Something Great-(Ziall Horlik mpreg.) BEFEJEZETT

32.rész

Az ajtóban állva, büszke mosollyal arcán nézte egyetlen fiát. Barna szemeiben könnyek sorakoztak, és igyekezett mielőbb eltüntetni arcáról a nedvességet, mielőtt a szoba közepén tevékenykedő fiat észreveszi őt. De amikor Trisha, egy összegyűrt zsebkendővel törölgette arcát, szájából hangos, reszketeg sóhaj szakadt ki, amely azonnal felkeltette Zayn figyelmét. A pakisztáni fiú összeráncolt szemöldökkel, helyezte le a létrára a sárga festékkel díszített pamacsot, majd ugrott le a legfelső fokról.
-Mama? Minden rendben?-kérdezte édesanyját, kezét a szoba sarkába hajított rongydarabba törölve, miközben megindult Trisha felé. Az asszony gyorsan letörölte szemeiből kihulló könnycseppeket, arcára pedig egy mosolyt erőltetett. De, ahogyan Zayn elé lépett és összekulcsolta ujjaikat, Trisha újra sírni kezdett, ami rettenetesen megrémítette a fiatal fiút.
-Anya, anya mi a baj?-kérdezte rémülten, megfogva édesanyja felkarját.-Miért sírsz?!
Trisha könnyei közt nevetett fel, lassan kihámozva karjait fia szorítása alól, aki immáron aggódalmas szemekkel nézett végig anyján.
-Minden rendben, kicsim..-suttogta a nő, elmosolyodva.
-Akkor miért sírsz?-grimaszolt a fiú, aztán háta mögé pillantott.-Talán olyan borzalmas ez a szín? Bassza meg...hinnem kellett volna Harrynek, amikor leszavazta. Istenem, tudtam, hogy minde...
-Kicsim, nem. Nem, semmi baj! A szín, minden tökéletes! Egyszerűen minden-nevetett fel Trisha miután szipogva füle mögé tűrt egy kósza hajtincset, amely kiszabadult kócos kontyából.
-Akkor?-húzta fel szemöldökét a talpig festékes fiú.-De gyere. Menjünk ki, mielőtt összeesünk ettől a szagtól-terelte előre édesanyját ki egyenesen a folyosóra, majd becsukták maguk mögött az ajtót.
Zayn sóhajtva támasztotta fejét a halvány színű falnak, miközben néhány pillanatra behunyta a szemeit. Kora hajnal óta fent volt, rövid cigaretta szüneteken kívül egy pillanatot sem pihent, a reggeli kávén kívül pedig nem igazán volt valami a gyomrában. Kimerült volt, de mégis rettenetesen boldog.
-Anya?-nyitotta ki fél szemét, amint ismét meghallotta Trisha szipogását. -Most komolyan..?
-Csak..-kezdte az asszony, immáron két kézzel törölgetve arcát. Aztán büszkén mosolyogva nézett fel értetlen tekintetű fiára.-Az én kicsikém vagy..Az én egyetlen kis babám, aki nem rég volt pelenkás és sírt állandóan, mert semmi sem volt jó neki. Most pedig-nevetett fel könnyei között.-az én kis babám felnőtt és apa lesz!
-Mama..-sóhajtotta Zayn. Halvány mosollyal arcán zárta karjaiba a zokogó asszonyt. Trisha-t pedig nem zavarta, hogy Zaynt talpig festék borítja, neki akkor is szüksége volt az ő kis drágája ölelésére.-ne sírj már.
-Felnőtt az én kicsikém!
-De akkor is a te kicsikéd maradok-forgatta szemeit a fiú. Mosolyogva puszilta meg édesanyja feje tetejét és magában megjegyezte, hogy pár évvel ezelőtt még őt kellett tartani, most pedig. Zayn lehunyta szemeit és nég szorosabban ölelte Trisha-t.
-Mi lenne..ha..ha innánk egy teát?-tolta el magától a fiú, lábait berogyasztva, hogy egy szintbe lehessen a nővel.
Trisha nevetve törölte meg szemeit, majd egy puszit nyomott Zayn festék pacás arcára.
-Az nagyszerű lenne.
Zayn előre engedte édesanyját és míg a nő lassan lépdelt le a lépcsőn, ő addig vetett egy utolsó pillantást a félig kifestett szobára. A falak lassan elkészültek, csupán néhány simítás volt hátra. Aztán minden tökéletes lesz, úgy ahogy Zayn, de legfőképpen, ahogy az ő kis tündérkéje elképzelte.

A ház üres volt. Trishan és Zayn-en kívül jelenleg nem tartózkodott senki. A személyzet összes tagja a családjával töltötte a nyárból maradt utolsó két hónapot, ettől pedig nem foszthatta meg őket. Legfőképpen nem Leigh-Annet, aki havonta egyszer ha láthatja szeretett családját. Perrie a napokban fog hazaérkezni, amiért nagyon is hálás volt az égieknek a pakisztáni. Bár tudja, hogy Liam non-stop Niall mellett van, mégsem bírja elviselni a tudatot, hogy a fiú egy házban lakik vele. Bízott Liamben, ismerte őt és a fiú is ismerte a Niall iránt táplált érzéseit, de mégis benne volt egy fajta féltékenység, amelyet hiába próbált egyszerűen nem tudott legyűrni magában.
-Apád a jövő héten hazalátogat-szólalt meg kis idő után az asszony, miután letette maga elé a porcelán bögrét. -Végre rátudtam venni, hogy felnézzen az iratokból.
-Nagyszerű-morogta Zayn.-utoljára mikor is láttam? Hmm...megvan..még tavaly Decemberben.
-Kicsim. Tudod jól, hogy apád nem tehet róla.
-Arról, hogy megfeledkezett rólam?-húzta fel szemöldökeit.
-Ne mondj ilyet-dorgálta meg a nő.-Sokat dolgozik. Elég sokat..
Zayn erre a mondatra csak szemeit tudta forgatni, és mielőtt még olyat mondhatott volna inkább beleivott a félig kiürült bögréjébe. Emlékezett rá, hogy édesapja rengeteg fontos alkalmat hagyott ki Zayn életében. Nem volt ott az általános iskolai ballagásán, nem volt ott Zayn tizennyolcadik születésnapján és még akkor sem, amikor a fiú végre megszerezte a jogsit. Csupán, mert Jaser nagyot sokat dolgizik. Gyermekkora óta úgy gondolt Bradfordra mint az otthonára, a levegőre, ami felszabadítja őt. De ötödik éve, hogy Londonban lakik, Bradford pedig csak egy hely maradt számára, ami elrabolja tőle a szüleit.
-És ha turnén leszel?
-Tessék?
-Mi van ha turnézni fogsz, Zayn? A gyereked ugyanezt fogja Nialltől kérdezni majd, ő pedig nem tud mást mondani, csak azt, hogy dolgozol. Mert rengeteget leszel távol a gyerekedtől.
-Ha csak úgy akarom. De én nem fogok kihagyni egyetlen pillanatot sem a gyerekem életéből-mondta komolyan.
-Ezt nem tudhatod..-rázta a fejét a nő.-Nemsokára megjelenik az albumotok, te pedig turnéra indulsz. Niall hét hónapos terhes lesz akkor..az sem biztos, hogy a baba születésénél vele leszel.
-Már pedig vele fogok lenni-morogta.-ismétlem é..
-Kicsim-szólt halkan a nő.-apád is próbált rengeteg időt veled tölteni még sem jött neki igazán össze.
-Én nem apám vagyok!-csapott a fiú az asztalra, mire Trisha ijedten rezzent össze és kapott az asztal szélén lévő bögre után, mielőtt az törötten végezte volna a cementlapon. Zayn idegesen túrt bele szanaszét álló hajába.-Én nem fogom megtenni a tulajdon gyerekemmel, hogy otthagyom, amikor a legnagyobb szüksége van rám! Ha kell,  én a világ másik oldaláról is eljövök még egy ostoba kis évnyitó miatt is! De a gyerekünk boldog lesz, mert mindkét szülője mellette lesz, ahogy az megvan írva abban a rohadt nagy könyvben!
Trisha némán nézte az asztal másik felén lévő fiát, aki élesen szívta be a levegőt. Átnyúlt az asztalon és szorosan összekulcsolta az ujjaikat.
-Sajnálom Zayn..én nem..én nem akartalak megbántani-suttogta a nő.-tudom, hogy..hogy nem voltunk olyan jó szülők, mint amilyet te megérdemeltél volna. Sőt,-rázta a fejét, szemeiben pedig könnyek csillantak meg.-borzalmasak vagyunk.
-Ne mondd ezt-sóhajtotta végül a fiú.-te tökéletes vagy.
-Ha az lennék, akkor most nem sírnék azért, mert kihagytam néhány évnyitót.
-Anya. Az összeset kihagytad-helyesbített Zayn, szomorú mosollyal az arcán.
*
Napokkal ezelőtt, amikor Zayn álomba ringatta a karjaiban zokogó Niall-t, az idősebbik fiú rájött valamire: Zayn egy borzalmas ember.
Akárhányszor megsiratta a csodálatos fiút, mindig borzalmasan érezte magát azután. Gyűlölte látni a könnyeket, azokban a csodálatos kék szemekben. A szemekben, amelyben a világot látta, a legcsodálatosabb világot, amit eltudott magának képzelni. Mert Niall az ő mindene volt. És ez máshogy nem is lehetne.
Aztán napokkal később Zayn minden látogatásánál észrevette, hogy Niall furcsán viselkedik.
A fiú, aki állandóan evett, most már alig nyúlt hozzá az ételhez, amit elé raktak. Nem fecsegett annyit, nem számolt be Zaynnek a napjáról, nem mesélte el, hogy mit látott a tévében és azt sem, hogy mi történt a kedvenc sorozatában. Niall csak üldögélt Liam nappalijában a kanapén, és nézett maga elé, miközben pocakját simogatta. Amikor Zayn észrevette a fiút, Niall mindig sírva fakadt és felrohant az emeletre, hogy aztán magára zárja jelenlegi szobájának ajtaját és órákig bent gubbaszthasson. Hallotta a bentről kiszűrődő sírást, de Liam és ő tehetetlenek voltak..egészen addig, míg Niall ki nem dugta az orrát és engedte be magához a gyereke apját. Minden egyes este Zayn karjaiban aludt el. A pakisztáni fiú imádta tartani az ő kis gyönyörűségét, valamint az ő kis apróságukat, akit még egyszer sem érezhetett igazán. Boldog volt, de tudta, hogy Niall-t bántja valami. Valami nincs rendben.
-Mégis megtudhatnám miért zaklatsz ilye későn?-morogta a vonal túloldalán lévő fiú.
-Kell a segítséged-vágta rá a pakisztáni, meggyújtva a szájában lévő nikotin szálat.
-Nem ért volna rá, mondjuk egy emberibb időpontban, nem pedig hajnali fél kettőkor?!
-Segítesz vagy nem?
A vonal túlsó oldaláról mély sóhajt hallott, Zayn pedig tudta, hogy nyert ügye van Louisnál.
-Most már Harry is felkelt..-morogta.-Na..mit akarsz, mit tegyek?
Zayn lassan fújta ki a tüdejében tartott füstöt.
-Szólj Liamnek, hogy holnapra pakolja össze Niall néhány holmiját. Te pedig intézz nekem két repülőjegyet.
-Utazunk, Malik?
Zayn elvigyorodott.
-Pontosan, Tomlinson. Utazok...