Egy éjszaka alatt [VMIN/BEFEJEZETT]

-6-

Lesokkoltan néztem a nappaliba álló férfiara és fiúra akit történetesen ismerek. És később egész mélyről fogom ismerni.
Végig nézve rajta ő sem vitte túlzásba az ötözködést.

A kis gondolatra megnyaltam a szám szélét amit azonnal észre vett, de csak egy szemöldök felhúzással válaszolt.

- Ők pedig a két fiúnk- mutatott be minket apa a munkatársának aki mosolyogva üdvözölt minket.

Letelepedtünk a kanapéra és beszélgettek a szülők. Mi hárman csak egymás szemeibe nézve szenvedtünk. Ha az a narancs hajú törpe nem lenne itt akkor nekünk sem kellene itt lennünk hanem csak fent kussba a szobába amit álltalában nem tudunk oldani.

Kook a fotelban üldögélt mi meg Jiminnel egymás mellett a kanapén. Térdeinket nézve sokszor mozdította felém így össze súrlódtak.

Szemem sarkából ránéztem és a már jól megszokott fölényes mosoly ott volt az arcán. Felálltam és kimentem a konyhába. Engedtem egy pohár vizet és megfordulva nem láttam, hogy a drága törpém követett ezért a pohár minden tartalma a pólójára ömlött.

- Bazd meg- sziszedte idegesen és a teljesen átázott pólóját nézte. Esküszöm elkezdtem a szívem mélyén sajnálni. Na, jó, ha jobban belegondolok, még a lelkem mély része sem tudná sajnálni. A szívem nem képes a sajnálatra.

De így ránézve rá kellett jönnöm arra rohadt cuki mikor ideges. A feje piros és a szemei kikerekednek az átlagtól is nagyobbra, de izzanak a dühtől. Mint egy nagyon mérges törpe. Kuncogva néztem rá és leraktam a poharam miután megittam a benne maradt cseppeket.

- Adj egy pólót- nézett rám. Épp, hogy a vállamig felért így majd hogy nem ki kellett törnie a nyakát.

- Adjon a halál- nevettem és bejött Kookie-m is a konyhába.

- Mit csináltok?- lépett mellém.

- Semmit- kuncogtam és néztem a távolodó Jimin alakját, ahogy visszament a szüleinkhez. Mi is mentünk utána, de anyám egyből tudta mi történt, de azért adta a hülyét.

- Mi lett Jimin pólójával?- fordult felénk, de tudtam, hogy nekem címezi a kérdést.

- Mi lenne? Nem tudom- vontam hanyagul vállat.

- Adj neki egy pólót- kért meg rá apám kedvesen, de tudtam, hogy ez egy erőteljes utasítás volt a részéről.

Sóhajtva mentem fel az emeletre a narancs törpével a nyomomban. Mielőtt bementem volna a szobámba szólni akartam neki, hogy nem jöhet be, de a kérésemnek már azelőtt ellent mondott mielőtt kigondoltam volna.

- Bemegyek- mondta egyszerűen és még előttem besasszézott. Csak szememet forgatva mentem utána és becsuktam az ajtót. Láttam az arcán, hogy meglepődött, de nem hibáztatom. Én is meglepődtem volna.

Hisz úgy vagyok számon tartva a suliban, mint akinek nincs szíve és csak dugni akar. Na ez nem így van. Igaz, hogy lelkem az nincs, vagy csak nagyon elbújt a kis huncut, mert még én sem találom, de azért egy dolog van, amiért az én szívem is megdobban. Pontosabban kettő. A barátaim és a művészet.

A szobám inkább egy stúdiónak felelt meg mint rendes alvásra alkalmas helynek. Két részre volt osztva. Az ajtó mellett voltak a szekrényeim a másik oldalán a falnál az író asztalom, ami a sok laptól nem is látszódott ki. Szekrények oldalán az ágyam az egyik oldalon egy éjjeli szekrénnyel, de a szoba másik vége más volt. Volt két tükör a falnál padlótól mennyezetig és egy jó nagy tér, ami pont elegendő volt a táncolásra. A földön össze vissza képek, rajzok, vázlatok és szövegek voltak.

- Boccs nem vártam vendéget- kerültem ki egyszerűen és a szekrényemből kirángattam egy pólót. – Ha nem lesz jó ez van- dobtam neki oda és elkapta.

- Szép a szobád- mosolygott mire csak megforgattam a szemem.

Levette a pólóját és ismét tökéletes belátásom volt a csodálatos kockaira. Elkaptam róla a tekintetem és ledőltem az ágyamra. Nem akartam vissza menni, mert jó volt fent, de íjimin sem nagyon akart megmozdulni.

- Vagy le mész vagy le ülsz. Ne állj már ott, mint egy fasz - úgy beszéltem hozzá, hogy közben be voltak hunyva a szemeim. Éreztem, hogy a lábaimnál besüpped az ágy. Na szóval leült.

- Kérdezhetek valamit?- hallottam csilingelő hangját.

- Ühüm - bólintottam és az oldalamra fordultam. Kinyitottam a szemem és ránéztem. Törökülésben felém fordulva gondolkozott azon, hogy feltegye. e nekem azt a kérdést.

- Mi van veled és Kook-al?- lesütötte a szemeit az enyémek meg kikerekedtek. Miért érdekli? Még e is pirult. Na, elárultad magad Jiminie. Elmosolyodva megráztam a fejem.

- Mi lenne? Az öcsém

- De a mosdóban nem az volt- suttogta halkan.

- De igen, de semmilyen kapcsolat nincs köztünk ami akadályozná azt, hogy bármikor megcsókoljam vagy akár le is feküdjünk.

Egy ideig nem szólt semmit. Emésztgette amiket mondtam majd ismét beszélt.

- És Suga?

- Miért érdekel?- vontam fel a szemöldököm, de választ már nem kaptam, mert anya hangját hallottam, ahogy nekünk kiabál, hogy menjünk le.

Felálltunk és lementünk vissza. Immáron már mindenki szárazan.

- Kook neked is elmondom és remélem nem lesz baj- nézett rám Mr. Park.

Érdeklődve pillantottam felé, de azt nem hittem, hogy a válasza egyszerre lesz számomra kedvező is, de rettentő rossz is.

Halika! :)
Ha teszett jelezni kérem szépen 😊😊😂😂😜

Pussz: VALAKI