Egy éjszaka alatt [VMIN/BEFEJEZETT]

-11-

Lassan anya kiment a szobából és a rossz gondolatok egyre inkább a fejemre telepedtek.
Ujjaimat tördelve gondolkoztam azon, hogy hozzam rendbe azt, amit elrontottam. Mert igen én rontottam el. Beismerem én vagyok a hibás azért, hogy Kook utál. Most nem keresem senkiben a bűnbakot. Ritka eset és tudom is, hogy miért. Mert geci rossz ha hibásnak érzem magam. Minnél hamarabb el kell tűntetnem ezt az érzést.

Eltotyogtam lezuhanyozni, de jéghideg vizet engedtem izzadt, felhevült testemre. A jeges víz kissé kitisztította az elmém, de még mindig ideges voltam. Felvettem egy sima mackó nadrágot meg egy pólót. A hajamat csak át dörzsöltem egy kendővel így borzos lettem és még vízes is volt a hajam. Egy utolsó pillantást vetettem a tükör képemre. Na akkor nézzük.

A hajam ugye kócos, a bőröm sápadt, a szemeim karikásak a fáradságtól és vörösek a sírástól, az arcom feldagadt és már egyálltalán nem hasonlítottam a reggeli szexy TaeHyunghoz.

Inkább elléptem a tükörtől és próbáltam önbizalmat keresni ami nincs és bekoppogtam JungKook szobája ajtaján. Kis ideig csak mozgolódást hallottam az ajtó mögül majd lassan kinyílt és a szoba tulajdonosa nézett vissza rám.

Ő sem nézett ki jobban mint én. Sápadtság, kisírt arc és kócos hajkorona.

- Mit akarsz?- kérdezte rekedt hangon és egy csepp érzelem sem volt a hangjában

Az a pici önbizalmam is tökéletesen elszállt ezzel az egy kérdésel. Idegesen dadogtam valamit amit megelégelhetett mert megfogta a csuklóm és nem durván, de határozottan beljebb húzott. Becsukta az ajtót és leült az ágyra engem teljesen elvesztve.

- Meddig fogsz ott állni?- nézett rám hosszú idő után. A fejemhez kaptam és körbe pillantva lehuppantam a földre

- Fel fogsz fázni- állt fel sóhajtva és felhúzott az ágyra. Leültem a puha matracra és az ölembe pihenő kezeimet vizslattam.

Úgy éreztem magam mint egy szűz kislany aki először van a kiszemelte közelébe. Bár igy is nézhettem ki. Óvtosan pislogtam fel az arcára a szemembe lógó hajam alól, de az arca ugyan olyan érzelem mentes és rideg volt.

- Én..- kezdtem és megköszörültem a torkom. - Bocsánatot akarok kérni JungKook. Kihasználtam, hogy szeretsz és nagyon megbántam. Nagyon fontos vagy nekem Kook és szeretlek- adtam ki mindent egyszerre ami először eszembe jutott. Szinte azonnal jött a válasz, de nem olyan amilyet akartam volna.

- És Jimin? Őt is szereted? És Suga? Őt is? És az egész sulit?- hangjából sütött a gúny amit meg is érdemeltem.

- Nem Kookie félre érted. Nekem te a testvérem vagy...- nem hagyta hogy befejezzem. Közbe vágott.

- De nem úgy szeretsz mint én téged. Felfogtam nem kell az érzelgős beszélgetés. Továbbra is használj csak ki nyugodtan, hisz annyit érdemlek. Nyugodtan dugd meg Jimint is nem lesz belőle semmi csak még egy ember felkerülhet a megtömött listádra. Nem lesz semmi baj min...- egyre gúnyosabban és rosszallóan mondta a szavakat nekem meg elég lett.

- BEFEJEZHETNÉM VÉGRE? NEM AZÉRT ZOKOGTAM EGY ÓRÁT MERT EZT AKAROM MONDANI!- ordítottam rá mire meglepetten befogta. Értetlenül pislogott majd jobban szemügyre vette az arcomat amin ismét volt egy két kósza könny csepp mert újra elsírtam magam. Ijedten kapta a szája elé a kezét.

- Igen sírtam és most is sirok. Azért sírtam és sírok mert elvesztettem a legfonrosabb embert számomra. Úgy beszélsz velem mint egy utolsó senki házival így már nem tudok mihez folyamodni csak a könyörgés maradt. Kérlek Kook bocsáss meg amiért játszottam veled, amiért kihasználtalak , vagyis mindenért amit tettem. Nem...- csuklott el a hangom. - Nem tudnánk újra kezdeni? Csak szigorúan mint rendes testvérek?

Fáradt sóhaj hagyta el ajkaim miutan kimondtam. Teljesen kimerültem és elhasználtam az energiam utolsó utáni cseppjeit is. Jó volt fel tenni neki a kérdést bár a válaszra várni már nem annyira.

Egy ideig csak csendben pislogott rám azokkal a hatalmas sötét barna szemeivel majd hirtelen megláttam valamit amit nem akartam.

Egy árvácska könnycsepp éppen le akart gördülni tökéletesen gyermeki arcán. Nem hagytam neki mert ujjaimmal felitattam, úgy ahogy a többit is ami követni akarta az elsőt.

- Va-valami rosszat mondtam?- néztem öcsémre aki csak megrázta a fejét és sírva bújt karjaimba.

- Szeretlek Bátyó- sírt ezzel teljesen eláztatva a pólóm.

- Sajnálom, hogy ennyit kell miattam sírnod- simogattam a hátát nyugtatás képp mire csak felszusszantott és még szorosabban bújt hozzám.
Annyira szeretem az öcsikémet.

Mivel már mondtam, hogy teljesen lefáradt ott az ágyán elaludtam beszélgetés közben. Ő jó fej volt és csak betakart és befeküt mellém, de nem ölelt át. Csak tisztes tábolságba tért nyugovóra.

Reggel nyammogva nyitogattam csipás szemeim és ránéztem nyugodt arcára. Enyhén elnyíltak ajkai és az orra édesen mozgott ahogy csendesen szuszogott. Tényleg olyan mint egy kis nyuszkó. Mosolyogva néztem a plafonra majd eszembe jutott valami. Valami ami már nagy kijár nekem. Gonosz mosollyal ültem fel.

Oh Jimin mondtam, hogy meg fogod bánni, de rendesen.

Halii! :) Itt is van az ígért első rész! ☺☺😊😊 Innentől próbálok boldogabb részeket írni, de azért ilyen is kell.
Ha tetszett a nyomokat szívesen fogadom.

Pussz: VALAKI