Something Great-(Ziall Horlik mpreg.) BEFEJEZETT

53.rész

Louis és Harry szakításának híre hamar elterjedt, a két fiú pedig semmit sem tagadott le. Louis nyilvánosan felvállalta kapcsolatát Eleanor Calder-rel fittyet hányva az ő felette bíráskodó rajongók felett. Harry pár napja megosztotta az egyik közösségi oldalán három hónapos pocakját, a kommenteket pedig azonnal letiltotta. Nem hiányoztak neki az ostoba reakciók, a találgatások és a különféle reakciók. Jól tudta, hogy mindenki azt hiszi ő csalta meg Louis-t, ezért futott zátonyra a kapcsolatuk. De már nem nagyon érdekelte az egész. Bárki, bármit mondhat róla, már az évek során megtanulta, hogy ezeket el kell engedni a füle mellett és csak élje az életét. Nos, ezt tette. Liam, a kisbaba és ő. Zavartalanul élték meg friss kapcsolatuk minden egyes percét..és milyen jól tették. Louis-t nem nagyon izgatta, hogy a pár a próbákon és a koncertek egymás nyakán csüngve énekelt. Néhány szemforgatásom kívül teljesen reakció nélkül hagyta az egészet. Bár látszott rajta, hogy nincs teljesen rendben, Harry és Zayn pontosan jól tudta, ez nem marad sokáig így. Nemsokára hazamehetnek, Louis kiköltözik a közös lakásukból és továbbáll a barátnőjével, hátra hagyva a hamarosan születendő gyerekét.
-Tudjátok milyen rég óta vágytam egy ilyen nyugodt napra?-sóhajtotta Liam, elterülve lakosztályuk nappalijában. Vigyorogva helyezkedett el a bőrfotelben, telefonját kivéve melegítője zsebéből.-Megtudnám szokni.
-És tudod mi a legjobb az egészben?-sétált be a helyiségbe Harry. A fiatal fiú egy fekete hajgumival próbálta göndör tincseit rendbe hozni, miközben lassan barátja elé sétált.-Hogy két teljes hét és hazamehetünk! Hát, nem csodálatos Zayn? Nem örülsz neki?
A pakisztáni unott arckifejezéssel nézett fel telefonjából.
-Csodás-morogta, szájához emelve a sörös üveget, majd hatalmasat kortyolva az alkoholból dőlt hátra ismét.-Mi sem csodálatosabb annál, hogy újabb két hét elteltével végre hazautazhatok a kilenc hónapos terhes páromhoz?! Addigra megőrülök.
-Zayn, nézd a jó oldalát csak két hét..-szólt halkan Liam.
-Remek. Amikor ott hagytam Niall-t, megígértem neki, hogy egy hónap múlva jövők. Lassan két hónapja vagyok itt, ő pedig nemsokára szülni fog, amiről lehetséges lemaradok ha Richard kitalál még valamit.
Zayn egyre nehezebben viselte a távolságot. New York és London nem éppen egymás szomszédságában vannak. Elege volt, hogy nem tehetett semmit, a mielőbbi hazajutásért.
Már három napja nem válaszolt Niall hívásaira, SMS-eire, és ő sem kereste a fiút. Jól tudta, hogy ezzel borzalmasan megbántja szerelmét, de nem tudott mit tenni. A fájdalmai lassan elhatalmasodtak rajta az épeszű gondolkodás is nehezére esett, akárhányszor videochatelt Niallel. Legszívesebben kitépte volna a szívét, amikor meglátta könnyes szemű szerelmét, aki megállíthatatlanul zokogott. Ezalatt az egy hónap alatt úgy érezte, mintha az idő megállt volna, a napok pedig csigalassúsággal teltek el. Zayn beszorult New York-ba távol attól az embertől, aki a világot jelentette neki.
-Hány óra van?-kérdezte homlokát ráncolva, miközben hátra pillantott a hatalmas üvegablakra, amely mögött a borongós, szomorú New York-i látkép terült el.
Liam óvatosan kihúzta karját az alvó göndör feje alól, majd az előttük lévő üvegasztal felé nyúlt.
-Fél három lesz-motyogta, mielőtt lustán visszadőlt volna a kanapéra és magához ölelte Harry vékony testét.
Zayn némán bólintva felállt, bögréjét az üvegasztalra helyezve, majd elindult a szobák felé.
-Hová mész? Ma tudtommal szabadok vagyunk, vagy elfelejtettem volna valamit?-kérdezte Liam értetlenül nézve a pakisztánira.
-Találkozóm van, amit nem szeretnék lekésni. -morogta.
Liam már szólásra nyitotta a száját, amikor Zayn, felemelve a kezét beléfojtotta a szavakat.
-Ne kérdezz semmit, úgy sem válaszolok. Majd megtudtok mindent, ha eljön az ideje-felelte komolyan, majd elindult a folyosón egyenesen a szobája felé.
Zayn sóhajtva rántott ki a bőröndjéből néhány fekete ruhadarabot. Még arra sem vette a fáradtságot, hogy kipakoljon. Fekete pulóverének kapucniját mélyen az arcába húzta, cipőjébe lazán beleugrott, telefonját a zsebébe süllyesztve vett egy mély lélegzetet mielőtt kilépett volna a helyiségből.
-Majd érkezem-kiáltotta oda kanapén ülő barátainak, majd kilépett az ajtón.
-Mehetünk?-pillantott le rá Preston, érdeklődve vizslatva Zayn kimerült, sápadt arcát. A fiú csak némán biccentett, majd Prestont követve beszálltak a liftbe.
Szerencsére a hotel előtt senki sem rohanta le mint a napokban autogrammot követelve. Viszont a kíváncsi tekintetek most sem kerülték el, miközben lehajtott fejjel beszállt a fekete Range Roverbe, ami a hotel bejárata előtt parkolt.
A kávézót ő választotta ki, a találkozó helyszínéül, legtávolabb a város központtól. Nem szerette volna ha néhány rajongó megzavarná őt, miközben éppen az életét eldöntő dolgokról beszél. Hiszen mindennek sikerülnie kellett, úgy, ahogy ő akarta.
Fél órával később az autó megállt egy kis épület előtt, melyet téglából építettek annak idején, terasza pedig fából készült, amin az idő vasfoga cseppet sem könyörült. De belépve, Zaynt azonnal elfogta a melegség, a semmivel össze nem téveszthető kávé és vanília illata, valamint a csokoládés sütemény, amely az otthonra emlékesztette őt.
Kis asztalok helyezkedtek el a helyiségben, az egyiknél négy öregúr csendesen nevetgélve sakkozott, egy anyuka kisfiával beszélgetett, miközben a kezében lévő szalvétál törölgette a kis gyerek pufók arcát. Az ablaknál ülve pedig meglátta azt a személyt, akit keresett.
-Zayn Malik, pontos, mint mindig-nézett fel rá a vörös hajú lány, fekete keretes szemüvege mögül.
-Szia, Clarisse-hajolt hozzá a fiú, hogy két hosszú puszit nyomhasson az arcára, majd helyet foglalt.-Jó látni.
Clarisse egy 17 éves fiatal lány, feltörekvő újságíró képességekkel, akivel Zayn egy évvel ezelőtt találkozott egy londoni koncertjük alkalmával. A lány az államokban élt, de köszönhetően édesapjának megtehette, hogy bárhova elutazzon csak úgy, előzetes tervezések nélkül. Clarisse korrekt, korához képest elég érett és mindig is jól értett a szavakhoz. Zayn-t, az fogta meg a lányban, hogy csak a kőkemény igazságot dobja az emberek elé, és borzalmasan makacs.
-Téged is, Zaynie. Ha nem baj már rendeltem neked előre két kávét és egy adag palacsintát-vigyorgott lány, megvillantva fogszabályzóját.
-Jól ismersz-kacsintott a fiú, levéve kapucnis pulcsiját.
-Mesélj, miujság?!-kérdezte Clarisse, izgatottan támasztva arcát a tenyerébe, pont akkor, amikor a fiatal, pincérfiú kihozta a kávékat, valamint egy jó nagy adag forrócsokit, jó sok tejszínhabbal.
-Köszönöm-felelte a pakisztáni. A pincér kedvesen biccentve továbbállt. -Említettem, hogy az életem káosz. Nem tudok túl sokat mondani, csak véget szeretnék vetni a sok hazugságnak, hátrahagyni ezt az életet és elfelejteni mindent.
-És én ezért vagyok itt, hogy segítsek neked-mosolyodott el a lány.-Megígérem, hogy minden tőlem telhetőt megteszünk.
-Köszönöm Clarie, örökre hálás leszek neked-mondta halkan a pakisztáni.
A vörös hajú lány izgatottságtól csillogó szemekkel cipzárosta ki rózsaszín laptop táskáját és vette elő hófehér MacBook-ját. Elhelyezte az asztalon csillogó tokba bújtatott telefonját, egy színes jegyzetfüzetet, valamint egy tollat.
-Tehát-csapta össze gyűrű fedte, kezeit.-Melyik közösségi oldalakat szeretnéd megcélozni?
Zayn kortyolva egyet mély fekete kávéjából nézett fel a lányra.
-Instagram, Twitter, és a blogod. A többi felesleges. Claire, szeretném, ha az összes szavam, az összes rezdülésem megírnád, úgy, ahogy azt kell. Jusson el az emberekig és tudják meg, hogy mi folyik a háttérben. Ne csak az ostoba felszínt lássák. Szabadulni akarok, a miértjét pedig tudják meg. Azt akarom, hogy Richard tűnjön el én pedig végre boldog lehessek.
Clarisse, pimasz mosolya reményt keltett a pakisztániba.
-Kezdhetjük, Zaynie.

✨✨