Something Great-(Ziall Horlik mpreg.) BEFEJEZETT

45.rész

-Nem hajlandó enni-lépett be a konyhába a tetovált férfi, fáradtan túrva bele szanaszét álló tincseibe, mielőtt sóhajtva helyet foglalt volna a pultnál, közvetlenül Zayn előtt. A pakisztáni fiú szótlanul fújta ki a füstöt az orrán keresztül, ujjaival lassan nyomba el a csikket a fém hamutartóban. Aki nem ismerte őt, nem mondta volna meg róla, hogy valójában az egész teste egy merő idegesség és majd' beleőrül a semmittevésbe. Zayn tombolt, utálta, hogy tehetetlen, hogy nem tudja a visszaforgatni az időt és odafigyelni a zsebében rezgő telefonjára nem pedig Kendallre. Ha észrevette volna, hogy Niall a stúdióban van és érkezése előtt vagy négyszer hívta őt, akkor a baj nem történt volna meg.
Az egyik rémálma vált valóra, amikor Liam felhívta őt és közölte vele azonnal jöjjön a magánklinikára, mert Niall pánikrohamot kapott a nyílt utcán és összeesett. Ennyi kellett neki már is otthagyta Kendall-t,-akivel éppen kávézni indultak,- és Louis autóját eltulajdonítva indult el életveszélyes tempóba a kórházba, ahová szerelmét szállították. Amikor odaért egy a sokk szélén egyensúlyozó Liamet, talált ott, aki nem tudta elmondani pontosan, hogy Niall miért ijedt meg ennyire. A kékszeműnek komoly baja nem volt azon kívül, hogy magas a vérnyomása a cukra pedig ismét ingadozni kezdett úgy, mint hónapokkal ezelőtt. Legalábbis Elizabeth ezt állapította meg nála és közölte Zaynnel, hogy Niallnek rengeteg pihenésre van szüksége és nem szabad túlhajszolnia magát. Pár órával, néhány vizsgálattal és egy ultrahanggal később Niallt hazaengedték azzal az utasítással, hogy nagyon vigyázzon magára a következő időpontig. Zayn legszívesebben egész délután a karjaiban tartotta a volna a törékeny fiút, de Niall sem vele, sem pedig Liammel nem volt hajlandó beszélni. Lerázta magáról a pakisztáni karjait, elfordította a fejét, amikor Zayn beszélni kezdett hozzá, ahogy hazaértek a fiú Michelle segítségével felment az emeletre és azóta ki sem hajlandó dugni az orrát a szobájából.
-Nem kéne mondjuk csinálnod valamit, azon kívül, hogy mérgezed a levegőnket?-fintorgott Perrie, jobb kezével indulatosan nyitva ki az ablakot, hogy minnél előbb kiszellőzőn a konyha a cigarettafüsttől.
-Pezz..kérlek..most, ne-sóhajtotta Liam, fejét rázva. A fiún látszott, hogy mennyire fáradt és legszívesebben rég hazament volna egy kiadósat aludni, de Liam Payne sokkal jobb ember volt ennél. Nem hagyhatta a legjobb barátjait tanácstalanul csak úgy a semmiben.
Zayn agyában lévő fogaskerekek folyamatosan jártak. A bűntudat, a harag és az aggódalom érzése egyszerre dolgozott a testében. Nem tudta, hogy mit tegyen, mit kéne tennie, hogy Niall jobban érezze magát.
-Menj és beszélj vele, fiam-lépett mellé Michelle, kedvesen hátára simítva a tenyerét, miközben elvette a Zayn előtt lévő hamutartót. -bármi baja is van, most rád van szüksége.
Zayn megrázta a fejét, arcát tenyeribe temetve.
-Gyűlöl-felelte tompa hangon.-Látni sem akar.
-Ez igaz-bólintott Perrie egyetértően, kicsalva egy szigorú tekintetet Liamből.
A barna szemű fiú karjait összefűzve mellkasa előtt rázta meg a fejét és nézett jelentőség teljesen a pakisztánira.
-Eddig egyszer voltál bent nála és akkor is csak egy pohár vizet vittél be neki. Szerinted így? Ez jó lesz? -tárta szét a karjait választ várva Zayntől.
-Nem-morogta, mint valami öt éves leszidott kisfiú.-Csak..csak gyűlölöm magam, amiért nem figyeltem rá. Ha észrevettem volna, hogy hív vagy, hogy ott van tőlem néhány lépésnyire, akkor valószínűleg nem történt meg volna ez az egész.
-Ez nem olyan biztos. Z, Niall terhes, bármikor előfordulhatnak ilyenek és nem csak akkor, amikor nincs veled.
A pakisztáni néhány pillanat erejéig szorosan lehunyta a szemeit, mielőtt felállt volna.
-Kösz, haver-húzta ajkait halvány, mégis hálás mosolyba. Liam csak bólintott, Zayn pedig sóhajtva hagyta ott a konyhát és indult el az emelet irányába.
Niall a saját szobájában volt, amiért Zayn most nem haragudott, mert pontosan jól tudta, hogy a kékszeműnek szüksége van a pihenésre és arra, hogy jól érezze magát. Remegő ujjakkal nyomta le az ajtókilincset, majd választ egyáltalán nem várva lépte át a küszöböt szemeit egyetlen ponton tartva.
Niall az ágyában feküdt pontosan ugyanolyan pozícióban, mint amilyenben Zayn egy órája látta őt. A takarót a feje tetejéig húzta, de a fiú még az ajtóból is tökéletesen látta Niall vörös, könnyáztatta arcát. A pakisztáni fiú mellkasa összeszorult, amint meghallotta szerelme szipogását és egy pillanatig sem hezitálva csukta be maga után az ajtót, hogy ruganyos léptekkel elindulhasson az franciaágy felé.
Zayn egymásnak préselt ajkakkal feküdt oldalára, bal kezét átvetve Niall apró, sírástól remegő testén, miközben szorosan magához húzta. Az Ír fiú torkából hangos sírás szakadt fel, amint megérezte Zayn testének melegét, az karjait maga körül.
-Shhh...itt vagyok gyönyörű, itt vagyok-puszilt bele a hajába a pakisztáni, már-már lehetetlenül közelebbi húzódva szerelméhez. Niall apró ujjai a fekete felsőjének anyagát szorongatták, miközben arcát a fiú nyakába temetve sírt.
-Összetöröd a szívem, kicském-nyelt nagyot az idősebbik, csatát vívva kikívánkozó könnyeivel. Szorosan lehunyta szemeit, orrát pedig Niall puha tincsei közé fúrta. -Utálom, amikor sírni látlak, és gyűlölöm magam, amiért én vagyok az oka a könnyeidnek.
Zayn érezte, ahogyan Niall megrázza a fejét, majd szorosabban húzza magához az idősebbet.
Percekig feküdtek így, a kékszemű lassan megnyugodott, csupán halk csuklások hagyták el a torkát. Csendben feküdtek egymás karjaiban, Zayn énekhangjától zajos szobában. A fiú halkan énekelve simogatta szerelme hátát, aprócska puszikat szórva szét a homlokán.
-Mi lenne, ha csinálnék egy forró fürdőt neked?
Niall a fejét rázta.
-Zuhany?
Újabb fejrázás.
Zayn kuncogva puszilt bele a fiú nyakába.
-Szeretnéd ha csatlakoznék?
A fiatalabbik hevesen bólogatva emelte fel megviselt arcát Zayn mellkasáról. A pakisztáni szíve kettéhasadt, amint megpillantotta szerelme kék szemeit, amelyek most vörösek, és vérágasak voltak a rengeteg sírástól. Niall arca sápadt volt és szürkés, szemei alatt sötét, mély félholdakkal, mint aki hetek óta nem aludt normálisan.
-Aztán..fil..filmezünk..meg..meg összebújunk?-kérdezte halkan, széles mosolyt csalva ki Zaynből. Hogy, mennyire imádta az ő kis félénk szerelmét.
Előre hajolva nyomott egy hosszú, forró csókot Niall cserepes ajkaira, ujjaival hátra tűrve néhány a fiú homlokába hulló szőkés tincset.
-Amit csak szeretnél gyönyörű-mosolyodott el szeretetteljesen.
Niall lebiggyesztett ajkakkal hajtotta le a fejét, ujjaival Zayn pólójának anyagát piszkálva. A fiú jól tudta, hogy Niall szívét nyomja valami és szeretne róla beszélni, csak nem tud. Nill pedig emiatt utálta magát, amiért sosem tudott a szavakkal bánni és bepánikolt ha valami komoly dolgokról volt szó.
-Édesem...-sóhajtotta az idősebb feljebb ülve az ágyban, hátát a falnak vetve, miközben karjaival újra magára húzta a kékszeműt.
A fiatalabbik megrázta a fejét, mielőtt Zayn beszélni kezdhetett volna. Niall eltolta magától a pakisztánit és könnyeit törölgetve csúszott az ágy szélére.
Niall nagyot nyelve igazította meg a pocakját felcsúszó pólóját és nem törődve Zayn meglepett pillantásával állt fel és nézett mélyen a fiú aranyló barna szemeibe.
-Tudom jól, hogy csak azért viselkedsz velem úgy, mintha számítanék, mert a fiadat várom. A..azt is jól tudom, hogyha megszületik nem akarsz velem lenni és nem tervezel jövőt velem-suttogta megtörten.
Zayn szemei hatalmasra tágultak. Mi a franc?
-Nem akarsz engem, sosem akartál csak attól félsz, hogy nem láthatod majd a babát..És..és ezért vagy velem ilyen jó...-szipogta, remegő ujjaival könnyeit törölgetve.-Elfogsz egy idő után hagyni te is és nem fog érdekelni, hogy mi lesz velem...De..akkor..akkor most is tegyél úgy. Így nem fog annyira fájni, amikor kisétálsz az életemből és magamra hagysz..-sírta el magát.

És mielőtt Zayn bármit reagálhatott volna a kékszemű fiú zokogva kisétált a folyosóra és meg nem állt egészen Perrie szobájáig, ahol a legjobb barátnője karjaiban sírta álomba magát...