Egy éjszaka alatt [VMIN/BEFEJEZETT]

-2•6-

*Jimin PoV*

Hűlt helyét bámultam TaeHyungnak.
Közömbös vagyok neki... Nem szeret, de nem is utál... Ez jó, de ne kerüljünk a barát zónába. Csak azt ne mert abból nincs ki út, bár kétlem, hogy barátok lennénk. Próbálja tagadni, de valójában érez irántam valamit. Nem vagyok közömbös neki és most van jó sok időm arra, hogy ezt kihúzzam belőle. Valamit meg betoljak a helyére..khm...

A csörgő telefonom nem engedte, hogy tovább jussak a fantáziálgatásban.

- Igen?- vettem fel, de igazából nem érdekelt ki az.

- Szia Öcskös- hangzott a másik oldalról egy gúnyos, és lelket megrázó hanglejtés, amely számomra egyenlő volt a pokolban ropogó tűz hangjával.

- Mi a faszt akarsz?- sziszegtem elfolytott hangon. Nem akartam, hogy megtudja ideges vagyok. Nyugi Jimin. Gondolj nyuszikra, kis kutyákra, meztelen TaeHyungra... Na jó az utolsóra ne mert bajok lesznek.

- Neked is szép jó reggelt öcsikém. Hogy aludtál? Hány ujjal értél TaeHyunghoz mert akkor azoknak búcsút mondhatsz- gúnyolódása átment fenyegetébe ami jelen esetben, nem nagyon hatott meg.

- Csak megsúgom engedte volna, hogy megcsókoljam, és hozzám bújva aludt. Szerintem bátyó ezt már hagynod kellene. TaeHyung az enyém és nem engedem!- egész határozottan mondtam neki a szavakat.

- Ch kacc kacc- gúnyolódot majd szinte éreztem, ahogy megfagy a levegő. - Ha hozzá mersz érni ő fogja bánni, világos?

- Képes lennél bántani?- kerekedtek ki a szemeim.

- Igen. Ha ez kell, hogy boldogtalan legyél igen- ismét visszatért Mr. Arogáns pöcs.

- Te nem is szereted?- esett le az állam.

- Szerinted? Drága kisöcsém, olyan naív vagy. Na de lépek, mert van egy kis munkám. Jah és ne feledd. Ha elmered tőlem venni, a kis szerelmed farka nem lesz annyira épségben- s egy utolsó gúnyos kacajjal bontotta a hívást.

Utálom...mindennél jobban...
Mit tettem vele? Mi a francnak akar ennyire keresztbe rakni nekem? De legalább mikor szop kussba van.

- Apuu!- szaladt vissza hozzám a kislányom. - Megyünk egyetemre!

- Kivel mész?- fogtam meg a kezecskéit.

- Tá Oppa meg te elvisztek, hogy ti megnézzétek én pedig vigyázok rátok, hogy ne csináljatok rosszat- mosolygott rám azzal az édes mosolyával.

- Mi rosszat csinálnánk?- kuncogtam hitetlenül

Oh kislányom ha tudnád nennyi rosszat csinálnék én a te Tá Oppáddal...Hmm....

- Nem tudom. Kapok szájra puszit?- jutott hirtelen eszébe és felém csücsörített pici szájával.

- Tudod, hogy nem szabad. Oda a szerelmesek szoktak- nyomtam meg orrát mutató ujjammal.

- De Tá Oppának mostanában nem adsz oda puszit. Pedig ti szerelmesek vagytok- döntöttem picit oldalra buksiját.

Na most megfogtál Seo. Mi az istent válaszoljak? Ha azt, hogy azok vagyunk majd kikotyogja Tae-nek ő meg felvilágosítja, hogy nem és a kislányom meg azt fogja hinni, hogy hazudok.
De ha azt mondom nem, Tae azt fogja hinni már nem tetszik nekem, de igen, nagyon is tetszik.

- Apu elmentél- sóhajtott fáadtan Seo.

De jó is lenne már 4 év után elmenni...szegény, még ha szellő éri akkor is feláll.

- Nem, itt vagyok. Bonyolult Tae és az én kapcsolatom Kicsim- mosolyogtam rá.

- Akkor megkérdezem őt- mászott le az ölemből és lefutott a lépcsőn.

Szusszantva mentem átöltözni majd le, de megálltam a konyha előtt.

- Oppa szerelmes vagy Apuba?- hallottam Seo meglepett hangját

- Ez legyen a mi közös kis titkunk- szinte hallottam a hangjából, hogy mosolyog

TaeHyung... Miért hazudsz nekem akkor?

---------EGYETEMNÉL--------

- Apa ide fogtok járni?- nézte Seo hatalmas szemekkel az óriási épületet.

Majd 1 óra kocsikázás után végre bemehettünk.

- Am majd találkozunk el kell mennem- szólalt meg hirtelen TaeHyung és puszit adva Seo arcára elsietett.

- De ne...hagyj itt- suttogtam a végét szomorúan.

- Apa fagyizzunk- mosolygott rám Seo ami kicsit erőt adott.

Végignéztük az egyetemet majd elmentünk fagyizni.

- Seo milyet kérsz?- raktam le az ölemből, hogy rá tudjon tapadni az üvegre. Mindig ezt csinálja.

Kuncogtam rajta mikor az eladó lány megszólított.

- Nagyon aranyos. A kishúgod?- érdeklődött ezer wattos, hófehér mosollyal.

- Nem. A lányom- mosolyodtam el.

A lány mosolya lehervadt. Na persze. Mert akkor már nem kellek. Ch.

- Seo válasz...Seo?- néztem körbe, de nem találtam sehol.

- Seo!- kiabálltam a nevét, de semmi.

Kétségbe esetten kezdtem el rohanvást körbe nézni. Ha Tae nem megy el akkor nem tűnt volna el.

- Seo!- kiabálltam torkom szakadtából.

Már kezdtek könnyek szökni a szemembe mikor meghallottam egy ismerős sírást.

A hang irányába rohantam és megláttam kislányomat a folyosó közepén sírni.

- Seo!- kiáltottam és oda rohanva karjaim közé zártam.

- Apu!- sírt mellkasomba bújva és görcsösen szorította a pólóm

- Nincs semmi baj Kicsim. Itt vagyok- simogattam a haját.

- Jiminh- lihegett valaki mögöttem.

Felvettem a síró gyermekem és a hang felé fordultam.

Tae csapzott volt és izzadt. Ezt még a futásnak be lehetett tudni, de hogy a nadrágja nem volt begombolva azt már nem.
Komolyan elment valakit dugni? Komolyan Tae??

- Hagyj- remegett meg kicsit a hangom.

- Jimin én...- akart volna magyarázkodni, de valaki félbe szakította.

- Baba minek mentél el olyan gyorsan?- futott oda hozzánk Joshua.

Na nem...ez már röhelyes.
Nem akartam csúnyát mondani Seo előtt, de megérdemelték volna.

Csendben kikerültem őket.

- Jimin- fogta meg a vállam Tae.

- Hogy szopnátok egymást fuladásig- néztem rá dühösen és csalódottan.

Elrántottam a vállam és elmentem Seo-val együtt aki idő közben lenyugodott és elszundított az ölembe.

Kim TaeHyung...meg sem érdemled, hogy Seo úgy bánjon veled mintha az apja lennél...
Meg sem érdemled Seo-t...

Halii!! :)
Új rész! 😀
Lehetséges ez mára az utolsó, de nem biztos. Attól függ mennyire leszek kreatív a Kívánság Kosárnál :)
Ma meglett az igazolásom egész hétre szóval holnap is extra sok rész xD
Ha tetszett Hagyjatok nyomokat 💜

Pussz: VALAKI