Something Great-(Ziall Horlik mpreg.) BEFEJEZETT

41.rész

Zayn fáradtan dörzsölte meg szemeit, majd a márvány asztalon lévő bögrét a szájához emelte és nagyot kortyolt a forró, fekete folyadékból. Szemei minden egyes másodpercben majd leragadtak az álmosságtól és a negyedik bögre kávé sem segített azon a tényen, hogy hullafáradt. Hatalmas ásítás hagyta el a száját, miközben könnyes szemeit az asztal végén ülő férfira emelte, aki papírjaiba temetkezve olvasott fel nekik egy újabb unalmas menetrendet, amelynek minden egyes pontját be kell majd tartaniuk. Egy teljes hónap múlva.
Zayn ujjait hosszú tincseibe temette, amikor megérzett az oldalánál egy tompa ütést.
-Mi van?-meredt a jobbján ülő Liam-re, aki összeráncolt szemöldökkel nézett vissza rá.
-Veled mi van? Nem adok olyan sok időt ahhoz, hogy bealudj itt nekünk..-biccentett, a Zayn asztalon görnyedő alakja felé.
-Tudod,-morogta a pakisztáni tarkóját vakarva, kimérten nézve Liamre.-nem hazudok ha azt mondom, hogy háromnegyed órája szállt le a gépünk és egy percet sem pihentem. Három óra óta fent vagyok, a két órás utam pedig nem az ágyamba vezetett, hanem egyenesen egy fos, korai megbeszélésre, amit azonnal elfelejtünk ha kimegyünk innen. Mégis mi bajom lehetne Liam?
Zayn alig szállt le a repülőről, amikor Pault hívást kapott a menedzsmenttől, hogy azonnal bekéne jönnie a fiúnak egy megbeszélésre. A pakisztáni fiúnak egyáltalán nem hiányzott egy újabb, unalmas megbészélés, ahol megmondják, hogy mikor, hol, hová kell menniük és mit kell mondaniuk. Az albumuk néhány hét múlva kijön, és egyre több ilyenen kell részt venniük. Nem beszélve a sok sajtó tájékoztatóról, amiket mindennél jobban utált. Alig tudott elköszönni Nialltől, akit szó szerint úgy rángattak ki a karjaiból.
-Igaz.-biccentett egyetértően a fiatalabbik fiú, majd halványan elmosolyodott és újra meglökte a pakisztáni vállát, kicsalva belőle egy elégedetlen morgást.
-Mi van már?-nézett fel Zayn, fáradtan sóhajtva.
Liam közelebb araszolt a fiúhoz a székével, nem törődve azzal, hogy Louis idegesen ciccegve húzódott arrébb, amikor a fiú véletlenül őt is oldalba könyökölte.
-Milyen volt?-kérdezte mosolyogva.
-Mi?-pislogott a pakisztáni.
Liam a szemeit forgatva sóhajtott fel, majd könyökölt az asztal márvány felületére, teljes testével a fekete hajú felé fordulva.
-A kis kiruccanásotok-felelte.
Zaynnek azonnal eszébe jutott, Niall. Eszébe jutott, hogy a Párizsban töltött két borzalmas nap után mennyire jól alakult minden. Hogy mennyire jól érezték magukat, hogy mennyire jó volt egymás karjaiban. A túlfűtött esték, Niall édes csókjai, a fiú csodálatos teste, a mosolya, a nevetése. Tetszett neki, hogy most az egyszer nem törődött azzal, hogy mit gondolnak mások. A szigeten töltött néhány nap alatt rájött arra, hogy Niall az élete és nem akar mással lenni csak vele. És tudatni akarta mindenkivel, hogy az imádnivaló Ír fiú már pedig hozzátartozik és senki máshoz.
-Csodálatos volt-suttogta továbbra is maga elé bámulva, miközben mosolyogva kopogtatta a félig már kiürült bögréje oldalát.-Legszívesebben ott maradtam volna még hetekig.
Liam elégedetten bólintva paskolta meg legjobb barátja hátát, majd fordult vissza Aaron felé, aki még mindig ugyanazt a papírt olvasta félig lecsukott szemekkel.
Úgy tűnt a három fiú közül egyedül Louis figyel, aki bár hatalmas sötét karikákkal a szemei alatt ült mégis elég éberen figyelte menedzserüket.
-Aaron, mikor mehetünk már?-dőlt hátra a székén a pakisztáni fájdalmas arckifejezéssel dörzsölve meg borostás állát.
-Hamarosan-dörmögte a férfi fel sem nézve a mappájából, miközben félkézzel nyúlt a laptopja mellett lévő energiaitalos dobozért.
Zayn szemeit forgatva csúszott le a- szerencsére,- párnázott széken, mélyen arcába húzva kapucniját.
Alig várta már, hogy hazaérjen és átaludja az egész napot.
Egy hosszú fél óra múlva, Aaron végre  felállt az asztaltól, a három fiú pedig sietősen követte őt az ajtó felé. Zayn lassú, komótos léptekkel indult el, de mielőtt átlépte volna a küszöböt egy kar húzta vissza.
-Mi az már?-sóhajtotta fáradtan, vérágas, könnyes szemeit a fehér plafonra emelve.
Aaron laptop táskáját a vállára véve nézett mélyen a fiú szemébe.
-Nem vagyok semminek sem az elrontója. Nem Richard vagyok-kezdte halkan, ujjait végig futtatva világos barna tincseit.-Részben én irányítalak titeket, a saját meglátásaim szerint és persze törődöm azzal, amit szeretnétek.
Zayn összeráncolt szemöldökkel nézett a nála fél fejjel alacsonyabb férfire, karjait összefonva mellkasa előtt.
-Mit akarsz ezzel mondani?-kérdezte gyanakvóan. Zayn bírta Aaront. Ő volt a kedvenc menedzsere, Richarddal ellentétben, akit bár ritkán láthatott még a nevének említése is képes volt elrontani a fiú napját.
Aaron felsóhajtott.
-Richardnak nem tetszett, hogy csak úgy elmentél, itthagytál mindent és megjelentél nyilvánosan egy terhes fiúval.
-A neve Niall. Niall a neve..-morogta a a fiú, mire a férfi kedvesen mosolyogva bólintott.
-Szóval Niallel-korrigált.-Figyelj Zayn..én boldog vagyok, amiért te is boldog vagy végre. Örülök, amiért családod lesz és minden remekül alakul...de a karriered..-mondta halkan. A pakisztáni fiú pislogva meredt a férfira, mint aki valami csúnya, szentségtelen dolgot mondott.
-Leszarom a karrierem Aaron, ha Niall-ről van szó. Ezt pontosan jól tudod-célzott arra, hogy a férfi már nem egyszer volt tanúja Zayn kiborulásainak, és hallgatta meg nem egy alkalommal a történteket.
-De Richard nem..-rázta a fejét szomorúan.-A banda jövője az ő kezében van, és a ti jövőtök is. Szerinted ha elmész turnézni..olyan könnyedén hazafog engedni, amikor Niallnél beindul a szülés? Szerinted megengedi majd, hogy csak úgy félbe hagyj mindent és haza rohanj? Mert nem. Richard mérges, Zayn. És ha nem leszel óvatosabb még mérgesebb lesz és annak elég rendesen megisszátok majd a levét.
A pakisztáni fiú nagyot nyelve bólintott, mélyen Aaron szemeibe nézve.
-Csak ígérd meg, hogy óvatosabb leszel-kérte a férfi, kezével megszorítva a pakisztáni vállát.
-Megpróbálom-morogta, majd hátrébb lépek.-De ne hidd azt, hogy nem leszek elég bátor hátat fordítani Richardnak, ha választanom kell a karrierem és a családom között.
A fekete hajú fiú idegesen csapta be maga után az ajtót és sétált végig a kihalt, homályos folyosókon, miközben morogva halászta ki cigarettás dobozát a melegítője szűk zsebéből. Most szüksége volt valamire, hogy megnyugodjon.
-Minden redben?-Liam állt előtte, ujjai között szintén egy cigaretta szálat tartva, akárcsak Louis, aki tőle szokatlan csendességben üldögélt a beton lépcsőn, szemeivel a felkelő Napot bámulva a távolban.
Zayn szemeit lehunyva támaszkodott a háta mögött lévő tégla falnak.
-Néha bánom, hogy híres lettem-morogta.
-Mindnyájan, haver. Hidd el-hallotta Louis halk hangját, Liam pedig vigasztalóan ölelte át a vállát, miután elszívta a gyilkos szálat.