Egy éjszaka alatt [VMIN/BEFEJEZETT]

-2•1-

*TaeHyung PoV*

Utálom. Ez az egy szó jut eszembe mikor meghallom a nevét. Örültem, hogy nem kellesz többet látnom, mert a sebeim 4 év alatt tökéletesen begyógyultak. És Joshua most valamennyire felejteti velem.
Nem tagadom, azért "vagyok vele" mert emlékeztet Jiminre. Hiába hazudok neki is és maganak is. Tudom, hogy szeretem, de azt a szeretetet elnyomja a düh, a harag, a csalódotság és a Gyűlölet, meg az undor. De amit sosem éreztem az a szomorúság. A leghalványabb jelét sem mutattam annak, hogy szomorú lennék. Az nap mikor elment... Zokogtam. A nevét ordibáltam, de semmi. Nem hívtam fel. Ha ő nem keres én sem fogom őt.

4 év. 4 kibaszott év telt el. Sikeresen meg van az éretségim. Kook és Suga össze költöztek így Kook szobája felszabadult. Gondoltam táncterem lesz, de nem. Anya mondj, hogy majd valaki betölti.
De, hogy ki azt nem mondta.

A napjaim nagy részét Joshuával töltöm általában ágyban. Na jó nem. Van mikor kint is csináljuk.

Éppen befelé tartottunk mikor megláttan ŐT. De más lett...
Azok az izmok az inge alatt...akaratlanul eszembe jutnak az első és utolsó közös esténk emlékei ahogy az izmok megfeszültek a testén, ahogy az izzadság cseppek folytak a hasán...
Oké nem rég menten el, de az látványára ismét feléledt a kicsike a nadrágomban. Bassza meg, hogy ennyire jól néz ki.
Azok a pink tincsek...komolyan mondom megöl...

De nem lehet! Az előző gondolatmenetemből semmi nem látszódott az arcomon. Josh ribancokat megszégyenítően állt az oldalamon kezem pedig a derekán pihen. Ha emiatt a vattacukor törpe miatt le fog dőlni az amit eddig magam köré építettem végem...akkor nekem már nem marad semmi. Csak az a törékeny lényem amit azon az estén utoljára látott.

- Te ki vagy?- tettem fel a kérdést.

Anya mérgesen nézett felém, de a tekintetem Jimin mogyoróbarna íriszeibe fúrtam. A kezében...azok ott tulipánok? Ezt...honnan tudta? Emlékezne rá? Vagy csak apám tájékoztatta...

Szám széle picit megeándolt mire a szemei felcsillantak. Bassza meg.

- Anya haza kísérem Josht. Nem tudom mikor jövök- fordultam anya felé és megfogva párom kezét kimentünk a házból. Nem akarok vissza menni. Nem akarom látni. Én...nem akarok újra sérülni.

- Babám baj van?- simította meg a mellkasom Josh.

- Nem. Semmi- eröltettem magamra mosolyt.

- Szeretem a mosolyod- csókolt ajkaimra és minnél lassabban mentünk, hogy több időt töltsünk együtt. Vagyis ő ment baszott lassú tempóba én meg nem gyorsítottam

A kapuban való 2 perces nyálcsere utan haza mentem, de nem akartam.
Féltem...nagyon.

- Megjöttem- vettem le a cipőm.

- Kim TaeHyung! A konyhába!- kiabált anyám szokványos hangon, de tudtam, hogy baj van. Csak akkor szólít a teljes nevemen ha rossz fát tettem a tűzre.

- Igen?- metem be félve. Szerencsére egyedül volt

- Látod azt?- mutatott a vázában lévő tulipánokra.

Hát hogy is felejhetném el.

- Aha. Szép- vontam vállat

- Miért vagy vele ilyen?- sóhajtott szomorúan.

- Én nem vagyok vele semmilyen. Azt se tudom ki ő- szagoltam meg a viragokat.

Isteni illata van akár csak Neki.

- De tudod! Ő Jimin akit te szerettél!- kiabállt rám.

- Hm..ja tényleg. Ezek szerint nem volt olyan fontos és olyan nagy a szeretetem, hogy 4 évig emlékezzek rá- mondtam érzelem mentes hangon és az éppen betoppanó Jiminre néztem.

Remélem hallottál mindent te rohadék.

Halii! :)
Remélem tetszett a rész! Mostanában nem fogtok hosszú részeket látni, mert a most történő történéseket szeretném húzni 😊
Ha tetszett hagyjatok Nyomokat.

Pussz: VALAKI