𝓥𝓪𝓵𝓪𝓶𝓲 [ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ✔] •𝓔𝓻𝓮𝓷 𝔁 𝓛𝓮𝓿𝓲•

3.Kötet 8.🍀

  <>Anna / Enryu Szemszög<>  

"Jean Kirstein" Az ember aki most az egyetlen reményünk Enryu szerint... most épp oda tart a testemmel én pedig csak csendben ültem a fejében, láttam mindent amit ő látott, de a saját testem nem irányítottam.  A gondolatait nem láttam csak a sajátomat... és mintha érettebb lett volna az elmúlt napokban a gondolkodásom... lehet hogy azért mert Enryu felnőtt és kihat rám...

Odaértünk egy házhoz, ahová Enryu csöngetett és egy magas barna hajú srác jött ki rajta.

-Hello... Kivagy? Talán elvesztél kislány?

-Engem te csak ne kislányozz lópofájú!-Mondta Enryu. A férfi akit Jean néven ismerünk pedig csak nézett rá, szerintem hirtelen azt sem tudta mit mondjon.

-Öhm, ki vagy te?

-Komolyan... Enryu vagyok..

-Te?

-Aha..

-Milyen Enryu?

-Reiss

-Te valamelyik másik hülye testvére vagy?

-Nem...! Ember, Enryu vagyok! Csak elzárták a lelkem ebbe a kislányba... aki amúgy a családunk tagja.. Anna Reiss. Csak jelenleg én vagyok elől a testében. Ezért ő csak bennem beszél, és nem irányítja a testét.

-Értem... és pontosan mit is akarsz?

-Meg sem lepődtél?

-Nem... nah nyögd ki mit akarsz..

-Segítened kellene valamiben... befolyásos ember vagy igaz?

-Viszonylag.

-Az FBI...

-Mi van azokkal a férgekkel?

-Elvitték Anna szüleit.. vagyis akik örökbe fogadták. Ki kellene őket hozni?

-Mi a nevük?

Enryu magában megkérdezte tőlem hogy hogy hívják őket én pedig válaszoltam neki... utána ő válaszolt Jean-nak.

-A nevük... Eren Jaeger és Levi Ackerman..

-Hogy.. mi..micsoda?  Eren... és a törpe?... De... Eren.. meghalt.

Nem.. a papáék még élnek.-mondtam magamban

-Ők élnek, Anna azt mondja. Akkor segítesz vagy sem?-Kérdezte Enryu.

-Segítek...tartozom azoknak az embereknek.

-Ismered őket?

-Mondhatjuk.

-Honnan?

-Hosszú történet... de azt hiszem miattam b4szodótt el ennyire az életük...

-Értem... nos akkor mit fogunk csinálni?-Érdeklődött Enryu.

-Hogy mit? Kereken két óra múlva indulunk, addig összegyűjtöm a csapataim... és megmentjük azt a kettő szerencsétlent...

 <>Eren Szemszög<>

Levi már legalább öt órája nem szól hozzám... Nem tudom mit tegyek... fáj, lehetséges hogy tényleg meghalunk... és akkor most veszekedünk... én nem akarok tőle így elválni...

Könnyezni kezdtem.

Nem akarom hogy vége legyen... ki akarok jutni és vele lenni az életem végéig.

Hangosan szipogtam és folytak a könnyim, úgy néztem Levire aki meglepetten fordult hátra.

-Eren?

-L..Levi...-Szipogtam és odasétáltam hozzá, leültem mellé és a szemeibe néztem.-Én... nem akarok veszekedni veled...

-Eren...

-Nem akarok... szeretlek! És nem akarok veled rosszban lenni...-Sírtam.-Sajnálom amiket mondtam.. mindent... csak... kérlek... ne veszekedjünk..-Mondtam utána másodpercekig csak nézett rám utána átölelt. 

-Nincs semmi baj... Jó? Ne sírj.... Én is bocsánatot kérek amiért olyanokat mondtam...

-Levi... szeretlek...-Szorosan öleltem magamhoz.

-Én is szeretlek...-Egy csókot nyomott a homlokomra.

-Levi....-A homlokom az övének döntöttem.-Csókolj meg...

A száját az enyémhez érintette, mikor a nyelve az enyémhez ért elöntött az a forróság.. a nyelvével masszírozta az enyémet én pedig belenyögtem a csókunkba. Nemsokkal később szétváltunk egymástól... ott lent kicsit megkeményedtem amit ő is észrevett. Hozzám akart érni ekkor egy őr bevilágított és megszólalt.

-Semmi testi érintkezés. Értve?

-I..igen...-Mondtam zavartan.

-Tch....

Visszament az őr a helyére.

-Sajnálom Eren... 

-N..nem gond.. kibírom de... te is?

-Igen...  

-Levi... nagyon szeretlek... nagyon...

-Én is téged...-Átölelt egy kis pillanatra utána elengedett és az ölembe feküdt. Ekkor.. szerintem egy kis időre meg is feledkeztünk arról hogy éppen milyen helyzetben vagyunk.

  <>Anna / Enryu Szemszög<>  

-Enryu.. készen állnak a csapataim. Indulunk... -Mondta Jean, s a háta mögött rengeteg ember állt.