Egy éjszaka alatt [VMIN/BEFEJEZETT]

-9-

- Mit csináltok fiúk?- néztem anyára aki csak mosolygott. De az a mosoly közel sem volt kedves vagy őszinte. Csupán egy álarc amivel elrejtette a valódi érzelmeit. Ami jelen esetben düh, szomorúság, és kétségbe esés lehetett. És hogy miért? Mert Kook is látott minket, de az ő arcát nem láttam. Csak már azt hallottam, hogy becsapja maga után az ajtót. Na kurva jó.

Lehajtottam a fejem közölve ezzel, hogy én bizony meg nem szólalok. Igazából Jimin miatt volt ez a kibaszott szar és kínos helyzet. Ha nem lenne olyan kibaszott izgató szűk nadrágban és pólóban ami tökéletesen simul kidolgozott hátára és a feneke nem lenne olyan... Ok STOP! Ha megint elkalandozok abból csak nagyobb baj lesz. Így is a legnagyobb gond fészkelődött a nadrágomba a baleset előtti gondolatok miatt.

Vettem egy mély levegőt és mire megeröltettem volna magam, hogy na akkor majd én megszólalok, Jimin megellőzött.

- Bocsánat Miss. Jeon csak Tae figyelmetlen volt és megvágta magát. Én bekötöttem és ép súgni akart valamit amikor megjöttek- adott teljesen hihető magyarázatot a törpe.

Ami még hihető is lett volna, ha az anyám nem egy teljesen okos nő lenne és ne ismerne olyan jól, hogy tudja itt valami más van a háttérben.

Tekintete dudoros nadrágomra tévedt. Jézusom sosem voltam ennyire zavarban még az anyám előtt. Égő fejemet takartam, ahogy a térdeimen támaszkodtam tovább takarva a jó nagy puklimat a lábam közt. Ami a helyzetnek köszönhetően egyre inkább lankadt lefelé.
Na ne, kicsi TaeTae ne már! Még ő is cserben hagy.

Halkan felsóhajtottam és feláltam.

- Fejezzétek be nélkülem- motyogtam és lassan ballagtam Kookie szobájába ahonnan csak halk morgás szerű hangok hallatszódtak ki.

- Kookie?- kopogtam, de nem válaszolt. Mire kinyitottam volna az ajtó kivágódott.

- Bazd meg Kim TaeHyung! Én veled vagyok, le is fekszem veled, nem mintha mással nem tudnék csak én azt hitte, hogy számítok neked valamit, de nem! Neked rá kell mászni mindenkire! Mi a francba jobb Jimin mint én?- hisztérikus kirohanása nem rá vallt így teljesen megszeppenve néztem rá.

Komolyan...azt hitte, hogy nekem ez több mint kielégülés? Bazd meg... Szólhatott volna...

- JungKook én csak...- kedtem volna az észhez térítéshez, de ő elvakultan folytatta a tovább.

- Te csak mi? Te csak kihasználsz mindenkit? Pontosan! Én sem kellenék még testvérnek sem igaz? Én szeretlek Tae, de te észre sem veszed. Akkor ezentúl már ne is kelljek- csapta be a szoba ajtót, de úgy, hogy a ház is bele rengett.

Na baszki. Kookie szokott durcizni, de hogy így kiakadjon...
Idegesen kattogtak az agytekervényeim mikor egy hang megzavart. Egy elég szexy hang.

- Csak nem elvesztetted a játékszered?- Jimin hangjából csak úgy áradt a gúny.

Nekem ez pont elég volt, hogy teljesen elvesztsem az önuralmam.
Megfordultam és már kezdtem volna vele ordítani, hogy minden az ő hibája amikor egyszerűen a combjaimat megfogta és az ölébe kapott. Muszáj voltam a kezemmel és a lábammal megkapatszkodni mert különben leesnék.
Mi a franc? Mennyire lehet erős? Mert azért nem vagyok pille súlyú.

- Mit csinálsz? Engedj el- ficánkoltam kezei köztem, de erős fogásának hála nem értem el semmit. Bevitt a közös szobánkba és minden előzetes nélkül dobott az ágyra.

Mielőtt mozdulhattam volna rámhelyezte test súlyát és lefogott. Lábaimmal még mindig szorosan fogtam a derekát ezért éreztem nem valami nyugis lent. Nicsak ő is felizgult?

De mi ez a felállás bazd meg? Én nem vagyok Uke! Láthatta az arcomon, hogy nekem ez nem nagyon tetszik, de ahelyett hogy felyet cseréltünk volna huncut mosollyal hajolt a pólóból kilátszott kulcscsontomra.

- TaeTae...úgy érzem neked valamit el kellene intézni- lehelte legérzélenyebb testrészemre és egyik keze elkezdett dudorodó piszemhez araszolni.

A fejemben a vészcsengő azt jelezte, hogy muszály szabadulnom, de egyszerűen nem ment. És most már nem csak azért mert lefogott hanem már a testem sem engedelmeskedett nekem.

A kiálló csontomra elkezdett puszikat hinteni ezzel egy nagyon halovány, nagyon elhaló sóhajra kényszerítve.

- Na netán élvezed?- gúnyos hangneme sem tudott kiábrándítani a ködből ami az elmémre és a szemeimre telepedett.

Soha nem szoktam ennyire elveszteni a fejem, de ha átbasz és nem fejezi be ha már elkezdte, komolyan megbánja.

Halii! :)
Tudom tegnapra ígértem a részt és meg is írtam egy részét, de nem tudtam éjfélkörül már koncentrálni így a végét inkább ma fejeztem be.
Ha tetszett hagyjatok nyomokat!

Pussz: VALAKI