Egy éjszaka alatt [VMIN/BEFEJEZETT]

-2•0-

*Jimin PoV*

Elmentem. Elhagytam. Végleg elástam magam a szemében. Miért kellett azt kimondania, hogy szeret? Most nem lenne ennyire fájdalmas itt ülni a gépen azon gondolkozva mi lett volna ha...

Ha apám beérte volna egy Koreai nővel és nem a világ másik végében akar új családot, új életet.
Egy kibaszott hónapomba telt mire az akit mindennél jobban szerettem végre az enyém lett. De nem...apának közbe kellett szólni.

Féltem búcsúzkodni. Féltem, hogy akkor nem vallja be az érzéseit. De így sem jobb. Mardos a bűntudta és félek felhívni is.
De bármi lesz nem érdekel...én vissza megyek és akkor együtt lehetünk.

Hisz én a tiéd te az enyém. Együtt örökre.

*TaeHyung PoV*

Megváltoztam. Ezt hallom mindenkitől.
Nem mosolygok annyit, nem nevetek annyit, vagy magamba zákózom vagy valakit dugok.

Nos igen. Ez a valódi énem. Én tényleg nem tudok szeretni, de nem is akarok már.

Egyszer engedtem teljesen közel valakit magamhoz az is elhagyott. Ezentúl csak szex és semmi más. Nem esek bele ugyan abba a hibába.

Park Jimin számomra te már nem létezel. Egy halott ember, aki szomorú emlékeket hagyott maga után.

-------4 évvel később------

*Jimin PoV*

Vissza. Végre újra haza ahhoz akit szeretek.
A gép 2 óra múlva landol. Addig ki kellene találnom mit mondok neki azon kívül, hogy sajnálom.

Az lesz az első hisz tényleg egy fasz fej voltam... Ah csak kérlek TaeHyung bocsáss meg.
Na de akkor még nem gondoltam arra ami várni fog...

Leszállt a gépem és a csomagjaimat megfogva mentem a rég látott férfihoz, akivel apám még nem rég elment így megkaptam Tae-t. Ah de hiányzik.
Remélem azért fel fog ismerni. Jó mondjuk a foghagyma seggem nem elfelejthető. De akkor is. Más lettem. Az eddigi kisfiú már nincs. Így is izmos voltam, de hála az amerikai gyors kajának eléggé megnőttem. De sajnos nem magasságra.
A hajam a narancssárgából átváltozott Pinkre ami eléggé tetszetős. Elég sokan megnéztek az utcán miatta, de az én szívem már foglalt.
Egész 4 évig kibírtam pasi nélkül. Csak rajta járt az eszem. Imádlak Kim TaeHyung. Tudom, te is hűséges maradtál mert szeretsz.

- Szia Jimin!- köszöntött ragyogó arccal a közép korú férfi.

- Jó Napot Kívánok- hajoltam meg ijjedelmesen.

- Apádék végül nem jöttek?- kérdezte kinyitva nekem a csomagtartót, hogy bele tudjam rakni a bőröndöm.

Na igen apámék. Akit feleségül vett egy egész aranyos nő. Nincs bajom vele. Apa boldog mellette én meg sodródom az árral. Csak azt bánom, hogy miatta elválasztottak a szerelmemtől.

- Nem, nem jöttek. Jun kisbabát vár. Engem meg elküldtek tanulni. Ugye nem baj, hogy magunknál leszek?- néztem rá ijedten mire elnevette magát.

- Jajj Jimin ne gondolkozz ilyeneken. Nagyon fog neked örülni mindenki.

Beültünk a kocsiba és indultunk volna.

- An megállunk egy virág árusnál?- kérdeztem a mellettem ülőtől.

- Persze. Tulipán?- mosolygott rám mindent tudóan.

Tae apja jobban tudja, kit szeretek mint a saját apám. Ezért apám nekem apám helyett.
Próbálta Aput lebeszélni a házasságról, de persze, hogy nem. De nem bánom. Rég volt boldog. Megérdemli.

Leparkoltunk mire bementem és körbe néztem a virágok között.

- Segíthetek?- jött oda hozzám egy fiatal lány.

- Tulipán csokrot tudsz nekem csinálni?- néztem rá reménykedve.

- Persze. Különleges embernek lesz?- mosolygott selytelmesen.

- A legkülönlegesebbnek- mosolyogtam mint a vadalma és zavaromba rózsaszín hajkoronámba túrtam.

- Kedvenc színe?- érdeklődött.

- Am..kék

Bólintott és a sok piros tulipán közepébe belerakott egy gyönyörű kéket.

- Wow köszönöm szépen- csillogott a szemem. - Mennyivel tartozom?

- A bolt ajandéka. Majd kapd el azt a különleges személyt- kacsintott.

- Köszönöm- raktam le azért egy kevéske pénzt és kisiettem.

Bepattantam a kocsiba és elindultunk hozzájuk.
Izgatottság töltött el ahogy megláttam a már jól ismert, szépen gondozott házat.
Nem változott semmit.

Kiszálltunk és a fekete bőröndömet magam után húzva a csokrot tartva a másik kezemben vártam, hogy kinyitsa az apja az ajtót.
Nem sokára be is jutottam. A böröndöm a nappaliba leraktam és fogadtam Mrs. Jeon ölelését.

- Jimin, de rég láttalak. Annyira hiányoztál- ölelgetett aki anyám helyett anyám lett.

- Nekem is hiányoztál Choi- mosolyogtam és átöleltem.

Mivel nem öreg, sőt nagyon is fiatalos ezért inkább tegezem mint, hogy azt hinné, hogy öreg.

- Milyen csodaszép csokor- nézte a virágot. - Csak nem Tá-é?

Tá!! Annyira imádom ezt a becenevét! Így fogom mostantól hívni!

- Igen. TáTá?- kérdeztem kíváncsian és kinyílt az udvarra vezető ajtó. Nevetéseket hallottam. Két embertől. Sajnos mind a kettő túl ismerős volt nekem.

- Joshua?- néztem a bátyámat ahogy csak úgy csimpazkodott a félmeztelen izzadt TaeHyungon. Az én Izzad TaeHyunggomon!

- Szia Öcsi- mosolygott rám gúnyosan.

- Te ki vagy?- kérdezte TaeHyug érzelem mentes hangon.

Jajj ne... Nem felejthetett el! Ez lehetetlen! Én...én szeretem őt ahogy ő is engem... De akkor Joshua hogy jön a képbe?
Egy perce látom őt újra és már felfordult a nyugalom ami addig körülöttem volt...
Kim TaeHyung, miért teszed ezt velem?

Halii! :)
2. Évad ilyen porológus szerű cuccos 😅😅
Remélem még jobban össze zavartam mindenkit 😊😊😇😇
Holnap reggel valószínű, hogy jön a következő rész!
Tök haszon az olvasóknak, hogy beteg vagyok xD
Ha tetszett nyomokat hagyjatok!

Pussz: VALAKI