Egy éjszaka alatt [VMIN/BEFEJEZETT]

-2•17-

*TaeHyung Pov*

Ijedten néztem körbe. Az agyam nem tudott rendesen működni. Egy dolog lebegett a szemem előtt. Jimin...

Ahogy beléptem egyből Jimint láttam. Eszméletlen. A zuhanyrózsa alatt ült és a jeges víz mely lehűtötte a füdőben lévő levegőt az egész testét belepte. Sápadt bőre csillogott a ráomlott jegességtől.

Nevét ordibálva rohantam hozzá és elzártam a vizet. Térdre rogytam és a vállait rázogattam.

- Jimin- csuklott el a hangom. - ÉBREDJ MÁR!- vágtam pofon.

Feje oldalra bicsaklott és kezéből egy üres gyógyszeres doboz esett ki. Ez új volt.
Kezembe vettem a kis dobozt. 32 szem altató...

Telefonomért nyúlva hívtam mentőt.
Idegesen diktáltam be a címet és, hogy mi történt. Vagyis amit a jelekből láttam. Azt mondták sietnek, de az a 10 perc amíg kijöttek egy örökké valóságnak tűnt.

Zokogva öleltem magamhoz jéghideg testét. Miért tetted Jimin? Miért tetted? Mit tettem, hogy neked már a halálhoz kell menekülnöd?

A mentősök hamar bejöttek és bevitték. Azt mondták kimossák a szervezetébe került gyógyszert és jól lesz.
Hányszor hallottam már ezt? Jól lesz... Jól leszel... Minden rendben lesz... Miért hazudik minden és mindenki?

Magamnak kellett utánuk mennem. Rendbe szedtem magam, hogy ne nézzek ki egy halottnak, de a szemeim még így is rettenetesen véresek voltak a könnyektől.

Beültem a kocsimba és őrült sebességgel hajtottam a kórházig. Út közben nem egy trafit kaptam el, de a pénz nem érdekel. Én csak látni akarom az én Chim-em újra nevetni. Ahogy felhúzza édesen az orrát és hatalmas mogyoróbarna szemei egy fekete csíkká szűkűlnek.
Imádom minden porcikáját, de ha most meghal... Én megyek utána.

A recepcióhoz érve megkérdeztem, hol találom. 5. emelet 23-as szoba.
A lifthez mentem először, de az nem akart egyszerűen vissza jönni.
Mérgesen hagytam ott és futni kezdtem a lépcsőn felfelé.
Az emeletre érve akkor láttam, hogy az orvos a papírjait nézve sétált ki.

- Dokrot Úr!- kiálltottam a folyosó végéről.

Felém nézett a szemüvege mögül és kérdőre vont.

- Jimin...jól van?- hangom reménykedő volt akár egy gyereknek.

- Kimostunk mindent. Ami már a vérében van az nem halálos, de napokig gyenge lesz. Ma estére bent tartjuk, de holnaptól szigorúan otthon, csak feküdnie szabad.

Szavai boldogsággal töltötték el a lekem. Jól van. Nem halt meg. Köszönöm...

- Fent van?- halovány mosoly volt az arcomon.

- Igen. Bemehet hozzá, de ne idegesítse fel. A szervezetének nem hiányzik- s sarkon fordulva ment tovább.

Mély levegőt véve lassan nyomtam le a nyillászáró kilincsét és bementem a hófehér szobába.
Jimin az ágyon ült és maga elé meredt.

-Szia Chim- ültem le egy székre.

- Miért tetted?- kérdezte  halkan.

- Mert szeretlek. Már mondtan- lassan megfogtam jéghideg kezét.

- De Miért? Tönkre tettelek- csuklott el a hangja.

- Nem tettél semmit- értetlenkedtem. - De miért okolod magad?

Hirtelen megeredt a nyelve. Mindent elmondott Minwoo-val kapcsolatban. Lesokkolva hallgattam amit mond. Mi a szar?

- Jimin...

- Sajnom Tae.. TAE!

Kiabálására nem figyelve hagytam el a kórtermet, de csak kimentem a folyosóra. Nem hagytam el a kórházat, sem őt csak lerogytam egy székbe és átgondoltam az eddig történteket.

Utálom Minwoo-t.... De Jimin imádom...akkor miért utasít el? Engem nem zavar amit tett... De ha nincs mellettem én nem fogom ezt átvészelni.

Jimin az élet egyedül nehéz...játszuk együtt és menni fog...

Halii! :)
Mint láthatjátok, kezdenek helyre jönni a dolgok 😉
Remélem tetszett és remélem büszkék vagytok az írónőtökre!
A BIOSZ DOGÁM 5-ÖS LETT!! Értitek?? 5-ös!!! ❤❤ ( csak úgy mellesleg nem tanultam semmit xD)
Na de nem az én életem a tényeg. Ha tetszett hagyjatok nyomokat ❤❤❤

Pussz: VALAKI