Az örökség továbbadódik

92. Fehér szalag

92. fejezet

Nem telt bele sok idő, és ott, ahol percekkel ezelőtt csak egy üres tisztás állt, most egy jó hangulatú sátorváros. Volt kisebb-nagyobb, színpompás és fakó, pont, mint egy vándor vurstliban. Minden sátrat úgy állítottak fel, hogy egy nagy kör részei legyenek a lakóautókkal egyetemben. Egyik-másik előtt már tűz füstje kígyózott az ég felé, de a legnagyobb tűzrakó a sátorkör közepén helyezkedett el. Felette egy hatalmas kondér körül három férfi és négy asszony szorgoskodott. Ha egyszer a vajda azt mondja, hogy ünneplést szervez estére, akkor ott bizony nagy lesz a dínom-dánom!

Pár kisgyerek nagy lelkesedéssel próbált segíteni az előkészületekben, de voltaképpen csak hátráltatták a felnőtteket. Néhány férfi úgy döntött, hogy zenélni kezdenek, ezzel is indítva a hangolódást az éjszakára. Volt, aki dobot, volt, aki hegedűt ragadott a kezébe, de szép lassan egyre több hangszer hangja csendült fel a színpompás naplementében. A Kaleido társulat tagjai ámulva figyelték, hogy mennyire olajozott gépezett ez a klán. Mindenki tudta mi a dolga. A dallamos taktusok hallatán a fiatalabb lányok és fiúk azonnal táncra is perdültek, míg az idősebb asszonyok és urak nosztalgiázással a lelkükben figyelték őket.

A kis Flóricia közben körbevezette Miáékat a sátrak között, akikhez Ariána is boldogan csatlakozott. A kis cigánylány hamar megbarátkozott a csapattal, akiknek igyekezett mindenfélét elmesélni és megmutatni, ami a népével volt kapcsolatos.

– Hát ez igen érdekes volt – jegyzete meg May, miután végeztek a jósnőknél, akik kártyából, üveggömbből, de akadt köztük olyan asszonyság is, aki tarka babokból olvasta ki a jövőjük alakulását.

– Érdekes? – gúnyolódott Anna. – Sokkal inkább zavaros! Ha már handabandázni akarnak, legalább beszélnék meg a közös sztorijukat!

– Talán csak zavaros az aurád... – tippelt Flóricia. – Akkor azért lehetnek ellentmondásos eredmények.

– Vagy... – vezette fel a saját verzióját Anna. – Nem ártana megpucolni a jósgömböt, és megkeverni a lapokat... – Miközben ezen Ariána és Rosetta nevetni kezdett, Mia kimondta azt, ami már régóta kikívánkozott belőle.

– Ezek a srácok nagyon jól tudnak táncolni! Mondjuk maga a zene is annyira fülbemászó, hogy kedvet kap az ember ahhoz, hogy csatlakozzon.

– És fogsz? – érdeklődött Pete vigyorogva, mire Mia pirulni kezdett.

– Ugyan, dehogy – adott hangot a zavarának. – Az ilyen tánc nem igazán nekem való...

– Még hogy nem?! – értetlenkedett Pete. – Szerintem inkább csak kéreted magadat! Legyél bátrabb, és táncolok veled!

– Ha ennyire menni akarsz, miért nem mész egyedül? – vágott közbe May, aki mostanában sportot űzött abból, hogy Pete-et nyúzta.

– May, nem tudom nem észrevenni, hogy mennyire rám vagy szállva. Csak nem tetszem neked? – pimaszkodott a srác, kacsintva. – Ne féltékenykedj. Veled is táncolok szívesen!

– Na, ide figyelj... – kezdett bele May, azzal a szándékkal, hogy kiereszti magából a gonosz, kínai nagysárkányt.

– Nyugi, May! Nyugi... – próbálta békíteni Rosetta. – Ma este szórakozni akarunk, nem harcolni!

– Nálatok mindenki ennyire ügyes táncos? – dobta be Alica, hogy terelje egy kicsit a témát.

– Mondhatjuk – felelt neki Flóricia bólogatva. – Szinte a járással együtt tanulunk táncolni. A vérünkben van az egész.