1.rész

6.3K 221 51
                                    

-Ostoba, szerencsétlen és buta vagy! Nem értem, hogy anyám miért alkalmaz még mindig téged, hiszen semmire sem vagy jó!-Zayn Malik hangjától visszhangzott az egész villa. A Malik ház falairól, szinte visszaverődött a fiú kiabálása, egyre jobban kieresztette hangját. Kreol bőre vörös árnyalatban pompázott, ahogy a méreg átvette teste felett az uralmat. Halántékán, valamint nyakán az erek csúnyán kidagadtak, megijesztve ezzel a tágas nappaliban tartózkodó barátait, akik meglepődéstől tátott szájjal lesték barátjukat. Zayn Malik haragja az előtte álló vékony Ír fiúnak szólt. A fiú, fejét lehajtva, kezeit összekulcsolva maga előtt állt, és potyogó könnyekkel hallgatta feletteseinek gyermekét, ahogy őt szidja egy aprócska hiba miatt, amit véletlenül vétett.
-Szánalmas vagy! És basszus, te nevezed magad férfinek?-nevetett fel a pakisztáni fiú gúnyosan.-Sírsz, mint valami óvodás.
Niall Horan remegő jobb kezét arcához emelte, hogy letörölje könnyes arcát. Fájtak neki Zayn szavai, jobban, mint máskor.
-Zayn..-hallotta meg Liam Payne mély hangját, ahogy halkan barátjára szól.-Elég volt..
De ahelyett, hogy a csodálatosnak kinéző Zayn Malik elhallgatott volna, ahelyett tovább folytatta az alázást, mintha Payne szavait meg sem hallotta volna.
-Még egy rohadt teás bögrét sem tudsz megfogni anélkül, hogy ne nyírnál ki valakit! Ha anyám haza jön, megmondom neki, hogy kurvára rúgjon ki téged. Csak kárt okozol, ahelyett, hogy a javunkra lennél te ostoba, nyomorék, buta szolga!-kiáltotta el magát Zayn arcán undorral.
És Niall-nek ennyi kellett. Hiába próbálta visszatartani zokogását, nem sikerült neki. Torkából hangos csuklásnak tűnő hang szakadt fel, majd hangosan felsírt. Szégyellte magát. Utálta magát, amiért ilyen gyenge. Utálta, hogy Zayn-nek mindent szabadott vele szemben. És fájt neki, hogy Zayn Malik úgy bánik vele, mint valami utolsó ronggyal.
-Zayn!-kiáltotta most Louis Tomlinson magas hangján, ami egészen különleges volt a maga módján. Az alacsony, kócos barna hajú férfi nem volt valami riasztó látvány, mégis tekintélyt parancsoló ha felemelte hangját. Viszont barátja, aki mellette terpeszkedett a kényelmes, fekete bőrkanapén na ő tényleg ijesztő pasasnak látszott. Harry Styles a maga száznyolcvan centijével, vékony testalkatával és sötét ruháival mindenkit elrettentett. Pedig Harry egy légynek sem bírt ártani. Gödröcskés mosolyától, és gyönyörű szép szemeitől mindenki elalélt, főleg Louis, aki kezét szorosan Harry dereka köré fonta, így jelezve a külvilágnak, hogy márpedig a magas fiú hozzátartozik.
-Mi van?!-fordult felé Zayn szemöldökeit a plafonig emelve.
-Hagyd abba!-szólt rá Louis, majd Niall irányába mutatott jobb kezével.-Nézd meg mit csináltál! Bocsánatot kért amiért leejtette azt a barom tálcát, amit megjegyzek telepakoltattál neki.
-Most az én hibám, amiért ez a gyökér bénázik? Csak nézz rá! Sugárzik belőle a bénaság!-biccentett fintorogva a szóban forgó személy irányába, aki továbbra is hangosan szipogott.
-Nem, de hagyd békén. Este van már, eleget szívattad, hagyd, hogy kipihenje magát, ma éppen eleget dolgozott.-szólalt meg Harry is mély baritonján, miközben szomorú pillantásokat lövellt a szőkére festett, fiatal fiú felé.
Niall magában imádkozott, hogy minnél előbb eltűnhessen a nappaliból, ahol éppen elég kárt okozott, és ahol földig tiporták a maradék önbecslését is. Imáit a föntiek meghallgatták, mert pár másodperccel később Zayn Malik undortól terhes hangon megszólalt.
-Takarodj a szemünk elől Horan, és holnap reggelig ne is lássalak.-utasította a fiút.
Niall remegve bólintott, és amilyen gyorsan csak tudott kiiszkolt a nappaliból.

A Malik házban külön szobája, és fürdöszobája volt, mint ahogy minden ott lakónak. Rajta kívül még két lány,-Perrie, és Leigh-Anne (imádom a Little Mixet na szerk.)- valamint a kertész, Patrick dolgozott. Mindegyükkel nagyon jóban volt, de mégis inkább a két lányzóval találta meg a közös hangot, akiknek bármit elmondhatott, amit csak szeretett volna, hiszen Perrie és Leigh-Anne nagyon szerette őt. Olyan volt nekik, mintha a kistestvérük lett volna.
Törölközőjét a kezében szorongatva sétált ki a fürdőszobából, ahol hatalmas pára uralkodott a forró víznek köszönhetően, amiben Niall megfürdött. Az anyagot az ablak alatti kanapéra dobta hanyagul, majd a szekrényéhez lépett, hogy kivegye az alváshoz szánt ruhadarabokat. Magára húzott egy sima fehér pólót, valamit boxert, és a kedvenc fekete melegítő alsóját. Ajkait lebiggyesztve nézett le hasára, majd halk sóhajt szökött ki ajkai közül. Ujjaival végig szántott még nyirkos haján, melyben a szőke, festett tincsek már alig voltak láthatóak. Régen festette már be haját, így eredeti színében pompázott szépen fésült, ápolt üstöke.
Az ágya felé sétált, lassan lépkedve miközben egy hatalmasat ásított. Nagyon elfáradt a mai napon. Borzalmasan korán kelt, és szinte egésznap talpon volt, már alig várta, hogy befekhessen puha ágyába, ami csak rá várt.
A puha matracnak hála, Niall kényelmesen feküdt, nyakig betakarozva.
Jobb keze, mint minden éjjel szokásosan a hasára csúszott. És, mint minden éjjel, lassan simogatni kezdte pocakját.
-Nem tudom, hogy apukád miért viselkedik így velünk.-suttogta fájdalmasan összeszoruló torokkal. Szemeiből forró könnyek szánkáztak végig arcán.
-Mindenesetre, én itt vagyok neked kincsem, és nagyon szeretlek.-fejezte be szavait, melyeket szíve alatt pihenő gyermekének címzett. Zayn Malik-kel közös babájának.

Something Great-(Ziall Horlik mpreg.) BEFEJEZETTWhere stories live. Discover now