𝓥𝓪𝓵𝓪𝓶𝓲 [ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ✔] •𝓔𝓻𝓮𝓷 𝔁 𝓛𝓮𝓿𝓲•

3.Kötet 12.☘

"Eren... legyen boldog életed, vigyázz Annára, innentől átadom őt neked véglegesen."  

<>Eren Szemszög<>

Ránéztem a földön fekvő Levire, nem mozgott, semmi életjelent nem mutatott, a keze mellett egy fegyver volt ami a főnök felé mutatott. Körülötte szerte olyan emberek akik kicsit ismerősek voltak, vagyis néhányuk. Azután ott Anna és Jean.

Odarohantam Levihez és a hátára fordítottam. Ütögettem az arcát mire egy kis résnyire kinyitotta a szemét.

-Eren...-Próbálta az arcomhoz emelni a fejét én pedig odahajoltam és az arcomra fogtam a kezét.

-Levi.. minden rendben jó? Elviszünk innen és már mész is a kórházba.

-Neh... hülyéskedj Eren... Csak nézz... rám...-Próbált vigyorogni, közben beleköhögött a mondandójába.

-Ne mondj ilyet. Hé! Hozzatok orvost! Jean!

-Megint halál közeli állapotban van a törpe... pont mint régen, csak a különbség az hogy most nem vihetjük orvoshoz.

-M..miért?

-Ember... betörtünk az FBI-hoz és kinyírtuk a főnököt... rohadtul körözni fognak minket...

-Nem érdekel! Jean! Azonnal juttassuk kórházba.

-Neh... Eren.-Szólt Levi halkan.-Nem... kell... jó ez így..

-Nem! Nem jó! Nem hagyhatsz itt!-Tört ki belőlem a sírás, s rángatni kezdtem Levit.

-Eren... Nézz csak a testemre... 6 golyó.... az is csoda hogy... még beszélek...

-De nem! Nem hallhatsz meg! 

-Ne sírj... jó?-Mosolyodott el, köhögve. Eközben a körülöttünk lévők távolodni kezdtek. Egy kicsit egyedül hagyva minket.-Tudod... Eren... legbelül mindig is tudtam hogy ez lesz a vége... te pedig végig próbáltad bennem tartani a reményt... azért köszönöm.

-Levi! Ne még... még ne add fel! Még élhetsz!

-Nem....-Az arcomon lévő kezét most a nyakamhoz húzta amibe belekapaszkodott és felhúzta magát egészen a számig. Ahová egy apró csókot lehelt, végig ledöbbenten ültem mellette. Csak akkor eszméltem fel, amikor már csukott szemmel feküdt az egykori szerelmem mellettem.

-Nem..nem! Nem!-A fejem a szívéhez nyomtam.. nem éreztem a dobbanásokat. Az orrán sem vett levegőt...-A földre rogytam és a mellkasán zokogtam... percekig... vagy talán...órákig.

Vége lenne?