Egy éjszaka alatt [VMIN/BEFEJEZETT]

-2•12-

*TaeHyung PoV*

Meg akart csókolni? Én meg hagytam volna neki?
Igen Tae ezek nagyon egyértelmü kérdések...

De Minwoo is jó kor jön, hogy esne bele egy faszba. De ne Jimin-ébe. Ő az enyém!

Idegesen vágtam be a másik szoba ajtaját. Akkor enyém az erkélytelen szoba. A bőröndjeimet felraktam az ágyra és a kis dobozt is amiban kisebb értéktárgyaim voltak.

Először a ruháimat bepakoltam szép rendbe a hatalmas szekrénybe. Vajon meddig lesz benne rend? Fél nap? Magamat ismerve a kis ruha manó 2 perc múlva metámadja és mintha bomba robbant volna oda bent. Na mindegy.

A képeimet gondoltam miért ne kiraktam a falra. Rengeteg volt Suga-val és Kook-al. Meg perste a kicsike Seo-val. Akkor még, de picike volt.

Mosolyogva túrtam mélyebbre a képek közte, de nem volt jó ötlet. Képeket találtam a narancssárga hajú kis töpszliről. Akkor még mennyire más volt... Már akkor is ott volt Joshua, de őt letudtuk küzdeni. A szerelmünk több volt, hogy holmi balfaszok beleszóljanak. De az a kötél elszakadt, ami akkor össze kötött minket.

Most meg lehetne próbálni össze kötni, de a csomó megmaradna. Nekem tovább kellene lépnem, ha már ő megtette? El tudnám ő engedni? Vagy túl sok emlék fűz hozzá?
Én szeretem őt...azt akarom ő is szeressen.
Jimin mit tegyek, hogy megbocsáss a Seo-val történtekért? Seo már megtette, te miért nem tudod??

Szeress Jimin! Kérlek szeress...

******HÓNAPOKKAL KÉSŐBB******

Álmosan mentem be a házunk ajtaján.
A csomó tánc meg zenetörténelem kimerít.

Nevetést hallottam a konyhából. Oh már megint itt van az a nyuszi fejű gyerek.

- Hali- mentem be, de nem szándékoztam sokat zavarni.

- Szia- mosolygott Minwoo vagy ki az Isten az én Chimem ölében ülve. Hogy baszná meg egy sün.

- Tae csinálsz vacsit? Picim elvette a figyelmem és nem tudtam vacsit csinálni- mosolygott párjára Jimin

- Nem. Oldjátok meg. Én éhen akarok halni- vettem ki egy energia italt és felmentem a tánc terembe.

Na akkor táncoljuk ki magunból a dolgokat. Indítottam valami véletlenszerű zenét és lehunytam szemeim.
Átadtam magam a zenének és csak mozogtam.

Nem tudom hanyadik szám ment már le, de valamire ráléptem. A talaj megtűnt alattam és hátra estem. Mi a szar? Kinyitottam a szemeim és egy üveget láttam elgurulni. Az hogy a francba került ide? Megpróbáltam felállni, de a bokám nem engedte.

- Jimin- nyöszörögtem a padlón fekve. -JIMIN!

- Tae!- rohant be Jimin aggódva és azonnal mellettem termett.

Leguggolt és megsimította az arcom.

- Mi történt?- nézett körbe majd látta, hogy én az üvegre mutatok.

Mintha valamin nagyon gondolkozott volna mert pernceken belül befeszültek izmai.

- Jimin- simítottam meg a kezét és az üvegről rám kapta a tekintetét.

- Kórház- vett az ölébe.

Fájdalmasan felordítottam mert a hátam sem volt a legjobb állapotba.

- Ssh- nyugtatott és berakott a kocsim hátsó ülésére.

- Neked...aah...jogsih...- próbáltam beszélni, de csak értelmetlen nyögések jöttek ki.

- Csss!- szólt rám és beindította a motort majd elkezdett a kórházhoz menni.

Ha össze töri az autóm és komolyan lenyakazom.
Szenvedések között kibírtam a kórházig vezető utat. Ismét az ölébe vett ami csak megint egy fádalmas sikítással díjaztam.

Bevitt a sürgősségire ahol egyből meg röntgenezték a lábam és a gerincem. Nem hazudok, rettegtem.

Rettegtem, hogy baja lesz a lábamnak és, hogy soha nem fogok tudni táncolni. Nekem a tánc az életem...

- Nos.. Mr. Kim... Az ön lába eléggé súlyosan megsérült...

- De gyógyítható?- vágott közbe Jimin.

- Mr. Park kérem hagy fejezzem be- nézett mérgesen Chimre majd megköszörülve a torkát ismét felém fordult. - Súlyos, de nem gyógyíthatatlan. 2 hét felvő gipsz a gerincét pedig pihentetnie kell. Valakinek muszáj vigyáznia magára, mert nem igazán fog tudni mozogni. És kell valaki aki 2 hét múlva behozza a műtétre.

- Anyáékhoz haza megyek akkor- bólintottam.

- Nem. Maradsz. A gyógyszereteit nekem adja ide- vágott közbe Jimin

Meglepetten néztem rá. Elválalja hogy 2 hétig ápol? Vajon a szájával is ápolna? Oké Tae hülye vagy...
Fáradta sóhajtottam hagytam Jimin hagy adja rám a pólóm.

Nem sokára már ismét a kocsiban voltunk.

- Miért?- kérdeztem halkan a sofőröm

- Mert tartozom- nézett mélyen a szemebe a vissza pillantó tükörből.

- Nem...- ráztam meg fejem és ismét elszorult a torkom.

- Te nem tudod de én igen. Maradjunk ennyiben- pakrolt le a ház előtt és kivette immáron gipszelt lényemet és bevitt a házba. 

Lefektetett a szobámba.

- Szükséged van valamire?- kérdezte betakarva.

- Válaszokra- néztem rá fáradtan.

- Olyat mondj amit én tudok adni- simította meg a hajam.

- Szereted Minwoot?- sütöttem le a szemeim.

Nem láttam az arcát, de a válasza bizonytalan volt.

- Igen...- mondta kimérten.

- És engem? Szeretsz még?- néztem fel rá reménykedve

- Igen- mondta határozottan engem teljesen letaglózva. - Na jó éjt kis rokkantam- puszilta meg a szám szélét

- Ne hívj így...- csuklott el a hangom.

- Akkor törött angyal?- simította meg az arcom.

- Mint akinek a szárnyát lopták el?- emeltem rá hatalmas szemeimet.

- Neked a lábad a szárnyad- mosolygott.

- De a szárnyak nem nőnek vissza...- szomorodtam el

- Csodák léteznek. Csak nézz tükörbe- adott még puszina se nevezhető érintést ajkaival ajkaimra és kiment...

Halii! :)
Na mielőtt jönne a copy megnevezés a kommentbe magyarázatot adok!
A történet vége ismerős lehet egy yaoi os-ből. Aki olvasta de aki nem és nem tudja miről van szó annak most ide irom: másik profilom:
NINI_pikachu_HU
Na ott a Yaoi Os c. Könyvbe van ilyesfajta történet.
Szóval nem Copy csak többször felhasznált ötlet ☺

Na ha tetszett hagyjatok nyomokat! 💞
Este felé lesz rész addig a kívánságokat lehet várni!

Pussz: VALAKI