Cassidy, szeretlek! • Zayn Malik ff. [BEFEJEZETT]

27. FEJEZET - FREDDEL CSÓKOLÓZTAM...

(Zayn szemszöge)

„Minden ragyogó csók és minden bársonyos érintés egy újabb szilánk a szívből, amit vissza soha nem kapsz." – Neil Gaiman

Cass mikor kijött a mosdóból egy pillanatra felém nézett, majd elindult a kijárat felé. Fogalmam sem volt, hogy már megint mit csináltam.

- Bocsássatok meg! – mondtam a velem szemben ülő két lánynak.

- Zayn? – nézett rám bájosan Sel.

- Igen? – fordultam gyorsan oda hozzá.

- De a számodat ugye megadod? – kérdezte.

- Bocs, de nem – mondtam és már rohantam is ki az utcára.

A tömegben nehéz volt felfedezni Cassie-t, én pedig nem tudtam mit csináljak. Úgy döntöttem, hogy elmegyek hozzájuk, talán haza ment, ha mégsem, akkor megvárom ott, míg hazaér.

Hívni nem akartam, mert tudtam úgyse venné fel.

(Cassie szemszöge)

Egyetlen egy dolog járt a fejemben, haza akartam érni. Abban a pillanatban utáltam New Yorkot és a new yorkiakat is, akik az utamat állták az utcán.

A táskámban megcsörrent a mobilom, egy pillanatig biztos voltam benne, hogy Zayn lesz az, de amikor előszedtem meglepődtem, Maegan hívott.

- Szia Maeg! – szóltam bele, miközben az étterem elé értem.

- Szió Cass! – mondta zavartan.

- Na nyögd ki mi van – mosolyodtam el.

- Beszéltem Freddel... - kezdte és leesett.

- Óóó – sóhajtottam fel. – Meg tudsz nekem bocsátani?

- Meg – sóhajtotta. – Csak annyira utálom ezt a helyzetet...

- Én is, de teszek róla, hogy megváltozzon – biztosítottam, miközben leültem a járda szélére.

- Hogyan? Nem tudod befolyásolni Fred érzéseit – sóhajtott fel.

- Megoldom – vigyorogtam.

- Utálom, hogy szerelmes vagyok belé – mondta.

- Utálom magam, hogy megcsókoltam, ahelyett hogy gondolkodtam volna – vallottam be.

- Nem kell utálnod magad, lehet hogy a helyzetedben én is ezt csináltam volna – vígasztalt.

- Lehet – sóhajtottam.

- Megjött Lil, leteszem. Szia! – köszönt el.

- Szia Maeg! – köszöntem el én is.

Csak néztem a telefon kijelzőjét, míg el nem sötétedett, majd felálltam, hogy bemegyek anyához, mikor egy ismerős hang szólalt meg a hátam mögött.

- Kivel csókolóztál? – vont kérdőre Zayn.

Egy nagy levegőt vettem. Itt volt az ideje, hogy színt valljak, hisz tök mindegy volt, hogy mikor tudja meg. Selena már hadat üzent nekem, szóval ebbe így is úgy is bele fogok rokkanni lelkileg. Itt volt az ideje elkezdeni.

- Freddel csókolóztam – néztem mélyen a szemébe, és vártam a reakcióját.

- Mikor? – jött a következő kérdés.

- Délelőtt – vontam vállat és elindultam az üvegajtó felé.

- Nem hagyhatsz csak így itt – fogta meg a csuklómat.

- Gyere fel – ajánlottam neki.

Nem válaszolt, csak elengedte a kezem és követett felfelé.

Az étteremben mindenki minket nézett, gondolom felismerték Zaynt. Vagy csak engem nem láttak még ennyire rossz állapotban.

- Nyugodtan foglalj helyet, ahol csak akarsz, Mack Niall-lel lóg, mert engem már nem bírt elviselni – sóhajtottam.

- Tudom, hogy Niall-lel van, beszéltem vele – mondta, mikor leült az étkező asztalhoz.

- Értem – motyogtam magam elé, miközben felültem a konyhapultra.

Eszem ágában sem volt mellé ülni az asztalhoz, nem éreztem ahhoz elég erősnek magam, főleg hogy tudtam ennek az egésznek mi lesz a vége.

- Nem ülsz ide? – kérdezte az egyik székre mutatva, mire megráztam a fejem. – Oké.

Egy darabig csak csendben ültünk, Zayn folyamatosan engem bámult, én pedig mindenfelé nézelődtem, csak rá ne keljen néznem.

Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy elővette a telefonját és vadul nyomkodni kezdte, kisvártatva rezegve jelezte az enyém, hogy üzenetem érkezett. Előbányásztam a táskámból és a kijelzőn az állt, hogy egy új üzenet, feladó: Zayn♥

- Ez most komoly? – néztem rá.

- Ha nem vagy hajlandó ide ülni és beszélni velem, akkor SMS-ezünk – vont vállat.

- Oké – mondtam.

Az üzenetben ez állt:

MIÉRT CSÓKOLÓZTÁL FREDDEL? Z.

Én is pötyögtetni kezdtem:

MERT SZERETET HIÁNYOM VOLT, ÉS MERT HÜLYE VAGYOK! C.

Elküldtem és vártam a választ. Sokkal egyszerűbb volt leírni a dolgokat és elmondani.

Egy újabb üzenet érkezett:

MOST ITT VAGYOK, MIÉRT NEM VAGY HAJLANDÓ IDE ÜLNI HOZZÁM? A KÁVÉZÓBAN AZT MONDTAD SELENÁNAK, HOGY A PASID VAGYOK :P Z.

Nagyot nyeltem, majd írni kezdtem.

FÉLEK. APROPPÓ SELENA, MIÉRT NEM VAGY VELÜK? LÁTTAM, HOGY IGEN MÉREGETTED... C.

Hallottam, hogy amikor elolvasta felkuncogott, de nem mertem felnézni, az arcom lángolt.

FÉLTÉKENY VAGY? :P MIÉRT FÉLSZ TŐLEM? :O Z.

Az alsóajkamba haraptam, de válaszoltam.

IGEN, AZ VAGYOK... :$ NEM TŐLED FÉLEK, ATTÓL FÉLEK, HOGY ELVESZÍTELEK... :/ C.

A kijelzőt szuggeráltam hosszú percekig, de nem kaptam választ.

- Engem sosem fogsz elveszíteni, érted? – hallottam Zayn hangját közvetlen közelről.

- Hogy kerültél ide? – néztem a velem szemben álló srácot riadtan.

Nem válaszolt, csak mosolyogva fürkészte az arcomat. Majd a lábaimat lebontotta a pultról, mert közben törökülésbe helyezkedtem és a két lábam között neki támaszkodott a pultnak. Kezeit a csípőmre csúsztatta, én pedig félre dobtam a mobilt és vadul megcsókoltam.

Hiányzott! Hiányzott az illata, az érintései, a csókjai! Minden hiányzott, ami Zayn volt...