Az örökség továbbadódik

37. Rózsák

37.

- Két perc és nyitom - szólt ki Heniko a zuhany alól, amint meghallotta, hogy kopognak az ajtaján. - Ki a fene keres ilyenkor? – mondta csak úgy magának, miközben gyorsan kikászálódott a víz alól, minimálisan megtörölközött, majd egy fehér köntös mögé rejtette csodálatos alakját. Amint kinyitotta az ajtót egy fiatal futárral találta szembe magát, aki Heniko látványára leginkább egy vörös téglafal hatását keltette.

- Segíthetek valamiben? - kérdezte Heniko természetes hangon.

- I... I... igen – dadogta kissé a futár, majd nyelt egy nagyot, hogy folytatni tudja. – Ön, Madcap kisasszony?

- Igen, én volnék.

- Küldeményt hoztam magának – mondta gyorsan, miközben lapozgatni kezdett a papírjai között. Igazából bármire kész lett volna, csakhogy ne kelljen Henikóra pillantania.

- Küldeményt? - kérdezte Heniko csodálkozva.

- Ezt kérem, addig írja alá – hadarta, majd a megfelelő papírt a lány kezébe nyomta. - Srácok hozhatjátok! – kiáltotta, amit visszakapta Henikótól az aláírt példányt. A hangzavarra közben egyre több lakó dugta ki a fejét az ajtókon.

- Mégis mi.. a? – értetlenkedett Heniko, kezében a másik papírral.

- Heniko, mi van itt? - kérdezte May, aki még pizsamában volt.

- Nem tudom – vallotta be a lány őszintén.

- Kik azok? Költöztetők? – csatlakozott hozzájuk Anna is.

- Mi? Nem! – vágta rá Heniko. – A srác valami küldeményt emlegetett.

- Én majd kiderítem! – közölte May harciasan, majd elindult azon az útvonalon, ahol a fickó távozott.

- Nem nagyon zavartatja magát...- állapította meg Anna, elnézve, hogy barátnője még mindig pizsamában flangál.

- Hát, ha ő így is jól érzi magát...

- Ha már itt tartunk, te is nagyon lazára vetted – közölte Anna végigmérve a másikat. – Csak egy köntös? Milyen bátor!

- Nem tehetek róla – védekezett Heniko. - Kirángattak...

- CSAJOK! – hallottak May kiabálást a távolból.

- May Fm élőben...- jegyezte meg Heniko vigyorogva.

- Most már az is felkelt, aki eddig nem...- állapította meg Anna is, és nem tévedett sokat. Lassan már az összes lakó a lakása előtt állt.

- Csajok! - hallották újra Mayt, de ezúttal már közelebbről.

- A csajok helyett, inkább kívánj szép reggelt mindenkinek! – kiáltotta Anna Maynek, akit már láttak is felszaladni a lépcsőn.

- Nem fogjátok elhinni – folytatta, miközben kifújta magát. - Nem fogjátok elhinni!

- Micsodát? - kérdezte Heniko, mire May választ helyett csak megfordult, és előre mutatott. A lányok tekintetükkel követték a mozdulatot.

- A mindenségit...- kiáltotta el magát Anna. - Hát ez tényleg döbbenet. – Heniko konkrétan szóhoz sem jutott, hiszen a frissen érkező tíz férfi, tíz nagy rózsákkal teli díszdobozt hozott.

- Szent Isten! Ez mennyi úgy mégis? - akadt ki Rosetta, aki eddig csak fáradtan pislogott, de az események láttán egyből éberré vált.

- Tízszer száz szál. Magam számoltam le – mondta büszkén az egyik.