Something Great-(Ziall Horlik mpreg.) BEFEJEZETT

28.rész

-Szerintetek szép ez a szín?-emelte fel a göndör hajú fiú a kezében tartott, halvány rózsaszínű körömlakkot.
-Hmm..szerintem..-hajolt előre Perrie, mellkasához ölelve egy halvány barna párnát, miközben ujjaival a lakkokat tartalmazó dobozban matatott. A szőke hajú lány diadalmasan emelte ki a pink körömlakkot és adta át Harrynek.-ez szebb, és sokkal jobban állna neked.
Harry csillogó szemekkel csavarta le az üveg tetejét, majd hajolt előre, hogy a kiválasztott színnel fesse be lábkörmeit.
Perrie, Harry valamint Niall, Liam előzetes engedélyével becuccoltak az idősebbik fiú szobájába. Bár a vendégszoba, ahol Niall aludt is nagy volt, a fiú még is sokkal jobban szerette Liam, világos, kényelmes, és otthonos szobáját. Már két napja Liam mellett aludt, és a szobájában tartózkodott, Liamet pedig egyáltalán nem zavarta, hiszen bármit megtett azért, hogy Niall jól érezze magát. Niall pedig tökéletesen érezte magát aznap este, amint legjobb barátai átjöttek, hogy egy kicsit feldobják és kizökkentsék őt.
-Lassan már nem is látom a lábujjaim-szólalt meg Niall, alsó ajkát szomorúan lebiggyesztve, miközben mezítelen lábujjait megmozgatta a kék pokróc alatt. A fiú az ágy támlájának vetett háttal ült, Liam egyik hatalmas pulcsiját viselve. Haját elfeküdte, a fáradtságot pedig nem vette a délutáni alvásából felkelve, hogy ismét megfésülködjön, így hát kócosan, égnek meredő barna tincsekkel fogadta barátait.
Harry mosolyogva fordította fejét Niall irányába, körmei festését egy pillanatra szüneteltetve.
-Pedig még nem is olyan nagy a pocakod-jegyezte meg kedvesen.
Niall fáradtan sóhajtott fel, tenyerét automatikusan pulóver fedte, gömbölyödő hasára simítva.
-De igen.-bólintott.-hatalmas. Úgy nézek ki, mint egy tehén, aki lenyelt egy focilabdát..
-Niall!-mordult rá Perrie, fejét rosszallóan rázva.-ne mondj ilyet magadról! Nem nézel ki úgy, mint egy tehén. Csodálatos vagy, még mindig.
-És terhes vagy-tette hozzá Harry, figyelmét újra félig kifestett jobb lábfejének szentelve.
-Meg kövér...-motyogta a fiú szomorúan, ujjaival az egyik derekának nyomódott párna széleit tépkedve.
-Nem, nem vagy kövér Niall-csóválta fejét a göndör hajú fiú.-ismétlem, csak terhe...
-Ne ismételjétek már ezt folyton!-csattant fel a kékszemű, idegesen csapva a matracra, mire az ágyon ülő két fiatal megszeppenve fordult a már  könnyes szemű Niall felé.-Mindenki csak ezt hajtogatja, mert nem akartok megbántani! Nem akarjátok kimondani, hogy kövér és csúnya vagyok, mert attól féltek, hogy megbántotok az igazsággal! De csak közlöm, a hazugság jobban fáj, mintha az igazságot nyomnátok az orrom alá.
-Nia...-Perrie nyugtatólag helyezte tenyerét, a hangulatatát sűrűn változtató legjobb barátja combjára, de mielőtt bármit mondhatott volna, Niall lelökte a lány kezét magáról, dacosan összefonta maga előtt a karjait és a fal felé fordult.
Perrie segítségképpen Harryre nézett, de a fiú csak megrázta a fejét, jelezve, hogy most hagyja. Perrie pedig életében talán először hagyta, hogy Niall kedvére duzzogjon.

-Kérsz sört?-állt meg a kanapé mellett Louis, felvont szemöldökkel nyújtva az üveget a kanapén helyet foglaló Liam felé.
-Nem, nem kérek, de aranyos vagy, hogy megkinálsz a saját sörömmel-biccentett felé a fiatalabbik fiú. Louis csak szemeit forgatta kerülte meg a bútort és huppant le barátja mellé, majd ujjaival könnyedén felbontva a dobozt ivott bele az alkoholos italba. Liam felhúzott szemöldökökkel figyelte társát, aki két korty után a fél sört elfogyasztotta már.
-Mi van?-kérdezte Louis, értetlenül pillantva a mellette ülőre.-Van valami a fejemen?
Liam csak fejét rázta.
-Ez a második söröd.
Louis még mindig értetlenül pislogott.
-És?
-És? Te nem szoktál inni.
-Te mióta ismersz? Pontosan jól tudod, hogy elég sokszor iszom.
-Épp ez az, pontosan tudom, hogy amikor Harry a közelben van, már pedig Harry nagyon is a közelben van-Liam kínos nevetést hallatva mutatott fel az emelet irányába, majd visszanézett barátjára.-te nem iszol.
Louis nem felelt. Élesen beszívta a levegőt, tekintetét pedig a plafonra szegezte, ujjaival erősen szorította a kezében lévő fém dobozt.
-Baj van?-kérdezte halkan Liam, szemeit végig járatva Louis fáradt alakján.
A kékszemű ajkai halvány mosolyba szaladtak, szemeit egy pillanat erejéig lehunyva tartotta, végül fejét oldalra biccentve pillantott a mellette ülő legjobb barátjára.
-Mégis ismersz.
-Mint a tenyeremet, Tomlinson-bólintott határozottan a fiatalabbik, játékosan meglökve Louis vállát.-na, kivele. Mesélj, apunak.
Louis fintorogva húzódott oldalra, kicsalva Liam-ből egy jóízű nevetést.
-Fúj..ezt többet, ne mondd. Kérlek..
-Most meg mi van? Ja, értem már-csapta homlokon magát.-jobb szereted, ha Harry hív téged apunak.
Az idősebbik fiú fáradtan dörzsölte meg arcát.
-Mi lenne ha inkább, beszélnék, mielőtt hirtelen lendülne a kezem, amiért a szexuális életemet is felhozod?
Liam szemeit forgatva dőlt hátra.
-Na, gyerünk. Az időm véges, és megígértem Niall-nek, hogy lasagne lesz a vacsora.
A két fiú csendben ült egymás mellett. Liam türelmesen várt, és nem próbálta meg sürgetni Louis-t, aki úgy látszott nem találja a megfelelő szavakat, a megfelelő gondolatokat. Liam megértette őt.
Aztán Louis végre felnézett.
-Harry mostanában annyira furcsa-kezdte halkan.-veszekszik velem a legkisebb dolgok miatt, megüt, pedig sosem szokott megütni. Valamelyik nap inkább kint aludt a nappaliban csak azért, mert idegesítette, hogy bök a borostám. A kibaszott borostám volt a baja! Érted?
Liam csodálkozva hallgatta legjobb barátját.
-Aztán állandóan sír, és hozzátenném akkor még idegesítőbb. Képzeld van egy egy rohadt lila folt az oldalamon, olyan erősen megütött!-kapott az említett területhez hihetetlenkedve.-Valami hülye szar romantikus filmen kezdett el sírni, és ököllel csapott meg, mert szerinte egy érzéketlen tuskó vagyok, amiért nem tudom értékelni ezeket a dolgokat és sosem teszek érte semmi romantikusat.
-Hát...
-Ne!-emelte fel a kezét, a fiúba fojtva a szavakat.-Ne merészeld azt mondani, hogy nem teszek érte semmit! Mégis ki a fene vett neki egy húsz szál rózsából álló csokrot, ha nem én? Mégis ki az, aki forró fürdőt csinál neki minden hosszú nap után? Én baszki, én! És mi a hála? Hogy szétcsapkod, mintha a személyes boksz zsákja lennék. És elegem van ebből! Arról pedig nem is beszélve, hogy a leglehetetlenebb helyeken kapja el a dughatnék!
-Mi van?!-rökönyödött meg Liam.
-Úgy ahogy én mondom!-bólogatott az idősebb.-A plázában voltunk, éppen pólókat nézegettem, amikor egyszer csak berángott a próbafülkébe és lerángatta rólam a nadrágot! Ne röhögj!
-Mintha tiltakoztál volna, ember!
-Tiltakoztam!-túrt bele a hajába.-Nem hagyhattam, hogy ott mindenki füle hallatára le..
-Kímélj meg-mordult fel Liam, fejét rázva gyorsan.
-Na igen. Érted..úgyhogy..hát..ellöktem.
-Mi?
-Ellöktem-mogyogta, ujjait csavargatva ölében.-azóta pedig nem igazán beszél velem, mert szerinte nem kívánom őt és nem szeretem. De ez nem igaz! Ő a mindenem, az életemet jelenti, és elég egy pillantás rá, aztán máris vissza kell magam fogni nehogy megdugjam a legelső saroknál. Csak ne viselkedne így! Csak ne lenne ilyen velem..
-Lou..
-Nem tudom meddig bírom. Annyira szeretem őt, de komolyan mondom fontolóra vettem már, hogy elküldöm az anyjához Holmes Chapelbe én meg az első géppel lelépek valahová jó messze.
Liam némán bámulta barátját, kinek lába folyamatosan járt az idegességtől és az elfojtott dühtől.
És mégis megkérdezte.
-Lou..-kezdte, mire a kékszemű lassan felemelte a fejét.-mi van..ha..ha Harry..terhes?
Louis arca lesápadt.
-Haver?
-Nem..az nem lehet..
-Mert? Miért ne lehetne?-dőlt hátra a fiatalabbik.-Niall is így vise...
-Nem! Nem érdekel-szakította félbe kékszemű idegesen.-Harry nem terhes és egy jó ideig nem is lesz az.
-De hát aka...
-Nem. Én nem akarom, hogy terhes legyen. Nem akarom, hogy gyerekünk legyen-mondta keményen, érzelemmentes arccal.-az nem történhet meg. Most pedig...-állt fel, mélyen zsebébe nyúlt, hogy kivehesse öngyújtóját, valamint cigarettás dobozát. -elszívok egy kis friss levegőt.
Aztán kiment.

Liam később úgy döntött, hogy felmegy és megnézi barátait. Kíváncsi volt arra, hogy mivel töltik az időt, így hát halkan dúdolva sétált fel a lépcsőn és állt meg közvetlenül saját szobája előtt. Már éppen a kilincsért nyúlt volna, amikor meghallotta Niall halk szipogását. Kiváncsian hajolt oldalra, és félszemével óvatosan belesett a szobába. Az ágyon Niall ült, jobbján a a szintén a könnyeit törölgető Harry-vel, valamint az összetört tekintetű Perrie-vel. Niall sírt.
..-én..én csak azt szeretném..ha..ha ő is szeretne.. ha..ha velem lenne és nem..nem taszítana el magától. Mindig eltaszít..ami..amikor szeretni akarom..nem akar engem, mert nem vagyok elég..elég jó..meg..meg nincs jó alakom, meg nem vagyok Gigi..-pityeregte, ujjaival erősen szorítva Harry felkarját, aki jó barátjához híven szorosan ölelte a törékeny fiút.
-Túl csúnya vagyok, túl kövér..és..és szégyell, mert..mert én én vagyok, nem pedig Gigi.
-Ni..ne..ne mondj ilyet, kicsim. Te csodálatos vagy. A legcsodálatosabb, legédesebb fiú, akit valaha ismertem, Zayn pedig egy ostoba szemétláda aki nem érdemel meg-vigasztalta Perrie.
-Nem vagyok elég csodálatos, ha..ha neki nem kellek-suttogta.-én csak azt akarom, hogy szeressen..vagy..vagy ha engem nem is de a babát igen..Ne bántsa őt, csak őt ne! Őt fogadja el, ha már engem nem tud..
-Kicsim..
-Azt..azt hittem, hogy minden rendben lesz..és bután azt hittem, hogy majd egy csa..család leszünk. Elvisz randizni, bemutat mindenkinek..összeköltözünk és együtt várjuk a picit.. aztán..aztán..-de Niall nem tudta befejezni. Sírva borult Harry nyakába, aki vele együtt zokogott.
Liam pedig szorosan lehunyt szemekkel dőlt a falnak, és azt kívánta bárcsak elég ereje lehetne, hogy mindenkitől átválalja a fájdalmat, amelyet barátai nap, mint nap átéltek.
*
A tévé halkan szólt a nappaliban. Louis, az ölében alvó Harry-vel bámulta a képernyőt, a fotelben ülve. Rajta kívül még Perrie, valamint Liam volt ébren. Niall közöttük aludt el, Liam testét álmában szorosan ölelte magához, amint a fiú egy cseppet sem bánt. Ujjaival, óvatosan simogatta az alvó fiú puha arcát, miközben igyekezett nem foglalkozni az őt bámuló Perrie-vel.
-Csendes vagy ma-mondta a lány halkan.
-Csak nincs sok kedvem-vont vállat a fiú.
-Ahhoz képest a lasagne elég finom lett-kuncogott Perrie, kedvesen pillantva a fiúra. Majd elkomorodott.-Tudom, hogy Niallen gondolkozol..És tudom, hogy...
-Zayn napok óta iszik-szólalt meg hirtelen Louis, mire a két fiatal felé kapta a fejét.-és nincs jól. Neki sem jó ez a helyzet. Ismerjük őt, elég jól ismerjük őt, ahhoz, hogy tudjuk nincs vele rendben valami, mert ő ok nélkül nem csinál baromságot.
-Ne apáskodj felette, Lou-ingatta fejét a lány.-nem érdemli meg.
-Épp úgy megérdemli, hogy apáskodjunk felette, mint itt bárki-simitotta kezét Harry oldalára.-de én befejeztem. Most ti jöttök. Térítsétek észhez, így vagy úgy, mert mint tudjuk, hogy az a seggfej szerelmes abba a fiúba ott-mutatott az alvó Niall irányába.
-És, mégis mit kéne tennünk?-vonta fel szemöldökét a lány.
Louis nem felelt, csupán mindentudóan összenézett a másik fiúval.
*

Másnap, amikor Zayn kótyagosan, whiskey-töl bűzölögve nyitott ajtót egy komor tekintetű Liammel találta szembe magát.
-Te meg mi a szart ke...
Aztán Liam ökle hirtelen lendült, és találta el vele Zayn arcát .
-Jó reggelt, barátom-vigyorgott a fiú.-bejövök, oké?
A pakisztáni fiú, lesokkolva fordult Liam után, zsibbadó arcát továbbra is markolászva...