Something Great-(Ziall Horlik mpreg.) BEFEJEZETT

23.rész

-Jobban nézel ki-mosolygott Perrie az ágyon ülő legjobb barátjára. A szőke hajú lány az ablak alatt lévő fotelben ült, miközben Niall-t figyelte. Perrie egyik rémálma vált valóra, amikor Niall-t vérben fekve kellett látnia. Bár már nem törtek rá hirtelen sírógörcsök az emlékek hatására, de ha lehunyta a szemét, még mindig látta az eszméletét veszett fiút az egyre csak terebélyesedő vértócsában. A mellkasában lévő fájdalom ellenére, mégis erőt vett magán, hogy rámosolyogjon az ágyon ülő Ír fiúra. Niall egy a kórházi büfében vásárolt csokis kekszet majszolta és már vagy negyed órája készen állt az indulásra. Bátyja egyik piros, kapucnis, több számmal nagyobb pulóverét viselte és a kedvenc, bár kissé elnyűtt fekete Adidas melegítő nadrágját. Fején, Liam-től kölcsönvett fehér baseball sapka, amely olyannyira megtetszett neki minap, hogy biztosította róla az idősebb fiút, nem fogja már visszakapni a fejfedőt. Kora délután volt, ő pedig végre hazamehetett és végre maga mögött hagyhatja a magánklinikát egy kis időre. Legközelebbi időpontig biztos, hogy nem szeretne idejönni bármennyire is szereti Elizabethet.
-Jobban is érzem magam, Pezz-motyogta a fiú.-és remélem, hogy minden rendben lesz köztünk..úgy értem, Zayn és köztem.
A szőke hajú lány összehúzott szemöldökkel pillantott először lehajtott fejű barátjára, majd a csukott szoba ajtó felé. Nagy erő kellett neki ahhoz, hogy ne menjen ki és pofozza fel azt a folyosón ácsorgó ostoba kis libát, akinek semmi keresnivalója sincs a kórház területén.
-Zayn és te..? Úgy értem, mi van most köztetek?-köszörülte meg torkát és fordította fejét Niall irányába.
-Nem tudom-vont vállat a fiú, majd elmosolyodott és végre a lány szemeibe nézett.-de úgy érzem minden a legnagyobb rendben lesz. Láttad volna, hogy milyen volt a vizsgálaton! Annyira örült és sírt! Zayn sírt Perrie, amikor meglátta a babát a képernyőn!-mesélte az Ír csillogó szemekkel, arca pírba borult, fejét oldalra hajtotta.-és egész végig a kezem fogta.
-Sírt? Most komolyan?-grimaszolt a lány.
-Igen.
-Úristen..ez nekem új-vakarta meg homlokát.
Zayn két napja valóban igazán támogató. Egy pillanatra sem akarta elhagyni Niall oldalát. Napközben állandóan együtt voltak, nevettek, a pakisztáni szórakoztatta a készeműt, éjszaka pedig egymást átölelve aludtak el és Zayn valóban nem foglalkozott senkivel, semmivel. Perrie őszintén remélte, hogy a pakisztáni megváltozik hiszen most már van kiért. És az sem legutolsó szempont, hogy Perrie jól ismerte Zayn, Niall iránti érzéseit. Hiába próbálta eltaszítani magától a kékszeműt ő nem volt vak és átlátott az álcán.
-Nekem is-kuncogott Niall összehajtogatva a kiürült kekszes zacskót, amelyet lustán kenguru zsebéve süllyesztett.-tudom, hogy szeretné a babát, nekem pedig csak ez számít! Lehet, hogy együtt leszünk, boldogok leszünk és..
-Niall!
Niall mosolya leolvadt, homloka ráncba szaladt, amint fejét a fotelben helyet foglaló lány irányába fordította.
-Mi az?
Perrie fejét rázva állt fel, hogy aztán sóhajtva helyet foglalhasson barátja mellett.
-Kérlek, ígérj meg nekem valamit-kezdte, kedvesen végig simítva Niall vállán.
-Ez nem hangzik valami jól-suttogta a fiú aggódalmasan.
-Kérlek..
Niall bólintott.
-Kérlek, ne éld bele magad semmibe, rendben? Szeretném ha boldog lennél és ez a baba egészségesen szülessen meg, de kérlek szépen Ni-szólt a lány, komolyan nézve Niall szinte már rikító kék szemeibe.-ne éld bele magad ebbe az egész családosdiba. Zayn egy szemét alak és én nem akarom, hogy megsérülj..
Niall lassan húzodott el a lány érintése elől.
-Nem..nem..akarod..h..hogy..boldog legyek?-kérdezte a fiú megbántottan, ujjait szokásához híven idegesen csavargatva, amitől kirázta a hideg a mellette ülőt.-hogy végre..minden jó legyen?
-Dehogyisnem, kicsim! Oh, dehogynem!-mondta a lány azonnal, szorosan magához ölelve a hormonokkal küzdő, már halkan szipogó Niall-t.-az a leghűbb vágyam, hogy téged örökké boldognak lássalak, kicsim!
-Akkor..akkor miért mondod ezt?-motyogta a fiú, arcát Perrie nyakába fúrva.
-Mert mindennél jobban szeretlek és nem akarom látni, hogy ez a szemétláda lassan kicsinál aztán itthagy egy gyerekkel-morogta, aztán nagyot sóhajtott, ujjait Niall puha hajába fúrva.-de látok mindent. Valóban Zayn még sosem volt ilyen azelőtt, legalábbis mielőtt még a baba fogant volna láttam őt ilyennek, mint most. Remélem, hogy megváltozik ti pedig boldogok lehettek.
-Szerinted van erre esély?
-Van-motyogta a lány.-mert bár még nem vallotta be magának és neked sem, de szeret téged, Ni. Szerelmes beléd az a seggfej, és a gyereketekbe is, akit pár órával ezelőtt még a takarítónak is megmutatott.
Niall nevetve húzodott el, miközben kifolyt könnyeit törölgette. Perrie mosolyogva igazította meg a fiú fején oldalra csúszott baseball sapkát.
-Liam odaadta?-bökött a fejfedőre.
-Nem-vigyorgott.-kényszerítettem.
-Hogyan?-nevetett a lány.
Niall vállat vont.
-Egy terhes embernek nem lehet nemet mondani-legyintett.-pláne ha az illető nyűgös, mert éhes.
Perrie nevetve ölelte magához legjobb barátját. Arcát Niall nyakába fúrta és magában imádkozott azért, hogy Gigi mielőbb elhagyja a kórházat, mielőtt még összefuthatna Niall-el.