Something Great-(Ziall Horlik mpreg.) BEFEJEZETT

42.rész

-Köszönöm-suttogta a fiú, hálásan elvéve a meleg bögrét a szőke hajú lány kezéből, aki kedvesen elmosolyodott és helyet foglalt az ágy szélén.
Niall őszinte sajnálattal nézte a göndör hajú barátját, aki felhúzott lábakkal, vörösre sírt könnyes szemekkel és felpuffadt arccal ült az ágyában, remegő ujjaival egy a Perrie által készített forró csokit szorongatva. A kékszemű előre hajolva paskolta meg Harry lábszárát, ajkain ülő szomorú mosollyal.
A másik fiú remegő ajkakkal meredt a semmibe, aggodalomra késztetve a két legjobb barátot. Perrie sóhajtva igazította meg összegyűrődött szoknyáját, miközben lábfejeiről lerázta nyuszifüles ,-Nialléhez passzoló,- mamuszát és kényelmesen elhelyezkedett az ágyon.
-Mióta tudod?-kérdezte egyszerűen, komolyan nézve a zöldszeműre. Harry letörölve könnyeit reszketeg lélegzetet vett.
-Mi..miután elutaztatok-nézett a kíváncsi tekintetű Niallre.-aznap. Én..én csak észrevettem magamon, hogy már hetek óta nem érzem jól magam..És..és nem is volt semmi előjele, mert nem hánytam, nem kívántam semmit..csak..túlságosan letört voltam.
Niall bátorítóan megszorította barátja lábát, jelezve, hogy nyugodtan folytassa.
-Louis..és..és én sokat veszekedtünk az elmúlt időszakban. Általában apró dolgok miatt kaptam fel a vizet és hiába próbált kiengesztelni, nem tehettem róla..felidegesített-nevetett fel halkan, aztán elkomolyodott.-Aznap, amikor elutaztatok...Louis és én kicsit összekaptunk, mert túl fáradt, kimerült voltam, hogy elmenjek vele és a családjával ebédelni. Szerinte nem tisztelem eléggé őket, és csak a saját érdekeimet nézem..sosem..sosem figyelek rá-nyelt egy nagyot. -Se szó se beszéd lelépett..Egész délután nem tudtam róla semmit, nem jelentkezett..egyszerűen nem akarta, hogy tudjak róla.
Estefelé Liam felhívott, hogy muszáj megnéznem a legújabb gitártját, amit valami árverésen szerzett itt Londonban. Úgy voltam vele, hogy Louis biztos nem fog örülni, amiért kimozdulok, miközben neki nemet mondtam. De nem érdekelt...-suttogta, majd egy hatalmasat kortyolt a forró csokiból. Csillogó szemekkel, fordult Perrie felé, elismerően biccentve.-Ez nagyon finom!
-Egészségedre-bólintott a lány mosolyogva.
Harry, a bögrét az ágy melletti éjjeli szekrényre helyezte, majd visszafordult barátai felé, ölében immáron Niall egyik, rózsaszín plüss párnáját szorongatva.
-Tehát felhívtam Prestont, hogy vigyen át Liamhez, mert túl fáradt vagyok a vezetéshez és félek, hogy elalszom a volán mögött.
Hétkor már ott voltam Liamnél. Beszélgettünk, megmutatta a gitárt és mivel nem volt kedvem hazamenni, úgy döntöttünk megnézünk egy filmet. A film közepén jártunk, amikor úgy éreztem, mintha valaki bordán rúgott volna többször egymás után. Liam persze megijedt, mert eléggé hangosan kiáltottam fel, de azzal nyugtattam őt is és magamat is, hogy túl sok kólát ittam, és csak a szénsav játszik velem-Harry megrázta a fejét.-de nem.
Niall látta, hogy barátja idegesen tördeli az ujjait, így kihasználva a pár másodpercnyi szünetet, pocakját megfogva térdelt fel a matracon és csúszott a fiú mellé. Ujjaikat összekulcsolta, fejét Harry vállára helyezte, kicsalva a fiúból egy rövid, halk nevetést.
-Életemben akkor éreztem másodszorra azt a borzalmas fájdalmat, mint két évvel ezelőtt, amikor elveszítettem az első kisbabám-suttogta összetörten. Niall és Perrie szemei azonnal elkerekedtek. Harry terhes volt?
-Te..terhes voltál?
Harry szipogva bólintott.
-Igen-törölte meg az arcát, remegő ujjaival.-Terhes vo..voltam..de..de idő előtt eltűnt a babám..És..ezért is ijedtem meg..amikor..amikor..
-Hé! Hé-állt fel a lány és foglalt helyet Harry szabad oldalán, vékony karjaival átölelve a fiú törzsét.-Lélegezz, szívem! Csak lélegezz!
A göndör hajú fiú szorosan lehunyta a szemeit és igyekezett uralkodni magán, nem akarta, hogy az emlékek újra feltörjenek. Niall látta, hogy mennyire nehéz volt. Ő nem veszítette el a babáját, de tudta milyen érzés, amikor majdnem. A mindennel össze nem hasonlítható, égető fájdalom, mintha kitépnénel belőle egy darabot. Az érzés amikor jó pár óra múlva felébredsz és nem tudod hol vagy vagy mi történt, mert minden kiesik. Aztán egyszerre jut eszedbe minden, te pedig egy kész roncs vagy, a világ meg áll egy pillanatra. Niall el sem tudta képzelni, hogy Harry mit érezhetett két évvel ezelőtt, amikor közölték vele, hogy a babája nincs többé. Ő szerencsés volt, mert az ő kis angyalkája velük maradt és hamarosan találkozni fognak egymással.
Harry nagy levegőt vett, mielőtt folytathatta volna.
-Szédülni kezdtem, kimentem a konyhába, hogy hozzak valamit inni. Már éreztem, hogy minden forog körülöttem..hogy már alig látok..Aztán újra megéreztem a fájdalmat és az utolsó, amit láttam, hogy a cementlap véres, pedig nem vágtam el magam.
A kórházban ébredtem fel, Elizabeth és Liam voltak mellettem, mert nem akartam, hogy felhívják Louis-t-motyogta.-Egyszerűen csak nem akartam, hogy szembesüljön azzal, hogy megint elveszítettem egy gyereket és elhagyjon...és fáradt voltam ehhez az egészhez.
Nos, egy kész káosz voltam, amikor Elizabeth mosolyogva előhúzta a kórlapom és közölte velem, hogy nyolc hetes terhes vagyok-mosolyodott el, Niall pedig boldogan ölelte magához a barátját.
-Liam ledöbbent, és én is, mert azt hittem, hogy csak szórakozik velem. Tisztán láttam, hogy vérzek! Liz azt mondta, hogy egy hajszálon múlt, hogy elveszítsem a picit. Aztán kértem, hogy vizsgáljanak meg..és ott volt. Az én kisbabám ott volt a képernyőn, és halhattam a szívverését is..-suttogta maga elé, tenyerét a még lapos hasára csúsztatva.
-Ahhw! Édesem-ölelte át Perrie még szorosabban.-Gratulálok!
-Köszönöm-kuncogott a fiú.
Niall összeráncolt szemöldökkel ült fel, már amennyire a pocakja engedte.
-És? Mi történt másnap?
Harry arcáról apránként leolvadt a mosolyt, helyét valami szomorú, bánatos kifejezés vette át, amit Niall pontosan jól ismert.
-Éjszakára benttartottak. Louis nem hívott, úgy tűnt nem érdeklem annyira. Liam vitt haza délelőtt, akkor már tele volt a telefonom az üzeneteivel, a nem fogadott hívásaival. Veszekedett, kiabált velem..de nem érdekelt. Csak fájt, amiért ismét nem volt esélyem leülni vele és beszélni, mert már megint a saját hülyeségeit vágta a fejemhez, amik egyáltalán nem igaz. Tény, hogy egy szemét voltam vele az elmúlt időszakban, amit borzalmasan sajnálok és bánok..de ez nem ad okot arra, hogy így bánjon velem. Így hát otthagytam, bementem a szobánkba és lefeküdtem aludni. Ő pedig már lassan egy hete a vendégszobában alszik, mert nem hajlandó beszélni velem. Én pedig nem fogok.
-Akkor..akkor Louis nem tud a babáról?
Harry a fejét rázta.
-De hát miért?-ült fel Perrie.-Louis biztosan szeretne tőled babát.
A göndör hajú fiú szomorúan elmosolyodott.
-Louis összetört, amikor megtudta, hogy elvetéltem. Magát hibáztatta, amiért egy utolsó féreg volt és lelépett..-morogta.-Persze örül, amiért van egy fia és szereti Freddiet, ahogy én is. De fél. Fél, hogy újra elveszítheti ezt a babát is vagy engem..ezért sem szeretne gyereket. Akárhányszor próbálkoztunk, az nem azért volt mert ő szeretné, hanem mert én szeretném őt pedig marcangolta a lelkiismeret furdalás és a félelem.
Harry újabb reszketeg sóhajt hallatott, ujjait pedig összekulcsolta a kékszeművel, akinek arcán forró könnycseppek szánkáztak végig.
-Ne sírj, Ni. Jól leszek-puszilta arcon.
-És mikor mondod el neki?-kérdezte a szőke hajú lány, kezét a fiú vállára téve.
-Az én esetem más..Zayn nem jelentette be, hogy nem akar családod és őt meglepetésként érte ez az egész férfi terhesség dolog..De Louis..ti nem tudjátok, de Louis Tomlinson sokkal nehezebb eset, mint ahogy gondoljátok-kuncogta, majd szorosan húzta magához az együttérzően pityergő, terhes barátját.