Egy éjszaka alatt [VMIN/BEFEJEZETT]

-2•15-

*TaeHyung PoV*

Rokkant szerepem végre a feléhez ért. Már csak egy hetet kell kibírnom, de akkor legalább Chim itthon lesz. Megígérte, hogy az utolsó héten nem fogja engedni, hogy egyedül legyek.

Csak egy a probléma, semmit sem javulok. Egyre gyakrabban vannak fájdalmaim, egyre gyakrabban kell kenni a hátam és gyógyszert szednem, de nem segít. Egyre rosszabb minden.

Jimin ideges, de hát nem az ő hibája. Én voltam figyelmetlen. Ezt minden nap elmondom neki, de akkor is annyit mond, hogy én nem tudok mindent.

Akkor ő dobta volna alám az üveget? Ah nem lehetett ő...

- Jiminie~- kiabálltam mikor elfogyott a vizem.

- Mondjad Angyalom- jött be gyorsan mintha eddig is arra várt volna, hogy mikor szólok.

- Elfogyott...és fáj- a másik végét már szinte csak suttogtam. 

- Gyógyszert mikor vettél be?- simította meg meztelen hasam.

- 1 órája...Jimin szerintem itt valami nincs rendben...- hangom elcsuklott és a torkom elszorult.

- Tae rendbe fogsz jönni. Ígérem- magabiztosnak látszott, de a tekintete őt is elárulta. Nem volt benne ő se biztos, hogy én jól leszek. De ha már ő sem bízik bennem...én hogy bízzak magamban?

- Nem lesz semmi sem rendben...- zokogtam és tenyerembe temettem az arcom. Fájt a zokogás is így ordítottam a hátamba nyilaló fájdalomtól.

- Ssh Tae ne sírj. Tae Ssh- ölelt lágyan magához Jimin, de a nyakamban éreztem sós cseppjeit.

- Jimin- hüppögtem és szipogtam. - Miért sírsz?

- Mert te sírsz- nézett könnyes szemeivel az enyémbe. - Anyukádék...?

- Nem tudják. Akkor haza rángatnának...minden olyan lesz mint régen és nem is fog látszani semmi- mosolyt eröltettem magamra. Nem akarom, hogy neki is rossz kedve legyen. Van elég baja így is miattam. Nem szabad sajnáltatnom magam.

- Igen Tae...minden olyan lesz- mosolygott picit szomorúan.

- Na látod- kuncogtam és hozzá bújtam. Fájt ugyan, de hangot nem adtam neki. Közel akarom magamhoz tudni. Nagyon...

- Na nyugi Jiminie. Inkább vigyél el pisilni- kuncogtam és elhúzódtam tőle.

Elmosolyodott és készségesen vett menyasszony pózba. Már kezdem megszokni, hogy nézi ahogy pisilek. Már perverz tekintete sem zavar. Csak az, hogy mindig feláll neki arra, hogy hugyálok. Jimin nem normális ez tény, de én akkor is szeretem.

És ezt vajon mikor fogja megtudni?? Hiába vagyok beteg ugyan úgy találkozgat Minwoo-val csak már a kis nyuszi fejű nem jön ide. Vajon Jimin akar egyálltalán tőlem valamit?
Mert addig nem lesz semmi míg el nem távolítja a kis kölyököt.

*****MŰTÉT ELŐTTI ESTE******

- Jimin...- motyogtam mikor már az ágyamban feküdtem lefekvésre kész. Szinte már pisilni sem tusok kimenni jiminnel sem. A hátam szinte nem is mozdul. Ha meg igen olyan mintha tűt szúrnának a gerincembe. Hívtunk orvost, de azt mondta majd a műtét dönt. Ez nem jelent semmit. Kicsit megnyugtattak, de a műtéttől egyre inkább kezdtem beszarni.

- Igen Tae?- ült le az ágy szélére és már autómatikusan nyúlt fedetlen hasamhoz kis kezével, hogy simogassa.

- Félek...- hangom ijedtségről árulkodott, de valójában egy szinonímája sem fejezte volna ki azt amit igazából érzek.

- Nem lesz semmi baj. Eljönnek érted, biztonságosan beszállítanak. Bevisznek a műtőbe, profik megcsinálják és kész. Utána újra lesz tánci tánci meg ütés ha lekaplak- kuncogott édesen ami megmosolyogtatott.

- Az utolsót vegyük ki a listáról- mosolyogtam, de értetlen fejet vágott. - Mindegy

Legyintésemre csak megvonta a vállát.

- Rendben leszel törött angyalom?- simított az arcomra

- Ha vissza fog nőni a szárnyam és rendben leszek- bólintottam megtörten.

- Vissza fog. Megígértem- lassú csókot adott ajkaimra megnyugtatás képpen és el is hagyta a szobát.

Én hiszek neked Jiminie...hittem neked....

********

Reggel az orvosok ébresztettek. Már indulás előtt kaptam érzés telenítőt. Biztonságosan beszállítottak Jiminnel együtt. Végig a kezemet szorongatta. Nyugtató szavakat suttogott a fülembe így még mosolyogva is hunytam le a szemem az altató hatására.

*****

Kitudja hány óra múlva éreztem, kitudom nyitni a szemem. Lassan pislogtam a felettem lévő fehér falra. A hallásom is hamar beindult és mocorgást hallottam. Nagyon lassan a hang irányába fordítottam a fejem. Jimin és az orvos az ágy mellett voltak. Jimin szemei könnyáztatva pislogott le felém. Ugye nem...

- Mr. Kim... A műtét megtörtént. Rosszabb dolog nem történt, de... Ha a táncolást folytatja valószínű, hogy a gerince lebénul- az orvos szomorúan nézett rám.

Lassan hajtottam le a fejem. Szóval nekem ennyi lett volna az álmom? Csak néhany hónap? Miért kapom ezt? Én mit tettem, hogy ezt érzemlem...

A könnyek végigszántottak az arcomon. Valami egyszer úgy is véget ér... De ilyen hamar? Még csak most kezdődött, de vége is... Miféle beteg játék ez?

Az a baj erre a választ tudom.
Ennek a beteg játéknak a neve ÉLET.
Amit ha nem okosan játszol a halál hamarabb bekövetkezik. Akár lelki akár testi halál... Mindkettő egyenlő a pokollal.

Halii! :)
Sikeresen össze szedtem magam! Köszönjétek Unnie-m-nak és egy nagyon kedves haveromnak, akinek sikerült bizonyítani "tehetségem", ami nincs na mindegy. Én csak egy lelkes író palánta vagyok 😙.
Remélem tetszett!
Igyekszem időközben egyre több kívánságot teljesíteni! Ma lehet lesz még rész!

Pussz: VALAKI