Az örökség továbbadódik

68. A hárfa

68.

Stefan hamar megtalálta Henikót, aki már nagyban a kicsiket oktatta. A kis apróságok annyira figyeltek Henikóra, hogy észre sem vették, hogy Stefan is csatlakozott hozzájuk. A férfi leült egy padra és onnan folytatta tovább az óra figyelését. Nagyon tetszett neki a látvány. Heniko a sok kicsi között olyan volt, akár egy gondoskodó édesanya. A gyerekek szinte itták minden szavát, és követték minden mozdulatát. Stefant teljesen lenyűgözte Heniko. Attól függetlenül, hogy csupán egy egyszerű koreográfiát mutatott nekik, mégis teljes odaadással dolgozott.  

- Heniko, te egyszerűen fantasztikus vagy – mondta elismerően, amikor már csak ketten maradtak. – Csodálatos, amit csinálsz. A gyerekek imádnak téged! 

- Köszönöm, Stefan - mondta Heniko hálásan. – Viszont, ha nem baj, Loláék óráján még néző leszel. 

- Biztos ezt szeretnéd? Hidd el, én is értek a gyerekekhez. 

- Abban biztos vagyok, de tudod... - Ám folytatni nem sikerült a mondatot, mert egy alacsony, nagy sebességű valami a nyakába ugrott. Természetesen Lola volt az. 

- Heniko! De jó, hogy itt vagy! 

- Nem sokáig leszek, ha tovább fojtogatsz... – nyögte Heniko, mire Lola azonnal elengedte. Stefan jót mosolygott az egészen, egészen addig, míg Lola ki nem szúrta őt is. 

- Stef! – visította, és most őt használta csimpaszkodónak. 

- Szia, prücsök – köszönt neki mosolyogva. 

- Úgy örülök, hogy te is itt vagy! 

- Jöttem megnézni, hogy milyen ügyesen táncolsz. 

- Tényleg? Akkor nagyon príma leszek!

- Jól van, jól van. Gyere, te kis prímabalerina. Vár rád az az arabeszk, meg a többi gyakorlat – szólt oda neki Heniko mosolyogva, mire Lola egy hatalmas búcsúmosoly után, már ugrált is vissza a lányhoz.  
 
Eközben a színpadnál is elindultak az edzések. Mia kiosztotta a maradék szerepet is, így már csak a felkészülés maradt hátra. Természetesen a társaságnak hamar feltűnt Heniko hiánya. Nélküle általában olyan volt a színpadi lét, mint egy temető. Nem segített a helyzeten Leon jelenléte, akiből szinte áradt a jéghideg aura.  

- Azok a szemek...- gondolkodott, miközben újra felidézte Heniko izzó tekintetét, amit a tegnapi szóváltásuk közben látott. Valójában nem volt nehéz dolga, mivel az a pillantás egészen beleégett az agyába. 

- Nekem feltűnt valami - mondta Yuri hirtelen, miközben a terem egy másik oldalán edzettek Laylával. 

- Micsoda? – kérdezett vissza a szőkeség. 

- Szerintem, Leon nem tudja, mit csináljon... 

- Nem tudja?! Ahhoz képest tegnap remekelt!

- Jó, igen, de valljuk be, Heniko elég durva volt. Őt is meglehet érteni valahol... – Layla erre döbbenten nézett rá. 

- Meg? Hát nekem ez meghaladja a képességeimet. Ezt a viselkedést nem lehet megérteni!

- Szerintem az van, hogy szereti Henikót. 

- Szereti?! Hát nagyon furcsán mutatja ki! 

- Ne aggódj. Én majd a végére járok ennek a dolognak – közölte Yuri határozottan.

- Mi a francot képzeltél, te magadról?! - támadt Henikónak Taylor. A lány már felkészült erre. Tudta, hogy Taylorral lesz a legnehezebb dolga.