Cassidy, szeretlek! • Zayn Malik ff. [BEFEJEZETT]

3. FEJEZET - HAVEROK

(Cassie szemszöge)

„Barát az,akinek megmutatkozunk, akinek részvevő érdeklődése hozzásegítbennünket ahhoz, hogy legkibeszélhetetlenebb dolgainkatmegfogalmazzuk, s általa megszabaduljunk a szavaktól, amelyeknehezek, mint a kövek. Barát az, akinek segítségévelmegszabadulhatunk az önmagunkat marcangoló gondolatoktól." –Szepes Mária

- Sziasztok! – köszöntem apuéknak, mikor beléptem a házba.

- Szia Cass! – mosolygott rám kedvesen Clara. – Apádnak el kellett mennie, csak én vagyok itthon.

- Akkor szia! –mosolyogtam rá kedvesen, majd elindultam a szobám felé, mire utánam szólt.

- Cassidy? – érdeklődve néztem rá. – Nem akarsz egy kicsit beszélgetni?

- Azaz igazság Clara, hogy szívesen megismernélek, de mindjárt találkozóm van a régi barátaimmal, és szeretnék készülődni. – tűrtem a fülem mögé a hajamat.

- Ó, akkor majd máskor – mosolyodott el halványan, de a hangjából hallatszott, hogy csalódott.

- Holnap mindenképp bepótoljuk – bíztattam.

Felrohantam aszobámba és a ruháim között kezdtem el keresgélni, nem isértettem, miért akarok átöltözni, de valamiért késztetéstéreztem rá. Egy szaggatott farmert húztam fel és egy piros topotvettem elő hozzá. Valahol azt olvastam, hogy a piros ruhát hordóemberek magabiztosak – futott át a gondolat a fejemen. El ismosolyodtam a szekrényem tartalma láttán, mert rengeteg pirosholmim volt. Előkaptam még gyorsan azt a kabátot, amit mégegyszer Zayntől kaptam karácsonyra. Imádtam ezt a kabátot,legszívesebben mindig ezt hordtam volna. Emlékszem anyunak szintele kellett imádkozni a rólam a legutóbb is, hogy kimoshassa.

Még volt egy kisidőm, bevonultam a fürdőbe és átfésültem a hajam, majdeltüntettem az arcomról a még lefolyt smink maradványait. Ezekután kihúztam fekete szemceruzával a szemem, a szempilláimatkispiráloztam és indulásra kész voltam.

Visszamentem aszobámba, beleugrottam a fekete suprámba, amit anyutól kaptamnemrég és imádtam, majd a kabátot is felvéve rohantam lefele azemeletről.

A lakásban senkitnem találtam, de most nem is igazán izgatott, hogy hol lehetnek.Még egy gyors pillantást vetettem magamra a tükörben, mikormegszólalt a csengő.

- Sziasztok! – léptem ki egy óriási mosollyal az arcomon.

- Szia Cass! – öleltek meg sorban a fiúk, Bradley, Collin és Nick.

- Hiányoztatok – vallottam be, amikor már Nick is elengedett.

- Nekünk te nem – nevette el magát Brad.

- Kösz – játszottam a műdurcit.

- Jaj, tudod, hogy csak viccel – simogatta meg a vállam Nick.

- Jó, de menjünk Supermanért, mert nem lesz itt esti bandázás – intett a másik ház felé Col.

- Jól vagy? – kérdezte fojtott hangon Jaz, amikor elindultunk Zaynékhez.

- Ühüm – bólogattam, amilyen meggyőzően tudtam, mire egy nagy mosolyra húzódott a szája.

Megálltunk azismerős ház előtt és becsöngettünk. Amikor Zayn kinyitotta azajtót, mint egy őrült úgy ugrott haverjai nyakába. A végén odalépett mellém és nyomott egy puszit a homlokomra, majd elindultunkaz egyik közeli kocsma felé. Amikor beléptünk az ajtónmegcsapott a cigi füst, a sok beszélgetésből kialakult káosz ésakkor éreztem igazán, hogy itthon vagyok. Mikor Zayn elment azX-factorba, akkor is itt találkoztunk utoljára.