Something Great-(Ziall Horlik mpreg.) BEFEJEZETT

44.rész

Másnap Zayn már kora reggel a városba utazott, hogy interjút adjanak egy rádiónak a délben kezdődő sajtótájékoztató előtt. Niallnek kicsit furcsa volt, hogy ismét üres volt az ágyának másik oldala és nem ölelte őt a már megszokott tetovált kar.
A reggele nehezen indult. A hatodik hónap végére a hát fájdalmai rosszabbak lettek, a dereke miatt pedig alig tudott kikászálódni az ágyból. Nagy nehezen vonszolta el magát a fürdőszobáig és gyors zuhany helyett, a kádat kellett használnia a fájó lábai miatt. A bokái ismét hatalmasra dagadtak, a térdei minden lépésénél remegtek ha hosszabb ideig kellett állnia. És még vissza volt három hónap, a kisfia pedig még egy alkalommal sem rúgott, mi lesz ha igen? Niallnek már az is fájdalmas, amikor érzi, hogy megmozdul, vagy amikor a babája olykor csuklik néhányat.
-Alig várom, hogy végre megszüless-sóhajtotta tenyerét a pocakjára simítva, mielőtt felvette volna a szokásos plüss köntösét. -Apának fáj mindene és nem teszed kényelmessé a helyzetem, pici.
Tanácstalanul állt a szekrénye előtt, egészen addig, míg úgy döntött át nem megy Zayn szobájába. Leszámítva a báttyától kapott bő pulóvereket és a Franciaországban vásárolt bő pólókat, már semmi sem passzolt rá igazán. Niall sosem volt erős alkat, nem igazán hízott köszönhetően az édesanyjától örökölt géneknek valamint a rossz lelkiállapotának. Az állandó munka miatt nem volt sok ideje arra, hogy egyen vagy, hogy foglalkozzon magával. Ha pedig lett volna, akkor kimerültségében általában átaludta a napot. Most viszont, hogy hat hónapos terhes és Zayn Malik is mellette van, nem igazán aggódhatott semmi miatt. Zayn nem engedte őt többé dolgozni, sőt még egy kis kanalat sem mozdíthatott arrébb a pakisztáni előzetes engedélye nélkül. Boldog volt, hiszen akit szeret vele van és együtt várják a hamarosan érkező kisfiúkat. Lehet ennél jobb?
Niall lassan totyogott végig a folyosón egészen Zayn szobájáig. A fiatalabbik nem igazán szerette a pakisztáni szobáját. Lehet, hogy tágasabb és jól berenedezett volt, valahogy mégis sötétnek találta és hidegnek. Talán azért, mert nem voltak jó emlékei a helyiségről, azóta pedig nem szívesen aludt benne vagy tette be a lábát. De ha az ember terhes és csak a barátja ruháiban érzi magát kényelmesen, akkor mit lehet tenni?
-Ez tökéletes-motyogta, majd a gardróbot elhagyva lépett a szépen bevetett ágyhoz és tette rá a kiválaszott pólót valamint azt a melegítő nadrágot, amit kényelmesnek talált. Hiába volt július közepe, Londonban az idő nem valami szép mostanában. Az eső mindig elrontja a kedvét, olyankor fáj a feje, szédül, és utál mindenkit. Nos, a mai nap sem lesz a kedvence, gondolta, miközben fintorogva nézett ki az ablakon a csúnya, szürke felhőkre.
Mosolyogva simította le a pocakjára simuló pólót, lehunyt szemekkel szívva be az anyagba ivódott Zayn illatot, ami Niall kedvence volt. A fiú nem csak azért imádta hordani a pakisztáni ruháit, mert kényelmesek voltak, hanem mert biztonságban érezte magát, amint megérezte maga körül szerelme illatát. Mintha Zayn mellette lenne és állandóan ölelné őt. Most mit nem adna azért, ha a fiú egész álló nap vele lehetné és a kanapén ölelkezve béna sorozatokat néznének, vagy sétálnának egyet úgy, ahogy általában szokták. De Zaynnek munkája van, fontos ember, nem lehet mindig ideje rá. Nem lesz rá ideje, ha elmegy turnézni..
Niall fájó mellkassal gondolt bele minden alkalommal akárhányszor eszébe jutott a tény, miszerint a pakisztáni pár hónap múlva már rég turnézni fog és nem lesz mellette. Az sem olyan olyan biztos, hogy Zayn itthon lesz, amikor Niallnél beindul a szülés. Akkor mi lesz? És ha nem fpg tudni hazajönni, mert állandóan úton lesz? Mit fog csinálni egymaga egy újszülöttel? És ha Zayn elhagyja őket, mert nincs rájuk szüksége?
Niall hevesen rázta meg a fejét, hogy minnél előbb eltűnjenek ezek a gondolatok, amikről mellesleg egyszer sem beszéltek Zaynnel. Oh, Istenem..olyan sok dologról nem beszéltek még, célozva ezzel, hogy mi lesz a kisbabájuk születése után?
Mély levegőt vett, mielőtt kilépett volna az idősebbik szobájából és hagyta el az emeletet, hogy csatlakozhasson a konyhában lévőkhöz.
Niall mosolyogva figyelte a tűzhelynél sütögető Michelle-t, aki szokásosan csak fejét ingatta Leigh-Anne és Perrie butaságain. Milyen furcsa, hogy mind három nő felszabadult, mióta Zayn megváltozott. Furcsa visszagondolni azokra a hónapokra, amikor Perrie állandóan veszekedett a fiúval, vagy amikor Leigh-Anne és Niall minden egyes hangos szavánál összerezzentek.
Niall gondolataiból Michelle hangos sikkantása zavarta a fel. És mielőtt bármit reagálhatott volna az asszony karjaiban találta magát. A szakácsnő hatalmas cuppanos puszikat nyomott a fiú arcára, ott ahol csak érte, miközben hangosan sírt örömében. Niall kuncogva tűrte, végül szorosan magához ölelte a pufók asszonyt, akit már több, mint két hete nem látott.
-Hadd nézzelek, gyönyörűm-tolta el magától a fiút, boldogan mosolyogva nézve végig rajta. Tenyerei közé vette Niall piros arcát.-Te ragyogsz, édesem! Istenem, és micsoda gömbölyű pocak! Szabad lesz?
-Nyugodtan-bólogatott nevetve, hagyva, hogy Michelle alaposan szemügyre vehesse a hasát.-A te unokád.
A szakácsnő könnyektől csillogó szemekkel pillantott fel a fiúra, miközben tenyereit Niall pocakjára helyezte és végig simított rajta.
-Istenem, ez hihetetlen-suttogta.-Hamarosan nagymama leszek!
A kékszemű fiú nevetve ölelte magához a nőt, hosszú puszit nyomva a pufók arcára.
-Szia, Ni!-húzta magához Leigh-Anne, amint helyet foglalt mellette.
-Olyan rég láttalak már benneteket!-ölelte meg a fiú, lebiggyesztett ajkakkal nézve a szakácsnőre, aki játékosan megcsipkedte az arcát letéve elé egy pohár narancslevet.
-Kihasználjuk, hogy Zayn többé nem seggarc és többször elenged minket-vont vállat a barna bőrű lány, majd mosolyogva nézett Niallre.-Egyébként hogy vagytok? Hogy viseled az utolsó pár hónapjaid?
-Őszintén? Nehezen. Úgy érzem magam, mint aki bármelyik pillanatban kipukkanhat. Az egész testem egy fájdalom, de legalább már nem hányom el magam mindentől-aztán átgondolva még hozzátette.-olyan sokszor.
Perrie nevetve rázta meg a fejét, elhelyezve az asztalon egy nagy tálca, porcukorral, eperszósszal leöntött palacsinát, nyomában pedig Michelle egy kancsó frissen főzött fekete teát hozott, valamint cukrot és tejet. A két nő elégedetten sóhajtva foglalt helyet a pultnál, aminek Niall különösen örült, hiszen olyan rég volt alkalom arra, hogy négyen pletykálkodjanak.
-És, a nemét tudhatjuk már?-érdeklődött Michelle kedvesen, teáját felöntve tejjel.
Niall büszkén simította tenyerét a gömbölyű pocakjára.
-Kisfiúnk lesz-felelte, boldogan cirogatva az oldalát, ahol érezte babáját megmozdulni. Valószínűleg felkelt.
-Kicsikém-kapta kezét a szája elé a szakácsnő, könnyes szemekkel nézve a vele szemben ülő fiúra.
-Gratulálok, Ni-ölelte át vállát Leigh-Anne, majd vigyorogva a teáját iszogató Perrie felé fordult.-Nyertél?
A szőke hajú lány szélesen elmosolyodott.
-De még mennyire-emelte fel a kezét, hogy a göndör hajú lány belecsaphasson.
-Malik uraság mit szólt?-vonta fel szemöldökét az idős asszony.
Niall nyammogva tette le a kezében lévő palacsintát, nagyot nyelt mielőtt megtörölte volna a száját.
-Zayn, imádja. Már alig várja, hogy megszülessen-felelte.
-Akkor ezek szerint örül a babának.
-Mindig is örült, legalább is én nem tudok róla, hogy nem-vont vállat.-Már akkor is a pocakom simogatta, amikor megtudta a kórházban, hogy terhes vagyok. Most pedig teljesen megszállott, hogy lesz egy fia.
Leigh-Anne felsóhajtott.
-Na végre, hogy megjött az esze.
Michelle egyetértve bólogatott.
-Én mindig is tudtam, hogy a másik kicsikém nem egy kőszívű alak. Higyjétek el már elég régóta dolgozom itt és tudok dolgokat.
-Jó neked, én évekig Zayn seggfej énjét bámulhattam és most végre bekövetkezett egy kis változás az életemben.
Niall nem felelt.
-Tényleg-Leigh-Anne érdeklődöen fordult felé.-Gondolkoztatok már neveken?
-Még nem igazán.
-És van ötleted?
A fiú a fejét rázta.
-Tudod, nem igazán volt időm neveken gondolkozni az elmúlt néhány hónapban. Én csak reménykedtem heteken keresztül, hogy minden rendben lesz a babám pedig egészséges baba lesz. Aztán a Zayn ügy is ott volt..
A három nő megértően bólogatott, Michelle átnyúlva a márvány lapon szorította meg Niall vékony ujjait.
-Minden rendben lesz.
-Remélem is-suttogta, halvány mosollyal az arcán. -Előtt még el kell mondanunk Zayn szüleinek, hogy fiú unokájuk lesz. Trisha még rendben van, mert állandóan hívogat, hogy tudni akarja a nemét. És különben is tud a babáról, de Jaser..-vakarta meg a homlokát tanácstalanul.-Hétvégén meglátjuk.
-Tudod jól, hogy Jaser egy imádnivaló alak és nagyon szeret téged-felelte az idős nő.
-Amikor utoljára látott, akkor még nem voltam terhes és nem gondolta, hogy a fiával ilyen sokáig elmegyünk.
-Ni..túl aggódód..-ráncolta szemöldökeit a szőke hajú lány.-Hidd el nem lesz semmi baj.
Niall vállat vont.
-Mi lenne..-kezdte a legjobb barátnője, átkarolva a fiút.-ha LeLe és én elkísérnénk néhány baba cuccot venni? És ha van kedved, akkor meglephetjük a fiúkat a megbeszelésük után a stúdióban. Azt hiszem néhány dalukat elpróbálják, valami béna díjátadóra.
Niall elmosolyodott.
-Hívom Pault.
*
Másfél óra után, Niall fellélegezve lépett be a stúdió épületébe, miután biztonságba helyezték Paul autójában azt az öt szatyrot, amelyek tele voltak baba holmikkal. Azt pontosan jól tudta, hogy az apró dolgok pillanatok alatt elrabolják a szívét, de azt sosem gondolta volna, hogy képes egy kék, igazán kicsi rugdalózóban percekig gyönyörködni. Ő és Perrie,-Leigh-Anne fejfájásra panaszkodva nem tartott velük,- körbe járták az össze bababoltot és felvásároltak minden olyan dolgot, amiről úgy gondolták rettenetesen aranyosak. Persze a fontos dolgokat, mint például a cumis üvegek, cumik, rágókák sem maradhattak el. Egy valami amit a fiú nem értett, hogy miért vettek meg az pedig a mellszívó volt. Ő nem nő.
-Panaszkodsz, hogy fáj a mellkasod és már ne haragudj..de..tényleg..megnőttek és..na érted!-mutogatott a lány a bolt közepén a mellkasára, elérve, hogy Niall kényelmetlenül érezze magát. Bár kicsit rosszul érezte magát, mégsem akarta bevallani Perrienek, hogy talán igaza van és képes lesz etetni a saját gyerekét. Bármilyen kínos volt, bármennyire szégyellte magát, akkor is megvették és a szatyor legaljára süllyesztette.
Remélte, hogy Zayn nem veszi észre és ha mégsem lesz rá szükség, akkor nem kérdez semmit.
-Niall!-sietett felé Harry vigyorogva, miután lerakta a színpad szélére az ásványvizes palackját.
-Sziasztok-ölelte át a két fiatalt, a mosolygos göndör, kinek arcáról patakokban folyt le az izzadság.
-Öcsém..mi van veled?-fintorgott a lány, igyekezve letörölni magáról a z izzadságfoltot amivel Harry sikeresen megpecsételte a pinl felsőjét.
-Hormonok-felelte egyszerre a két várandós. Niall nevetve paskolta meg a göndör vállát.
-Átérzem. De majd ha a hatodik hónapban leszel, kérlek csak akkor panaszkodj-sóhajtotta, ujjaival sajgó halántékát masszirozva.
-Vettem. Oh, ha Zaynt keresed, akkor valahol a folyosó végén beszélget Kendallal.
Niall szemöldökei összeszaladtak.
-Kivel?
Még sosem hallotta ezt a nevet.
-Ne aggódj. Kendall és ő már régóta barátok, de semmi több.-szorította meg a vállát.-Én most elmegyek a büfébe. Szerintem Louis is ott van..Jöttök?
Niall nagyot nyelt.
-Öhm..menjetek csak én..meg..megkeresem Zaynt.
-Biztos? Elkísérhetünk ha gondolod..-Perrie aggódalmasan nézett sápadt barátjára, aki csak halványan elmosolyodott és totyogva elhagyta az előadóteremnek nevezett helyiséget, hogy megkeresse szerelmét.
Niall nem szerette, ha Zayn neve egy mondatban van egy lány nevével, olyankor mindig rosszul érzi magát.
A kihalt folyosón alig fordult be a sarkon, amikor meghallotta a pakisztáni hangos, örömteli nevetését, amitől szíve a torkában ugrott.
Zayn előtt egy magas, vékony, fekete hajú lány állt. Kendall. Biztosan modell, hiszen gyönyörű, vékony. A tapadós farmer nadrág, valamint a magassarkú csizmája tökéletesen kiemelte lábai hosszuságátt. Fehér csőtopot viselt, Niall pedig féltékeny lett, amiért a lány tökéletes, lapos hassal rendelkezett.
A kékszemű fiú már azon volt, hogy elindul és megszakítja a beszélgetést. De aztán a két fiatal még hangosabban kezdett nevetni, Zayn pedig szorosan magához húzta a lányt. Úgy ölelte, mint Niallt. Talán szeretetteljesen, talán boldogabban, hiszen Kendall tökéletes volt..Szebb, vékonyabb, és lány volt. A kékszemű lebiggyesztett ajkakkal nézett le hatalmas pocakjára, több számmal nagyobb pólójára, valamint combjaira. Ocsmány.
-Mit gondoltál, Niall?-suttogta könnyes szemmel, majd sarkon fordulva hagyta ott az ölelkező párost és sietett el a folyosón.
Fogalma sem volt, hogy hogyan jutott ki, de a stúdió előtt találta magát a hideg betonon ülve, miközben arcát tenyereibe temetve sírt.
Zayn biztosan megcsalja őt. De milyen megcsalásról beszél, amikor nincsenek is együtt? Amikor Zayn nem is szereti igazán és csak a baba miatt van vele? Biztosan a háta mögött kibeszéli őt, és nevet azon, hogy milyen ostoba amiért egy percre is elhitte, hogy versenybe szállhat azokkal a csodálatos, vékony lányokkal.
-Niall?-Liam összeráncolt szemöldökkel állt az ajtóban, az elszívni kívánt, gyújtatlan cigaretta lazán lógott ajkai közül. A tetovált fiú elkerekedett szemekkel gyűrte a zsebébe cigarettát és sietett a fiatalabbik felé, amint meghallotta a keserves sírást.
-Hé! Hé, Niall!-ült le mellé, fél karjával mellkasához húzva a várandós fiút. Niall erősen szorította Liam pólójának anyagát, miközben hangosabban sírt fel.
Liam lehunyta a szemeit és ahogy szokta, ölelte a fiút, amíg az meg nem nyugodott.
Liam mindig vigyázott rá.

A kékszemű fiú piros szemekkel, elégedetten, és teljesen jóllakva szürcsölte a forró csokiját. Liam elégedetten dőlt hátra, boldogan nézve a sápadt fiút, aki egy órája még a karjaiban zokogott. De aztán sikerült megnyugtatnia őt és rávennie, hogy menjenek el ketten a közeli kávézóban. Niall szó nélkül egyezett bele, hiszen már borzalmasan éhes volt és már nem érdekelte Zayn sem. Ha Zayn modelleket akar tartani, hát legyen. Nem fog rajta idegeskedni, neki ott van a kisbabája és már eleget fájt a feje egésznap, nem akarta magát idegesíteni.
-Jobban vagy?-húzta fel fél szemöldökét a barna szemű, féloldalas mosollyal nézve a fiatalabbikra.
Niall vállat vont, mire Liam felsóhajtott és minden tudóan hajolt előre.
-Miért van olyan érzésem, hogy Kendall miatt borultál ki?
-Ez nem igaz.-motyogta.
-Nem-e?
-Nem. Csak fáradt vagyok, és nem érzem ma jól magam..ennyi-vont vállat nemtörődöm stílusban, pedig belülről úgy tombol, mint egy vulkán.
-Csak barátok, Ni. Semmi több-ivott bele a kávéjába.
-A csak barátok nem viselkednek így-sziszegte.
-Hogy?-ráncolta homlokát Liam.
-Nevetgéltek, meg ölelkeztek és..-mielőtt Niall befejezhette volna, szemei megakadtak valakin, aki éppen akkor lépett be a kávézóba.
-Istenem..-suttogta maga elé, hevesen dobogó szívvel.
Ez nem lehet igaz..nem..ilyen nincs. Niall hirtelen lökte ki maga alól a széket, amikor a férfi szemei megtalálták őt. A kékszemű tenyerei izzadni kezdtek, és nem bírt tovább a helyiségben maradni.
-Niall!-kiáltott utána Liam, ijedten pattanva fel, amikor a kékszemű botladozva nyitotta ki az utcára vezető üvegajtót.
Niall a térdeire támaszkodva állt és úgy érezte, mint aki lefutott egy egész maratont. Nem kapott levegőt, úgy érezte menten megfullad.
Ez nem lehet..Ő nem lehet itt..Írországban van..elhagyta őt..úgy, mint mindenki otthon.
Hangosan sírni kezdett, amint a pánik eluralkodott a testén. Szédülni kezdett, a lábai nem bírták el a súlyát, és nem látott rendesen. Szemei fennakadtak, arca hófehérré változott. 
-Jézusom! Niall!-Liam kétségbeesetten üvöltött és kapta el a sápadt fiút, mielőtt az lefejelhette volna a kemény betont.
-Greg..-suttogta Niall. Fáradt volt. Nagyon fáradt.

Egy ijedt kékszempár volt az utolsó amit látott, mielőtt elnyelte volna a sötétség...