Egy éjszaka alatt [VMIN/BEFEJEZETT]

-15-

- TaeHyungie- ölelte át a derekam YooNa.

- Hm?- fordultam felé a legkevesebb éreklődést mutatatva.

- Mi a baj?- nézett rám értetlenül.

Már egész messzire kerültünk az iskolától ezért elengedtem.

- Na mehetsz utadra- léptem eltőle.

- Ezt nem mondod komolyan- nézett rám hitetlenül.

- De igen. Na szuisz baba- küldtem felé puszit majd nem foglalkozva hisztiző mivoltával fülest a fülembe dugva lépkedtem el tőle be egyenesen a város közepébe.

A zene ütemére egyenletesen sétáltam. Megláttam az álltalam nagyon kedvelt padot így halvány mosollyal arra menve ledobtam magam rá. Lábaimmal ütemre dobolva néztem az embereket.

Voltak akik siettek, voltak akik csak lassan sétáltak szerelmük mellett ezzel is több időt töltve szívük választottjával és persze voltam én.

Aki csak dübörgő zenével a fülében pásztázza a tömeget olyan felesleges dolgokon gondolkozva mint a szerelem. Mi szükség rá? Meg lehet lenni pár nélkül is. Na meg persze ha eröltetjük csak a baj lesz belőle. Inkább élné ki a vágyait mindenki minthogy a szerelmet kergeti egész életében.

Ezekkel a gondolatokkal sikeresen felbasztam az agyam így inkább tovább indultam.
Utam nem éppen oda vezetett ahova menni akartam, de ez is megteszi.

A nagybátyám tetováló szalonjába belépve két nagyon ismerős alakot láttam.

- Hát ti?- néztem Nam-ra és Jinre. Nam éppen a székben ült az alkarjára tetováltatva Jin meg mellette és össze volt kulcsolva a kezük.

- Tetkót csináltatunk- mosolygott csillogó szemekkel Jinie.

- Na milyet? Na ne, hogy megálltok- nézek rájuk hitetlenkedve.

- Neked is azt kellene- nevetett Nam majd megcsókolta ezek szerint a párját. Bár ők sosem voltak azok a nagy csábítók bár Nam elég sokszor félre lépett nem egy embertől.
De ha ők boldogok eggyütt ám legyen.

- Sose fogok ezt te is tudod. Na muti mit csinálsz?- mentem nagybácsimhoz aki Nam karján dolgozott. Egy cuki kis név volt rajta amin álltalában Jint szokta hívni Nam.

- Princess- kuncogtam. - Ez de édes.

- Tudom- vigyorgott.

- Neked Jinie?- néztem rá mire felhúzta a pulcsiját és ott volt nagy cirka betűkkel hogy RapMon

- Fáj beismerni, de rohadt cukik vagytok- mosolyogtam.

- Köszi. A narancsságával mizu?- kérdezett rám NamJoon mire picit lefagytam.

- Semmi- feleltem szűk szavúan. - Majd találkozunk. Sziasztok- mentem el integetve.

Kilépve a friss levegőre végre fellélegeztem. Nekik nem is mondtam hogy Jimin esetleg...valami, de hogy őszinte legyek senkinek sem mondtam. Akkor ennyire átlátszó? Vagy csak arra gondoltak, hogy elszedtem tőle a kislányt. Ah bonyolult.

Végül haza indultam. Az előszobában csak Kook cipője volt, így csak ő lehet itthon.

- Ya öcsi!- kiabálltam, hogy megtudjam hol lehet.

- He, ne ordíts!- jött ki egy fakanállal a kezébe. Oh Kook ha nem lennénk testvérek.

- Jó na Anyuci mit főzöl?- simítottam meg a fejét és bementem a konyhába. - Áh az örökéletű zacskós leves

- Kérsz?- kuncogott és elfelezte.

Nevetgélve leültünk az asztalhoz.

- Mizu a csajjal? Meghúztad?- kérdezte kíváncsian.

- Ch dehogy. Bottal sem piszkálnám- fintorodtam el mire felkacagott.

- Akkor miért hajtottál rá?- kérdezte kíváncsian.

- Hogy ne Jiminnel legyen- vontam vállat.

Oh Shit.

- Csak nem Jiminnel akarsz valamit?- vonta fel a szemöldökét és láttam szemébe a szomorúságat.

- Nem, dehogy csak...szórakozok- próbáltam menteni a menthetőt.

- Sosem veszed el senki csaját/barátját. Jimin miben más?- vizslatta a levesét.

Nekem ezután már nem éppen volt étvágyam ezért eltoltam magam elől. Ő miben lenne más? Kissebb mint a többiek? Ez igaz.
Helyesebb mint más? Sajnos igaz.
Jól csókol? Legjobb.
Ő kell nekem? Nem tudom.

- Sok mindenben...amit nem tudok elmondani. Csak...más és kész- motyogtam és kimentem a nappaliba ahol egy döbbet szempár fogadott.

Mennyit hallhatott??

Halii! :)
Itt a reggeli megígétt rész! A következő rész JIMIN PoV lesz! 😜😜
Ha tetszett nyomokat hagyni 😊😊

Pussz: VALAKI