Egy éjszaka alatt [VMIN/BEFEJEZETT]

-2•8-

*Jimin PoV*

Ezt nem hiszem el. Csalódtam benned Kim TaeHyung. Nagyot csalódtam!
Felhívtam Anna-t, hogy jöjjön értünk mert nem fogom engedni, hogy Seo-t Tae vigye. Sőt mostantól a közelébe sem engedem.

- Sziasztok- köszönt Bell aggódva mikor beültünk. - Mi történt? TaeHyung?

Elkezdtem volna mondani, de Seo ébredezett.

- Majd elmondom- elöltettem magamra mosolyt. - Kislányom minden rendben?

- Nem apa... Megint nincs itt Tá Oppa- nézett körbe Seo kétségbe esetten és megint könnyeztek a szemei.

- Tá Oppát felejtsd el, rendben? Ő nem érdemli meg, hogy szeresd. Elhagyott téged- simítottam meg az arcát.

- Nem! Ő nem tenné meg! Azt mondta én vagyok a mindene!- fakadt ki Seo és zokogott.

Most lehet nehéz neki, de rá fog jönni, hogy Tae nem olyan amilyennek látja. Nem egy kedves, szerető bátyó, vagy apa. Hanem egy önző barom aki a farka után megy.

- Ne sírn Kincsem- öleltem át és belebújt a kezeimbe.

Majd elveszlett az ölelésemben, olyan pici és törékeny is. Tae, hogy gondolta ezt?

Csendben mentünk haza, amit csak Seo szipogása zavart meg.
Út közben elaludt így csak befektettem az ágyába. Adtam a homlokára egy puszit és lementem a konyhába.

- Elmondod mi történt?- csinált vacsit Annabell.

Elmeséltem neki mindent szóról szóra. Kár volt, mert csak újra felbasztam az agyam.

- De Tae nem bánta meg?- kérdezte felvot szemöldökkel.

- Ő meg bánni valamit? Te nem ismered akkor. Soha nem bán meg semmit hiába egy g*eciség amit tett- morogtam és a kezembe fogott poharat görcsöcsen szorítottam kezeimmel.

- De rohant utánatok. Akkor csak megbánta- sóhajtott.

- Nem hiszem, de nem érdekel. Nem akarom látni. Elég lesz majd a közös házban- mentem fel a szobánkba és össze pakoltam a cuccát bele a táskájába.

Pont akkor vágódott ki az ajtó és Tae jött be

- Seo!-kiabált az emeletre.

- Fogd már be alszik!- vágtam pofon erősen. Ha nem fogja be ez még csak a kezdet volt.

Megszeppent és a szemei kicsit megrémültek.

- Sajnálom Jimin. Tudom elrontottam de,...- próbált hadarva bocsánatot kérni.

Felesleges drága. Utállak.

- Nincs de! Takarodj innét míg szépen mondom!- mutattam az ajtóra.

- Jimin ne csináld. Tudod, hogy a mindenem Seo- nézett rám kétségbe esetten.

- Leszarom. Akkor is a mindened volt mikor elveszve sírt a folyosón téged keresve? Vagy akkor inkabb az volt fontosabb, hogy leszopjanak??

- Jimin kérlek...- csuklott el a hangja a feltörekvő sírástól.

- Ta-ka-rodj!- szótagolta és a kezébe adtam a táskáját amiben minden cucca benne volt.

Legördült egy könnycseppje.
Még sosem láttam sírni. Mindig csak az utána lévő jeleket, de sírni sosem.
Meg kell állapítanom...a legszívszorítóbb látvány.
Most bántam meg az ütést... A kezem piros nyoma ott volt az arcán. Ennek nyoma marad...

Sarkon fordult és kiment, de én nem állítottam meg. Haragudtam rá, de vígasztalni akartam.
Darabokra töri a szívem azzal, hogy így látom, de ha Seo-nak fájdalmat okoz elő jön belőlem az apai ösztön és egy vadállat leszek. Valószínüleg azt gondolja, hogy egy baszott állat vagyok...

Nem áll tőle messze.

Mivel nem voltam fáradt elmentem egy picit sétálni. Végig rajta járt az eszem, de nem tudom miért. Egyszerűen utálni akarom, de nem megy. Mindig vissza húz hozzá valami.

- Adj már valakit aki elfelejteti velem!- kiabálltam az ég felé. Elég sokan felém néztek, de csak lehajtott fejjel néztem a földet s baktattam tovább

Hirtelen valaki neki esett a hátamnak.

- Hé nem tudsz vigyázni?- fordultam meg mérgesen, de a mérges arckifejezésem átváltott mosolyra.

Ki ez a cukor falat?.

- Bocsi nem volt szándékos- kért illedelmesen bocsánatot és meg is hajolt.

- Semmi baj- mosolyodtam el.

- Egyébként Minwoo vagyok- mosolygott ő is.

- Jimin- kacsintottam felé és elpirult.

No csak, nem csak TaeHyung az egyetlen helyes srác...

Halii! :)
Szokásos reggeli rész 😂
Remélem tetszett!
Ha igen hagyjatok nyomokat!
Ma még biztosan lesz rész!

Pussz: VALAKI