – nevetett és a kezembe nyomta. – Irány a fürdő had lássam, hogy áll.

Sóhajtva céloztam meg a helyiséget, ahova Mackenzie küldött és próbáltam magamra húzni a ruhát, ami utoljára tavaly nyáron volt rajtam Fred nővérének az esküvőjén.

Sóhajtva néztem végig a tükörképemen, a ruha még mindig pont jó volt, csak épp én nem az a lány voltam már, aki régen.

- Aszta – pislogott barátnőm, mikor beléptem a szobába.

- Szerintem ez túlzás – pirultam el.

- Szerintem meg kegyetlen jól nézel ki, ha Zayn ebben meglát, egyből le akarja majd rólad tépni – nevetgélt, mire én még jobban elvörösödtem.

- Akkor most keressünk neked valamit, ha már rám ruhát adtál – indultam a szekrény felé.

- Nem kell, én már megtaláltam álmaim ruháját – rakta maga elé a matrózcsíkos nyári ruhámat, amit nagyon szerettem.

- Szerintem tökéletesen fog állni – mosolyodtam el. – Irány felpróbálni!

Miután kilökdöstem a szobából előszedtem a szekrényből egy hasonló színű cipőt, mint amilyen a ruha és belebújtam. Rég volt már a lábamon magas sarkú, de hál' istennek még mindig tudtam benne menni.

A fésülködő asztal előtt neki álltam sminkelni, mikor Mack visszaérkezett.

- Na milyen? – pördült kettőt-hármat.

- Tökéletes – mosolyogtam, mert tényleg nagyon jól állt neki a ruhám.

- Ebből már azt is tudjuk, hogy ugyan az a méretünk – ült le az ágy szélére.

- Így van, hányas lábad van? – kérdeztem, miközben egy kis pirosítót kentem az arcomra.

- Hatos – válaszolta egyszerűen.

- Remek, ott a piros magas sarkúm, búj bele, az tökéletes lesz a ruhához – fordultam meg mosolyogva.

Ő is elmosolyodott és követte az utasításomat.