Something Great-(Ziall Horlik mpreg.) BEFEJEZETT

40.rész

-Édesem..Gyönyörűm..Ideje lesz felkelni, kicsim-Zayn ujjaival óvatosan simogatta alvó szerelme arcát és igyekezett minnél előbb felkelteni őt. Délután négy óra lévén a Nap még magasan járt, Niall pedig óvatlanul aludt el a parton, míg ő és Paul megbeszéltek néhány dolgot. A nyilvános strandon voltak, szerencsére azon a felén, ahol kevesebb ember tartózkodott, így nem zavarta senki őt és a Napon pihengető szerelmét.
-Bébi, na..ne csapkodj-nevetett fel a fiú, amikor Niall nyöszörögve csapott rá Zayn csupasz mellkasára.
-Akkor hagyj békén..-morogta a fiatalabbik, napszemüveg mögé rejtett kék szemeit egy pillanatra sem nyitva ki.
-Nem, mert ideje lesz mennünk. Eleget voltál kint a Napon, elaludtál és ráadásul még le is égtél. Úgyhogy gyerünk kicsikém, kelj fel-szólt a fiú, összeszedve a tök feleslegesnek vélt napernyő alól az oda dobált cuccaikat, majd lassan felsegítette a napágyon duzzogó, vörösre égett szerelmét.
-Na, kicsikém..egy kis mosolyt apucinak-hajolt felé az idősebbik, mire Niall orrát felhúzva húzta el a fejét és lépett el mellőle. Zayn összeráncolt szemöldökkel nézett Niallre, aki karjait összekulcsolva a mellkasa előtt nézett a távolba eléggé morcos arckifejezéssel. Az idősebbik fiú nem szerette ha így viselkedett, de nem szólt semmit, mert tudta, hogy ez egy újabb hangulatváltozás, amiről Niall nem igazán tehetett. Ha pedig olyat szólt volna, akkor lehet szerelme minden ok nélkül sírni kezdett volna.
-Induljunk-sóhajtotta a fekete hajú felkapva vállára a strandoláshoz hozott táskát, valamint törölközőjét, szabad kezével átkarolta Niall derekát és megkockáztatott egy gyors puszit a fiú halántékára.
Paul egész végig mögöttük sétált, miközben lassan de elhagyták a strandot és kiértek a szokásosan zsúfolt utcákra, ahol most is rengeteg turista közlekedett és fedezték fel a kis szigetet.
-Fagyit akarok-motyogta a fiatalabbik, hatalmas szemekkel nézve fel a pakisztánira, éppen amikor elhaladtak egy fagylaltozó előtt.
-Tessék?-hajolt le szerelméhez, ugyanis egy hangosan nevetgélő lány csapattól semmit sem hallott.
Niall frusztráltan sóhajtott fel és tolta fel homlokára a napszemüvegét. Az arca teljesen vörös volt, a szerencséje pedig az volt, hogy napokkal ezelőtt már leégett az arca, így a napszemüveg mögött a szeme körül sem maradt fehér a bőre.
-Fagyit akarok-mutatott a kis fagylaltozóra, ahol egy család, valamint két tinédzser álltak sorba.
-De hát ma már megettél összesen négy gombócot-ráncolta homlokát a pakisztáni.
Niall lebiggyesztett ajkakkal nézett a fiúra.
-Kérlek, nagyon, nagyon, nagyon kérlek-és abban a pillanatban, amint megrebegtette a szempilláit, Zayn tehetetlenül nyögött fel. Ez volt a gyengéje.
-Mit kérsz?-sóhajtott fel, de azonnal elmosolyodott, kedvese boldog arckifejezése láttán.
-Pisztáciát, epret sok csokiöntetttel, kérlek-ölelte át Zayn nyakát. Zayn hosszú puszit nyomott Niall arcára, majd elhúzódott és Paul felé fordult.
-Öt perc, addig vigyázz rá-biccentett a várandós fiú felé, aztán elindult a fagyizó felé.
Niall eközben Paul mellett ácsorogva nézelődött, színes trikó fedte, kerek pocakját simogatva. Kicsit szomorú volt, amiért hajnalban már indulnak haza és itt kell hagyniuk ezt a csodálatos helyet, amit az elmúlt napokban úgy meg szeretett. Tetszett neki, hogy csak ő és Zayn, meg a baba voltak. Végre igazán boldog lehetett, amellett, akit a világon mindenkinél jobban szeretett és attól félt, hogyha haza mennek, akkor minden megfog változni. Itt Zayn szereti őt és törődik vele. Mi lesz ha majd Londonban lesznek?
-Ne haragudj-Niall kissé megugrott, az ismeretlen lány hang hallatára.
Tágra nyílt szemekkel fordult a jobb oldalára, ajkai azonnal ideges mosolyba futottak, amint meglátott két tizenhét év körüli lányt, valamint egy jóval fiatalabb kislányt. Sosem mentek csak úgy oda hozzá.
-Ne haragudj, amiért megijesztettünk-kért elnézést a magasabbik, láthatóan idegesen, hiszen a kezében lévő pink tokos telefonját elfehéredő ujjakkal szorongatta. A lány lenézett göndör hajú társára, aki bátorítóan elmosolyodott, aztán Niallre emelte tekintetét teljesen vörösre színeződött arccal-csak..csinálhatunk veled egy képet?
Niall meglepetéstől elkerekedett szemekkel nézett a lányokra.
-Ve..velem?-dadogta.-Mi..miért?
A göndör hajú lány szégyenlősen sütötte le a szemeit, miközben jobb karjával átkarolta az őt nagy kék szemekkel bámuló kislányt, akinek két részes napsárga bikinije volt és édes rózsaszín papucsa, amelyen Olaf integetett felé vigyorogva.
-Te vagy a kedvencünk és örülünk, amiért Zayn és te együtt vagytok..És az elmúlt pár napban már sokszor láttunk itt titeket, de eddig nem mertünk megszólítani.
-De nem bírtuk sokáig-rázta fejét a magasabbik, csillogó szemekkel nézve Niallt.-Úgyhogy szabad..?
Niall a fagyizó irányába pillantott, ahol Zayn éppen az eladóval beszélgetett, majd szemeivel megtalálta Pault, aki közvetlenül mögötte ült egy szabad asztalnál és valakivel telefonon beszélgetett.
-Persze-fordult vissza a lányok felé a fiú.
A magasabbik lány boldogan állt a terhes fiatal mellé és húzódott közelebb hozzá, hogy barátnői lefényképezhessék őket.
Zayn hangosan fütyürészve lépett el a pulttól miután kifizette szerelme fagylaltját és a sajátját is. Éppen lelépett az utolsó lépcsőfokról, amikor meglátta a Niallel fényképeszkedő lányokat, szemei pedig hatalmasra kerekedtek a meglepetéstől. Eddig még senki, az elmúlt napban nem kérte meg őket senki, hogy fényképet készíthessenek velük. Na jó, vele igen, de Niallel még senki sem. Zayn büszke mosollyal arcán nézte, ahogyan kedvese lehajol és átölel egy kislányt, majd vele és készít néhány fotót.
-Zayn! Gyere, csinálj te is velünk képeket!-integetett felé Niall vigyorogva. A három fiatal lány sokkoltan nézték, ahogyan a pakisztáni fiú lassan feléjük sétál és megáll Niall mellett.
-Sziasztok-biccentett mosolyogva, átadva a kékszemű fiúnak a már olvadásnak indult fagylaltot.
-Ezek a kedves lányok, képeket csináltak velem! És képzeld, egész héten láttak minket, de csak most mertek ide jönni-biggyesztette le ajkait szerelme. Zayn kuncogva húzta magához a fiút, majd a lányok felé fordultak.
-Na, mehet néhány menő kép?
A göndör hajú, valamint az aprócska kislány beállt a két fiú közé, majd pár perccel később magasabbik társuk követte őket, akin látszott, hogy még mindig borzalmasan ideges. Legalábbis a lány remegő keze erről árulkodott.
-Nagyon szépen köszönjük-felelték boldogan.-Csodálatossá tettétek a nyaralásunkat!
-Igen! Ez volt a legjobb dolog, ami eddig történt velünk!-bólogatott a göndör hajú.
Niall szipogva törölte meg szabad kezével az arcát.
-Ahj..Ni..-nevette el magát a pakisztáni, a hormonokkal küzdő kékszemű vállát átkarolva. Zayn mosolyogva nézett a lányokra.-Örülünk nektek, és köszönjük, hogy megadtátok az esélyt, hogy találkozhassunk veletek.
És miután elindulhattak volna, a kislány visszafordult és szélesen elvigyorodott.
-Nagyon aranyosak vagytok, a kisbabátok is biztosan az lesz-felelte, majd testvérei után sietett.

-Szerintem nem néz ki olyan rosszul-biccentette oldalra fejét a pakisztáni, miközben félmeztelen szerelmét bámulta az ajtófélfának támaszkodva. -kicsit piros, de semmi több.
A kékszemű elkerekedett szemekkel nézett Zaynre.
-Mond, te nem látsz?! Úgy nézek ki, mint egy rák!-fordult felé Niall, idegesen mutatva a felsőtestére, amely valóban elég csúnyán leégett. A kékszemű ajkai azonnal lebiggyedtek, amint ujjaival megérintette a bőrét és fájdalmasan szisszent fel.-És nagyon fáj..
Zayn ellökte magát az ajtó kerettől és azzal a szándékkal lépett kedvese elé, hogy átölelje, de Niall kezeit feltartva állította meg.
-Ne merészelj hozzám érni! Borzalmasan fáj!
-Így jár, aki elalszik a napon-puszilta arcon a fiút. -Szólok Paulnak, hogy szerezzen valami krémet, amivel fürdés után letudlak kenni.
-Honnan veszed, hogy így tudok fürdeni?-húzta fel a szemöldökeit, majd sóhajtva visszafordult a tükör felé.-Nem tudom mi fáj jobban. Az, hogy leégtem vagy a hasam, amiért a gyereked egész álló nap mozgolódik..
Zayn ajkait beharapva pillantott le Niall gömbölyű pocakjára. A hasa elég szépen kerekedett, és már tökéletesen észrevehető volt. A pakisztáni fiú csodálatosnak találta az egész dolgot, főleg azt, hogy szerelme teste mennyire átalakult az elmúlt pár hónapban. Niall többé már nem volt vékony. Nem látszottak ki a bordái, az arca kicsivel kerekebb lett, ki combosodott és feneke is lett. Zayn persze azelőtt is gyönyörűnek találta a fiatalabbikat, de most már nem tudta, hogy milyen jelzővel illesse Niall szépségét. Persze ő kövérnek, és visszataszítónak találta magát. De Zayn az összes kis striát szerette a fiú oldalán, ott ahol a bőre megnyúlt. Imádta a pocakját, a lábait, az arcát, az egész terhességet imádta, mert szerelme egyszerűen úgy ragyogott, mint a legfényesebb csillag az égen.
-Ne bámulj már-mogyogta a fiatalabbik, szégyenlősen sütve le a szemeit.
Zayn mosolyogva lépett a kékszemű mögé, tenyereit pedig a pocakjára simította.
-Nem tehetek róla-nyomta orrát a fiú nyakához, beszívva Niall virág illatát.-Egyszerűen túlságosan gyönyörű vagy.
Niall a szemeit forgatta.
-Ma nincs szex, pakolnunk kell.
-Ki mondta, hogy szexelni akarok?-húzta fel szemöldökeit az idősebbik, majd elvigyorodott.-Nem csak akkor mondok aranyos dolgokat, amikor legszívesebben lefektetnélek erre a pultra és a...
-Zayn! Ne!-fordult meg a karjaiban az Ír, de azonnal felsikkantott, amint érzékeny bőre a pakisztáni felsőjének anyagát súrolta. Zayn száját elhúzva, kezét feltartva lépett el a fiútól.
-Kérlek, hívd Pault és mond neki, hogy szerezzen valami hűsítő krémet-sziszegte összeszorított szemekkel, aztán lassan, nyöszörögve indult el az ajtó irányába-Addig én elkezdek pakolni.
-Vacsorára kérsz valamit?-húzta elő telefonját a pakisztáni, miután lekapcsolta a villanyt és megindult a fiú után a közös hálójukba.
-Egy sajtbugert..
-Egyet?
-Igazad van-biccentett a fotelben ülő, várandós fiú.-Legyen három.
*
Este tizenegy óra múlt. A két fiatal néhány órával ezelőtt összepakolták az összes cuccaikat, a bőröndjeik már az ajtóban sorakoztak és csak a hajnali indulásra vártak. Niall, akit Zayn nagy nehezen lefürdetett langyos vizben és bekente az egész testét mentolos krémmel, most az idősebbik karjaiban feküdt. A bőre nagyon sajgott Zayn bő pólója alatt is, de nem nagyon érdekelte, mert olyan közel akart lenni a fiúhoz, amennyire csak lehetett.
-Zayn?-suttogta a fiatalabbik, tenyerét Zayn borostás arcára vezetve. Az idősebbik szemei azonnal kinyíltak.
-Hm?-nézett le a kékszeműre, a takarót megigazítva a fiún, nehogy túlságosan is melege legyen.
Niall ásítva húzódott közelebb a pakisztánihoz, tenyerét lecsúsztatta a fiú meztelen mellkasára, majd fejét ér ráhajtotta.
-Nem akarok hazamenni-suttogta.
-Én sem. De muszáj lesz, édesem-puszilt bele a hajába.
-Itt akarok élni..Veled, és a babánkkal.
Zayn kuncogva simitotta kezét a fiú hátára, óvatosan, nehogy fájdalmat okozzon neki.
-Jó lenne, de a mi kis babánknak nem tetszene még ez a környezet. És pár hónap múlva neked sem tetszene a nagy meleg miatt. Különben is, a többieknek hiányzunk és nekünk is hiányoznak már.
Niall újabbat ásított, ujjbegyeivel Zayn mellkasán játszadozott.
-Ha megszülhetik a baba, akkor elhozzuk ide?
-Szeretnéd?
A kékszemű hatalmasat ásítva bólintott.
-Igen. Szeretném ha boldog lenne. Ha mindene meglenne és érezné mennyire szeretjük őt. Szeretném ha..ha a szülei mindig vele lennének. Ugye..ugye te is szeretnél vele lenni?
Zayn lehajolt, hogy apró csókot nyomhasson szerelme ajkaira.
-Már most szeretek vele lenni, Ni. Alig várom, hogy végre megszülethessen és a karjaimban tarthassam őt úgy, mint ahogy most téged. Alig várom, hogy megtaníthassam dolgokra, hogy elvigyem helyekre, hogy megvegyek neki mindent, amit csak szeretne. Látni akarom az arcát, a szemeit, hallani akarom a nevetését. Ott akarok lenni minden egyes pillanatában. Fogalmad sincs, hogy mennyire izgatott vagyok, hogy hamarosan egy család leszünk.
Niall halkan szuszogott már Zayn mellkasán.
-Szeretlek, gyönyörűm. Szép álmokat-szorította magához az apró testet, ajkait Niall homlokához nyomva...