34. Heniko története

340 20 7
                                    


34.

Másnap a sikeres műsor ellenére Heniko újra edzéssel kezdte a napot. Olyan volt ez számára, mint egy mindennapos rituálé, így nem maradhatott ki, ahogyan az ez utáni habfürdő sem.

- Sosem szállok ki innen – merengett nyakig elmerülve az illatos-habos vízben. – Majdnem olyan jó, mint a tegnap esti műsor – kezdett egy kis nosztalgiába. - Marionnal tökéletes volt az összhang, de ez nem is meglepő. Yurival is nagyszerű volt a közös munka. Pláne a rögtönzős rész. Annával is remekül megoldottuk a szokásost. Alica meg... hát ő Alica volt.

- És Leonnal? - jelent meg váratlanul Sora, ezzel elérve, hogy Heniko majdnem szívrohamot kapott.

- Sora... – kezdett bele, amint kicsit összeszedte magát. – Értem én, hogy szellem vagy, de könyörgöm, legalább kopogj vagy valami. Majdnem infarktust kaptam.

- De nem kaptál... – hárított vidáman. – Szóval? – érdeklődött tovább.

- Semmi különös. Csak megvolt és kész.

- Jaj, ne már! Ezt nem hiszem el!

- Hát az, a te bajod...

- Leon egy hatalmas tehetségű artista. Ráadásul szívdöglesztő és sármos. Továbbá nők milliói imádják... – sorolta, akár egy teleshopos reklámügynök.

- Csodás, de jó neki – mondta Heniko látszat érdeklődéssel. de aztán visszaváltott. – Tudod engem sosem érdekelt a fankultusz.

- Pedig, ti eszméletlen párost alkotnátok. Mind a színpadnál, mind a valóéletben.

- Sora, a fantáziálgatást kérlek, tartsd meg magadnak.

- Na, de komolyan. Nézted meg már úgy igazán?

- Mért, te talán igen? – kérdezett vissza Heniko felvont szemöldökkel, csakhogy mellőzhesse a válaszolást.

- Nyilván igen. A partnere voltam. És ő aztán hű...

- Hát akkor – kezdett bele Heniko, miközben kényelmesen hátradőlt. – Akkor most örülhetsz, hiszen van időd leskelődni utána. S mint kiderült, nagyon értesz a fürdőbe való be lopózáshoz.

- De gonosz vagy! – hitetlenkedett, miközben felfújta a száját, mint egy kis gömbhal. - Bár most, hogy mondod... – tette hozzá vigyorogva, amint leengedte a száját.

- Na, látod – mutatott rá Heniko. – Kitalálom, mit kezdj a sok szabadidőddel. Különben honnan jött az ötlet, hogy ajnározd nekem?

- Csak eszembe jutott, hogy Leon a nők bálványa, ma reggeltől, te pedig a férfiaké leszel!

- Aha. És ezért bálványtalálkozót néne tartanunk, vagy mire akarsz kilyukadni?

- Nem, de akkor is. Szerintem jók lennétek együtt.

- Igen? Hát én meg úgy gondolom, hogy inkább hagyj felöltözni, meg készülődni. Nem érek rá az effajta butaságokra.

- Jó, de fogadjunk, hogy úgyis össze fogtok jönni... – feszegette tovább a témát Sora.

- Na persze – horkant fel Heniko. – Előbb öljük meg egymást, minthogy ez bekövetkezzen.

- Na, azt még meglátjuk...- suttogta halkan, majd távozott az egyik falon. - Majd én teszek róla, hogy igazam legyen – mosolyodott el gonoszan.

- Te, meg miben mesterkedsz, Sora? – kérdezte Fantom gyanakodva, amitől most Sora kapott frászt.

- Megijesztettél – vallotta be, a szívére téve a kezét.

Az örökség továbbadódikDonde viven las historias. Descúbrelo ahora