Az örökség továbbadódik

8. Szemtől szemben

8. 

A két lány fáradtan ült az ugróasztalon. Már jó ideje gyakoroltak ott, így rájuk fért egy kis pihenő. Mindenképpen meg akarták csinálni ezt a furcsa mutatványt. Marionnak nagyon tetszett az, amit Heniko eddig mutatott és már alig várta, hogy neki is tökéletesen menjen.

- Megpróbáljuk még egyszer? - kérdezte Heniko, pár perc után.

- Igen! - mondta Marion lelkesen, majd újra belefogtak. Az eleje tökéletes volt, de amikor a „cseles-cseréhez" értek, megint nem sikerült, és mindketten visszaestek az asztalra. - Áh... ez nem igaz – bosszankodott. - Bocsánat!

- Nehogy elnézést kérj! Közösen rontottuk el. Viszont most már legalább látom, hol a hiba. A következő sikerülni fog. Biztosan tudom!

- Komolyan? – Nézett rá reménykedve Marion. - Biztos vagy benne?

- Hát... csak egy módon deríthetjük ki.

- Akkor próbáljuk még egyszer! – javasolta Marion, majd újra hozzáfogtak a gyakorlathoz. Az eleje tökéletes volt, mint az előbb is. Aztán jött az eddig nehézséget okozó rész, ám ezúttal Henikónak igaza lett. Tökéletesen hajtották végre az ugrást.

- Ezt nem hiszem el! - ujjongott Marion, amint befejezték. - Megcsináltuk!

- Már csak gyakorolni kell – helyeselt Heniko. – Én megmondtam, hogy így lesz.

- Igen. Tényleg igazad volt. Akkor gyakoroljuk még! Nagyon szeretném! – kérlelte Marion, mire Heniko elmosolyodott. Örült annak, hogy Marion ennyire lelkes.

- Hmm... - gondolta az, aki már régóta figyelte őket. - Nem is rossz. Sőt, egyáltalán nem rossz. Ráadásul ennyi idő alatt? Ez igen figyelemre méltó. Úgy tűnik Don nem beszélt mellé. - A lányoknak egyre jobban ment a gyakorlat, ráadásul már teljesen bele is élték magukat, ami csak emelete a mutatvány szintjét. Közben egy nagyobb csoport tartott az edzőterem felé.

- Nagyon finom volt az ebéd - mondta Rosetta. - Határozottan jobb, mint általában.

- Igen – helyeselt Anna. - A legjobb az volt benne, hogy nem kínai

- Mi bajod van a kínai kajával? - támadt neki May. Ellenben a mellettük sétáló Mia elég gondterhelt volt, amit hamarosan Annáék is észrevettek.

- Minden rendben, Mia?- kérdezte.

- Igen. Csak zavar, hogy mi lehet Marionnal. Nem láttam az ebédlőben sem.

- Hát igen, eléggé felkapta a vizet.

- Majd megnyugszik... - jelentette ki May, majd hirtelen elhallgatott, mert ahogy közelebb értek, nevetést hallottak kiszűrődni a teremből. – Hallottátok?

- Nem, süketek vagyunk... – szúrt oda Anna.

- Hé, ez vicces volt - jelent meg Sarah is nevetve.

- Tényleg? Vicces volt? - ujjongott a viccmester, aki valójában nem is poénkodni akart.

- Indulnátok végre, valaki be is akar jutni még ma - szólalt meg stílusához híven Leon.

- Jól van. Megyünk már – szólt vissza Anna grimaszolva, majd benyitott. Amint belépett a csapat, Mia egyből az ugróasztal felé nézett, mert remélte, hogy ott van Marion. Ám, amit látott, az teljesen ledöbbentette. Anna észrevette a másik reakcióját, ezért ő is ugyanabba az irányba nézett.

- Hé, Anna - suttogta May. – Mi van már? – kérdezte, mire válaszul Anna csak az ugróasztal felé mutatott. Mire May is arrafelé fordította a tekintetét, ahogy a többiek is mind. A döbbenet szó ki se tudta volna rendesen fejezni azt az érzést, ami átjárta a többieket. Hogy min döbbentek meg jobban, Henikón, Marionon, a mutatványon vagy mind hármon egyszerre, azt ők sem tudták pontosan. Mikor vége lett a mutatványnak, Marion egyből átugrott Henikóhoz és teljes lendülettel a nyakába.