Egy éjszaka alatt [VMIN/BEFEJEZETT]

-10-

Keze elérte drága nemesebbik felem, de csak a nadrágomat gombolta ki.
Türelmetlenül löktem fel a derekam.

- Mennyire szeretnéd?- vonta fel az egyik szemöldökét így az eddig teljesen kisfiús vonásaiból egy kihívó és férfias arc született. Huh ha így néz el fogok cseppenni.

Mi van velem? Az agyam és a testem harcot vívnak, hogy most élvezzem amit tesz vagy ellenkezzek. Ha nem maradok éber megjárhatom nem kicsit.

Próbáltam észnél lenni, de nehezen ment ahogy kicsi, fürge ujjai bemásztak az ingem alá és finoman ingerelte halovány kockás hasfalamat.

Ajkamba haraptam és félig lehunyt szemekkel néztem rá. Elszánt volt az biztos, de mit forgat abba a csinos fejébe? Megőrít.

- Meg akarsz csókolni?- hajolt az arcomba. Az ajkain közt bő 20 centi volt.

Először fel sem fogtam a kérdését csak picit pihegve néztem rá.

- TaeHyungie válaszolsz még ma?- hajolt közelebb így már csak 10 centi maradt.

Haja enyhén a szemeibe lógott, de még így is tisztán láttam kíváncsian vizslató mogyoró barna íriszeit. Telt, húsos ajkai enyhén elnyítak így éreztem lehelletét az ajkaimon.
Picit benedvesítettem cserepesre száradt ajkaim. Tökéletesen figyelemmel kísérte minden egyes apró rezzenésemet.

- TaeTaeh...válaszolj! Meg akarsz csókolni?- hajolt már bele az aurámba. Alig néhány centiméter választott el bizonyára mézédes párnáitól. Sajnos elkövetten a hibát és hagytam, hogy a testem átvegye a teljes irányitást. Aprót bólintottam válaszul a kérsésére.

- Hát...- suttogta majd hirtelen minden eddigi érzelme átcsapott mérhetetlen gúnyba és lenézően elvigyorodott. - Az szopacs

Azzal fogta magát és elengedve fennhangon kacagva elhagyta a szobát. Mi a rák?! Most felizgatott és elment?

Park Jimin ezt meg fogod bánni nagyon nagyon. Idegesen vertem öleimet magam mellé az ágyba ahelyett hogy inkább a farkam vertem volna ki mert szegény már nem tudja mikor kell állnia és mikor nem. Sajnálom, hogy ennyire stresszelve van a lelki világa.

Sóhatva álltam fel és minden erőmet össze kaparva kászálódtam fel. Mivel jelenleg Kookie is durcizik nincs ki elintézze így a régi jól bevállt módszerrel kivertem magamnak mosdóba száműzve magam.

Gyorsan végeztem. Végre férfiasabb részem is megnyugodhatott így csak kezet mostam és vissza totyogtam a szobába. Útba esett Kook szobája is amiből pont akkor lépett ki. Próbálta takarni az arcát, de tisztán láttam vörös szemeit és feldagadt orrát. Sírt? Miattam?

Elszorult a szívem, de nem volt bennem annyi emberség, hogy oda menjek hozzá. Bár valószínüleg meg sem hallgatott volna. Frusztráltan mentem vissza a szobámba és kigomboltam az ingem felvettem egy egyszerű ből trikót meg a csőfarmer helyére egy rövid nadrágot. Kapcsoltam valami zenét és a tükör elé állva lehunytam a szemeim.

Néhány perc szobrozás után már teljesen kizárva a külvilágot átadtam minden porcikámat a zene ritmusának.

" Ahogy az édes és kedves dallam belopja magát az ember fülébe úgy loptad be magad Te az Én szívembe...Csendben és észre vehetetlenül...akár csak egy angyal"

Az idő is meszűnt körülöttem. Csak én voltam és a szívemet dobogtató zene. Mint mikor egy csendes mező közepén teljesen egyedül ülsz rengeteg fárasztó, bosszantó és a minden napjaidat stresszbe hozó gondolatok közepette. De találsz hirtelen valamit ami leköti a figyelmed és csak arra az egy dologra koncentrálsz.

Kitudja hanyadik zene ment már le mikor már nem bírtam és lihegve rogytam a sima és fényes parkettára. Izzadság cseppjeim végig folytak az arcomon és az államon gyűltek össze majd leestek végleg eltűnve. Bárcsak a gondjaim is ilyen könnyen eltűnnének.
Mikor az agyam már nem bírja tovább egyszerűen csak köddé válnának, de az izzadság cseppek is foltot hagynak a földön, bár azok idővel felszáradnak.

Észre sem vettem, hogy valaki bejött csak már azt, hogy egy karcsú és nőies ányékot látpk magam mellett. Valószínüleg ez édes anyám lehet.
Felnéztem rá, de a szemeiben egyálltalán nem gyengéd anyai szeretet tükröződött.

- Mire volt jó?- kezdett azonnal a közepébe. Nem esett le előszöt mire gondolt, de beugrott hirtelen Kook ramaty kinézete. Ahogy kisírt szemekkel, faldagadt pofival ment el mellettem. Rám sem nézve.

- Anya baj van- motyogtam elhaló hangon. Sosem voltam még ilyen sebezhetetlen, de a mai napból már teljesen elegem volt.

Apró könnyek ültek meg szemeim sarkába és úgy néztem fel arra a nőre aki mindig egyetlen mentsváramként szolgált mikor szomorú voltam.

Most is eltűnt minden rosszalás a tekintetéből amit átvett a gyengéd anyai szeretet.
Letelepedett mellém és magához ölelt.
Bennem eltört valami.... Keserves zokogásba kezdtem vállába fúrva a fejem teljesen átáztatva ezzel a vékony pólóját.

- Miért sírsz kifiam?- suttogtam a fülembe és a hátamat simogatta nyugatás képp.

- Elvesztettem...a testvérem- zokogtam mindent kiengedve magamból

- Dehogy vesztetted el. A családod mindig itt lesz veled- tolt el picit miután nagy nehezen lenyugodtam és letörölte hüvelykujjával a könnyeim. - Kook szeret téged nagyon. De sajon, ő többnek hisz. De ha megbeszéled vele egészen biztos, hogy megfog érteni.

- Anya...én szörű ember vagyok. Kihasználom, hogy szeret és rajta kívül még rengeteg mindenkivel "megcsalom". Meg sem érdemlem, hogy eddig mellettem volt. De nekem ő nagyon fontos. Ahogy ti is. Te és apa is. Tudom nem mindig volt velem könnyű, de felnézek rátok és csodállak titeket, hogy idáig eljutottatok és felneveltetek minket. Nagyon szeretlek titeket anya- néztem rá mire láttam, hogy pityereg.

Most rajtam volt a sor, hogy megvígasztaljam szomorú lelkét. Bár azok a könnyek közelsem voltak szomorúak.

- Anyu, ne sírj- simogattam a hátát.

- Mi is nagyon szeretünk titeket. Szerencsések vagyunk ilyen gyerekekkel- mosolygott rám könnyes szemmel.

Akkor jöttem rá, hogy a legnehezebb szülőnek lenni, de talán még nehezebb anyának lenni. Mert kortól függetlenül gyerekeik mellett vannak egytől egyig és vigyáznak rá. Vígasztalják gyermekeiket amiért dícséretet érdemelnek.
Mert az édesanyák a legszebb dolgok a világon.

Halli! :'(
Kicsit a végét sírva bár, de leírtam. Anyáknapja alkalmából ilyen lett, bár az elején volt egy kis akció mert azért még perverz vagyok ;)
Ha teszett hagyjatok nyomokat.

U.i: Boldog anyáknapját kívánok minden anyukának.

Pussz: VALAKI