Az örökség továbbadódik

94. Lázadás

94.

– Hölgyeim és uraim! Nagyon szoros a verseny! Az első helyen Claus Weiser, aki egy gyönyörű és hibátlan kört mutatott be nekünk. Vajon ki lesz az, aki meg tudja ismételni ezt a teljesítményt? Talán éppen a következő versenyző, Ilsa Berling? – A közönség tapsolni kezdett, miközben az említett lány odavezette a lovát a kezdőponthoz.

– Gyerünk, Ilsa... menni fog! – szorított neki a váróban Isabella, miközben a kijelzőn figyelte, amint a kamera az arcára közelített. – Jaj, szerintem jobban izgulok, mint ő...

– Ne aggodalmaskodj. Ügyes lesz – nyugtatta Larissa, miközben a kommentátor újra beszélni kezdett.

– Miss Berling és a lova, Graffiti!

– Na, itt van Miss Bugdács. Azt hiszem, neki feljebb sem kell emelnem azt az akadályt. Amilyen szerencsétlen, még azon a magasságon se ugorja át, ahol most áll – gondolta miközben nézte, ahogy a lány az első akadály elé ért. A legelső akadály 1.20 magas volt, amit fehér és zöld színűre festettek. Magán az akadályon 3 léc volt, de míg az alsó kettő kicsit ferdén állt, addig a legfelső teljesen vízsínesen, és az volt a kötelező ugrásmagasság. Sajnos Ilsa bárhogy igyekezett, Graffiti egyik mellső lába leverte a legmagasabban lévőt. – Na, mit mondtam – vigyorodott el még szélesebben.

– A fene... – szitkozódott Isabella.

– Mint mondtam, nyugi. Több hibája nem lesz – ismételte magát Larissa.

– Larissa. Ezt komolyan is gondoltad? Hiszen nála sokkalta jobbaknak sem sikerült, és ez majdnem a legalacsonyabb akadályok egyike volt.

– Enyje Isa! Mi történt veled? Idáig te biztattad, erre most neki állsz kételkedni? Meg fogja csinálni a végét. Nekem elhiheted.

– Larissa, te tudsz valamit? – kérdezte gyanakvóan a másik.

– Semmi olyat, amit te ne tudnál vele kapcsolatban. Csak egyszerűen bízom benne. Neked is azt kellene – jelentette ki a lány, majd újra a képernyőre nézet, amin az látszott, hogy Ilsa már neki is vágott a következő akadálynak. A következő is hasonló volt, mint az előző, körülbelül a magasságuk is megegyezett. A ló nekikészült az ugrásnak, a magasba ugrott, végül tökéletesen, akadályrombolás nélkül érkezett vissza a földre.

– Ez az! – kiáltott fel Isabella. – Jól van, kislány! – Közben a közönség is tapssal jutalmazta a sikeres ugrást.

– Nem lesz baj! – biztatta eközben magát Ilsa, akinek a következő három akadály sem jelentett már komoly kihívást. A következő egy 115 cm-es akadály volt, utána egy széles kis vizes árokkal. Bár nem volt magas akadály, annál hosszabban kellett végrehajtani, hogy az akadály teljesítése hibátlannak számítson. Alig pár méteren belül már jött is a következő ugrató, aztán egy kisebb szünet után újra három egymás után, végül pedig a félelmetes 1.60-as. Claus eddigi nyugalma ezen a ponton kezdett el elpárologni, hiszen Ilsa a hibája után tökéletes volt és elég gyors.

– Kizárt dolog, hogy ezt megcsinálja... – idegeskedett. – Eddig sem sikerült neki soha... miért a mai nap lenne a kivétel?! – Azonban Claus hiába reménykedett, Ilsa hibátlanul ugrotta át legnehezebb akadályt, majd az utolsókat is. A közönség elismerően tapsolni kezdett, amint Graffiti patája földet ért az utolsó teljesített ugrás után.

– Ez volt aztán a nagyszerű kör! – hallatszott a stadion hangosbemondóján. – Micsoda kör! Ezzel a kisasszony át is vette a vezetést a versenyben!

– Sikerült! – sóhajtott fel boldogan, miközben leszállt lováról. – Egy álmom vált valóra ezzel a körrel. Csodálatos ez az érzés! – Claus persze nem osztotta az érzéseit. Ő majd felrobbant a méregtől, hiszen ha nem becsüli alá a lányt és visszaállítja az akadályt a pontos magasságára, talán az hibázott volna. Azonban ez már sosem derül ki, azzal ellentétben, ami már tény volt: Claus győzelmi esélyének annyi volt. Már majdnem el is merült volna az önundorban, amikor egy újabb briliáns ötlet jutott az eszébe. Miért ne kenje rá az akadályszabotálást Ilsára? Így más dolga nem is volt, csak visszaállítani az akadályt 1.70-re, és nézni a soron következő szenvedő versenyzőket.