Az örökség továbbadódik

10. A forgatókönyv

10.

Már jóval dél után járhatott az idő, ezért minden előadó az ebédlőbe ment. A csapat nagy része farkaséhesen ült le az asztalhoz. Rájuk is fért már az ebéd, hiszen elég keményen dolgoztak a nap folyamán.

- Jaj, már éhen halok - nyafogott Anna, majd gyorsan leült és elkezdte az ebédjét. - De finom - nyamnyogta az első falat után. - Azt hiszem, repetázni is fogok.

- Repetázni? Biztos jó ötlet ez? Hogy fogod akkor folytatni az edzést? - érdeklődött Heniko, aki most ült le mellé.

- Jogos, de elég intenzív edzésünk volt ma. Ennyit megérdemlek - magyarázta, miközben egy újabb teli villát rakott a szájába. - Isteni...

- Viszont most, hogy Mia belehúzott a műsorba, innentől csak még keményebb lesz - indította el más vonalon a beszélgetést May. - Viszont baromi kíváncsi vagyok, hogy mit rak össze! Alig várom, hogy elolvassam.

- Biztosan valami királlyal fog előállni! - állapította meg Rosetta.

- De az egyszer biztos, hogy a premier napja is emlékezetes lesz - tette hozzá Yuri, aki szintén csatlakozott a kis csapathoz. Így, hogy Layla elment, inkább bandázott a társulat magjával.

- Hát az már biztos - helyeselt Marion. - Tök jó, hogy Heniko partnere lehetek! - ujjongott.

- Ilyen partnere nem sok artistának van - értett egyet Heniko mosolyogva.

- Tényleg mázlista vagy, Marion - szólalt meg újra Rosetta ezúttal más mosolyogva. Végre ő is egyre többet mosolygott. Örült annak, hogy itt van Heniko. Valahogy már nem érezte magát olyan üresnek, és egyedül, mint eddig.

- Már csak az a kérdés, hogy kire fog leginkább figyelni a közönség... - árnyalt Yuri.

- Ha? - nézett rá Anna kicsit hülyén. - Ezt meg hogy érted?

- Hát, ha két ilyen csinos leányzó van a színpadon... - kezdte a magyarázatot.

- Nem is te lennél, ha ezt nem te kezded el mondani - jegyezte meg May, mire a többiek elnevették magukat. Mindenki nagyon jól elvolt ebéd közben, ám Henikónak kissé hiányérzete támadt, ezért hirtelen felállt, a pulthoz indult, majd egy megpakolt tálcával indult meg az ajtó felé.

- Heniko... hát, te? - kérdezte May.

- Nem hiányzik nektek valaki? - kérdezte, azzal már kint is volt az ajtón. A többiek furcsán néztek egymásra. Hirtelen nem értették, mire gondolhatott a lány, pedig a válasz egyszerűbb volt egy pofonnál. Természetesen Miához ment. Mihelyst odaért, be is kopogott.

- Megyek! - hallatszott egy hang, majd az írónő kis is nyitotta az ajtót.

- Gondoltam, a társulat agyára ráférne valami ebédféle - mondta mosolyogva.

- Köszi. Az tényleg rám férne - vidult fel Mia. - Gyere be -terelte be Henikót. - Már tényleg gondolkodtam, hogy lemegyek, de annyira beleéltem magam a darabba, hogy nem tudtam elszakadni tőle.

- Azt hiszem, ezt ismerem, csak én a gyakorlással vagyok így - gondolkodott hangosan a másik. - De azért ne vidd túlzásba. Pihenned is kellene.

- Köszi, szépen. De ezt még mindenképpen be akartam fejezni - magyarázta, majd hozzá is fogott az ebédjének. - Elmeséljem, hogy is gondoltam a sztorit? - kérdezte, mire Heniko nevetni kezdett.

- Mia. Te most ebédelj. Tudok várni.

- Jó, csak így olyan furcsán érzem magam... - Aztán hirtelen támadt egy ötlete. - Tudod mit? Addig olvasd el a vázlatomat. Ott van a gépen.