Cassidy, szeretlek! • Zayn Malik ff. [BEFEJEZETT]

31. FEJEZET - BULIMIÁS VOLTAK...

(Cassie szemszöge)

„Életünkben sokszor érnek megpróbáltatások bennünket, és mi nem kerülhetjük el őket. De ezeknek is van valamilyen értelmük. (...) Csak akkor értjük meg, miért voltak, amikor már túljutottunk rajtuk." – Paulo Coelho

Amikor kinyílt az ajtó meglepetésemre két barátnőm masírozott be rajta nevetgélve.

- Sziasztok! – köszöntem nekik meglepetten a tévé elől.

- Szia Cass! – kiabálták egyszerre és a nyakamba vetették magukat.

- Én is örülök nektek, de nem kell megfojtani. – próbáltam lehámozni Lily kezeit a nyakamról.

- Mindent tudni akarunk! – engedett el Mack.

- Oké – fújtam ki a levegőt, mikor Lil ujjai eltűntek a nyakamról. – Hol kezdjem?

- Mondjuk mi történt, miután elmentem? – fonta össze mellkasa előtt karjait a londoni lány.

- Felhívott Fred – sóhajtottam.

- Mi? Fred? Minek? – kérdezgetett meglepetten Lily.

- Gondolom találkozni akart, vagy ilyesmi – morfondíroztam. – De aztán átjött megvigasztalni.

- Tudjuk miért – néztek össze sokatmondóan.

- Oké, aztán mikor sikerült megnyugodnom, akkor beszéltem Zaynnel – nem akartam elmesélni neki, hogy Fred is beszélt vele előtte. – Aztán megint kétségbeestem és megcsókoltam Fredet.

- Hogy mit csináltál? – kiabált velem Lil.

- Tudom, most épp próbálom rendbe hozni – pirultam el egy kicsit. – Szerintem még kinn piknikeznek a parkban Maeggel.

- Szerencséd! – vigyorgott Lily.

- Utána felhívtam Zaynt, hogy megbeszéljük a dolgokat – sóhajtottam. – De a Starbucksban feltűnt Selena és Liana...

- Selena Brenner? – hüledezet Lil.

- Ühüm – bólogattam.

- Ő ki? – szólalt meg végre Mack is.

- Az osztálytársam volt – magyaráztam. – Gazdag, elkényeztetett és mindig megkapja amit akar.

- Most épp mit? – kérdezgetett tovább.

- Zaynt? – nézett rám elkeseredve Lil.

- Igen – húztam el a számat.

- De most minden rendben köztetek, ugye? – kérdezte reménykedve az aki az imént.

- Úgy néz ki, igen – mosolyogtam.

- Ez a lényeg, akkor Sel nem tud közétek állni – ölelgetett meg.

- Remélem – mondtam bizonytalanul.

A beszélgetés ezek után más vizekre evezett, most sokkal inkább arra lettünk kíváncsiak, hogy mi van Lily és Harry között.

(Lily szemszöge)

A lányok folyamatosan a tegnap estéről faggattak, de az igazat megvallva még magam sem tudtam, hogy hányadán állunk. Egy biztos volt, hogy Harry holnap estére tervez valamit, de egy szót sem hajlandó elárulni.

- Szóval meglepetés lesz? – sipítozta Mack.

- Ühüm – bólogattam zavaromban. – Semmit nem mond el, ami azért is rossz, mert fogalmam sincs, hogy mit vegyek fel.

- Van egy ötletem – integetett Cass az orrom előtt.

- Mi? – kérdeztem gyanakodva.

- Felhívom Harryt és kifaggatom – nevetett fel.

- Ez egy remek ötlet – adta alá a lovat Mackenzie.

- De tuti azt hiszi majd, hogy én kértelek rá – mondtam lemondóan.

- Jaj, dehogy is – vigyorgott és már ki is hangosította a telefonját.

- Szia Cass! – vette fel vidáman a telefont Hazza és a hangja hallatán máris pillangók költöztek a gyomromba.

- Szia Harry! Lehet egy kérdésem? – beszélt a telefonba Cassie, miközben csendre intette Mackenzie-t.

- Mond!

- Hova viszed Lilyt? – kérdezte minden kertelés nélkül legjobb barátnőm.

- Nem gondolod, hogy megmondom – nevetett fel a vonal túloldalán a srác, mire paradicsom vörös arcomat egy párnába temettem.

- Jó – sóhajtott Cass. – Akkor azt mondd meg, hogy farmer-póló vagy valami csini ruha? Lil teljesen kétségbe van esve, hogy mit vegyen fel.

- Oké – egyezett bele Hazza. – Farmer-póló.

- Tehát nem vacsizni viszed – vonta le a következtetést, mire egy újabb nevetés volt a válasz.

- Aszem ennyit akartam. Szia Harry! – köszönt el Cassie.

- Tudom ám, hogy ki vagyok hangosítva és nem csak Mack van ott, szóval sziasztok! – tette le a telefont.

- Lebuktunk – morogtam a párnába.

- Nincs gáz, szóval farmer-póló – morfondírozott Cass.

- Meg fogok halni – morogtam.

- Dehogy fogsz – ugrott a hasamra Mack, mire a szuszt is kinyomta belőlem.

- Köszi, sokkal jobb, most már hányingerem is van – mondtam ironikusan.

- Ilyennel ne viccelj – nézett rám szúrós szemmel Cassidy.

- Miről maradtam le? – mászott le rólam Mackenzie.

- Bulimiás voltam – vallottam be. – Pár hónapja voltam az utolsó kontrolon.

- De hát miért? – lepődött meg.

- Mert nem éreztem magam jól a bőrömben – karoltam át a lábaim. – Ez egy hosszú történet.

- Van időnk – simogatta meg a vállam Cass mosolyogva.

- Rendben.

Bár Cassie már ismerte a történetem, hisz ő és Maeg álltak mellettem mindvégig. Igazából nem akartam elmondani Macknek, de úgy éreztem, hogy megbízhatok benne és mivel már jól voltam, miért ne mondhatnám el bárkinek.

- Tizenöt éves korom óta voltam bulimiás, a gimibe, ahova jártam nem igazán fogattak el, és a sok stressz, a piszkálódások és a hatalmas elvárások ezt hozták ki belőlem. Alig ettem valamit, és azt a kis valamit is miután megettem a fürdőszobába ki is kényszerítettem magamból. Anyáék már az elején látták, hogy baj van, de nem törődtek velem, meg volt a saját gondjuk, ám amikor már szinte minden percbe összeestem elküldtek egy pszichológushoz, hogy megmondja mi a gond, ő meg is mondta a szüleimnek, azt ami az orruk előtt van. Kórházi kezelésekre jártam, de amíg saját magamat nem voltam képes elfogadni, ez mind hasztalan volt. – fejeztem be sóhajtozva.

- Nagyon sajnálom – simogatta a vállam Mack.

- Ne tedd! – mosolyogtam rá. – Az a múltam, már teljesen más ember vagyok.

- Ez a beszéd – ölelgetett Cassie.

- És ezt csak neked köszönhetem – viszonoztam ölelését könnyes szemekkel.