A bőre alatt hagyott infúziós tű kellemetlenül feszült kézhajlatában, homloka izzadt, gyomra úgy háborgott akár a vihartól tajtékzó tenger, de az Ír fiú már percek óta azon volt, hogy megőrizze türelmét és ne izgassa fel magát feleslegesen. Negyed kettő volt, amikor egy kedves nővér jött érte, hogy felkísérje őt Elizabethez. A megbeszélt vizsgálat szükséges volt, mielőtt Niall-t kiengedték volna a kórházból, ahol lassan már két napja raboskodott. Legszívesebben kisétált volna a fotocellás ajtón és vissza se nézett volna az épületre. Elege volt már az állandó gyógyszer, - és fertőtlenítő szagból, amely beitta magát a bőre alá valamint a csontjaiba. Elege volt a nővérekből, az orvosokból, a hányingerkeltő, egyáltalán nem étvágy csillapító kosztból, amit felszolgáltak neki. Egy szerencséje Michelle volt, aki előszeretettel küldte be a fiúnak az otthon elkészített kedvencét. Hiányzott már a puha ágya, nem pedig az a kényelmetlen kórházi ágy, ami nyomta a hátát és a derekát, kialudni magát pedig nem igazán sikerült. Az öröm az ürömben, Zayn volt. A pakisztáni fiú két napja nem mozdult el mellőle. Egy szobába voltak összezárva órákig, egy ágyban aludtak el, egymást ölelve, egymás kezét fogva. Niall-nek tetszett Zayn imádnivaló oldala. Úgy érezte magát, mint három hónappal ezelőtt, amikor minden rendben volt közöttük. Tetszett neki, hogy Zayn valamiféle módon mindig érintette őt, egy pillanatra sem engedte el. Nem engedte, hogy Niallnek rossz kedve legyen. Órákon át beszélgettek, hangosan nevettek, a pakisztáni nem bántotta őt és talán minden lassan rendbe jön a két fiú között. -Niall, elkezdhetjük? Elizabeth kíváncsian húzta fel szemöldökét, a még szabad kezére egy fehér gumikesztyűt húzva. A vörös hajú doktor nő kedvesen mosolygott le Niall-re, miközben íróasztal mellé lépett, köpeny fedte karjait mellkasa előtt keresztezte. -Vagy még szeretnél egy kicsit várni? Van még egy kis időnk-biccentett a falon lévő óra irányába, tekintetét Niall remegő ajkakkal követte. Az Ír fiú a vizsgáló asztalon feküdt, piros ujjaival elnyúlt, szürke pólója anyagával játszadozva, miközben igyekezett uralkodni feltörni vágyó hányingerén. És bármennyire szeretett volna megnyugodni, nem felizgatni magát, egyszerűen nem ment neki, még a Perrie tanította légzés gyakorlatot is bevetette. De hiába. Míg a többi fiú egy órára visszatértek a kórházba, Zayn sehol sem volt. Niall utoljára a fiút még kora reggel látta, de akkor sem tudtak beszélni, csupán egy sietős intésre futotta Zayn részéről. A pakisztáni fiú sehol sem volt, pedig előző nap megígérte Niall-re, hogy ott lesz a vizsgálaton és együtt nézik meg aprócska kisbabájukat. Az Ír fiú már nagyon izgatott volt, úgy, mint minden ultrahangos vizsgálat előtt. Szerette látni az aprócska lényt a képernyőn, és mindig elsírta magát, akárhányszor meghallotta az ő kis gyönyörűséges babája szívhangját. Zayn pedig megígérte, hogy ott lesz, vele lesz, hiszen ő is látni szeretné a gyermekét, akit hat hónap múlva a karjaiban tarthat majd. De újabb tizenöt perc elteltével Zayn még mindig sehol sem volt, Niall pedig már könnyeit törölgetve, reményt veszítve ült fel az asztalon, nem törődve azzal, hogy borzalmasan szédül. Zayn átverte őt. Nem jött el, pedig megígérte neki. Zayn mindig bántja őt. Nem változik. Sosem fog változni. -Liz...-nyöszörögte az Ír fiú, ujjaival szorosan markolva pólója anyagát, miközben könnyes arccal néz a már mellette lévő orvosra. Elizabeth, sóhajtva simogatta Niall vállát, próbálva nem el sírni magát. De mielőtt a vörös hajú nő megszólalhatott volna, a vizsgáló szoba ajtaja hirtelen nyílt ki, a küszöbön pedig egy igen kócos, igen zilált külsejű Zayn jelent meg. A pakisztáni fiú erősen kapkodta a levegőt, ahogyan oldalára szorított tenyérrel lassan becsukta maga után az ajtót. Liz arcán furcsa mosoly jelent meg, majd utoljára megpaskolta Niall vállát mielőtt az asztalához lépett volna, időt hagyva a párnak. Niall szipogva, figyelte a szoba közepén lévő Zaynt, aki térdén támaszkodva próbált rendesen lélegzetet jutni. Az idősebb fiú ruhái valóban kissé gyüröttek volna, haja kúsza, arcáról patakokban folyt az izzadság, mint aki percekkel korábban futotta volna le a félmaratont. -Kicsit..fel..feltartottak-motyogta, lassan kiegyenesedve. Ajkai felfelé kanyarodtak, amint megpillantotta az ágyon kuporgó Niallt. Az Ír fiú ujjait morzsolgatta ültében, továbbra is könnyektől maszatos arccal nézve fel a pakisztáni fiúra. -Minden rendben?-állt meg a fiatalabb előtt, fejét lehajtva, hogy egy szinten lehessen Niallel. A kék szemű fiú, tétován bólintott, arcát Zayn, szokásos Zayn illatú fehér pólójának passzírozva. Az idősebb jólesően sóhajtva ölelte magához a kis testet, igyekezve lelassítani a futástól felgyorsult szívverését. Az embernek nem mindennap kell átverekednie magát egy halom a kórház előtt hemzsegő rajongón, egy igazán hisztis barátnővel, aki sohasem tudja, hogyan kell viselkednie ilyen helyzetben. Zayn már réges régen Niall mellett lehetett volna, ha Gigi Hadid nem dönt úgy, hogy meglátogatja őt a stúdióban. A lány számon kérte, amiért lassan három napja semmit sem hallott Zayn felől és Gigi elmondása szerint, rettenetesen aggódott a fiúért. Zayn ebben már annyira nem volt olyan biztos, legalábbis a Gigi nyakán lévő lilás, szívásnyom egészen mást mond. Amikor a pakisztáni számonkérte őt, Gigi, Zayn meglepetésére felháborodott, hogy semmi joga nincs megvádolni, amikor ő volt az, aki nem kereste a lányt három napon keresztül. És bár Zayn azonnal a kórházba rohant volna, Gigi egyszerűen rámászott, és bármennyire nem akarta, lefeküdt a lánnyal a stúdió egyik kanapéján. Emlékeztetnie kell majd magát, hogy oda soha többet ne üljön le. -Nos,-csapta össze tenyerét Elizabeth, magára vonva a két fiatal figyelmét.-látni akarjátok a babát? Niall szaporán bólogatva húzódott el a pakisztánitól, csillogó szemekkel nézve az ultrahang gépet állító Elizabeth irányába. -Akkor kezdjük-mosolyodott el.
Niall könnyes szemekkel, mellkasáig felhúzott pólóval, feküdt az asztalon, elfehéredő ujjakkal szorongatva a mellette helyet foglaló Zayn ujjait. A két fiatal örömkönnyekkel szemeikben figyelték a képernyőt, ami már percek óta egy felvételt mutatott. -Az ott a fejecskéje, azok ott a lábai, és látjátok ezt?-Elizabeth kissé lejjebb mozgatta Niall hasán a konzolt, és egy még kisebb felületre mutatott.-ezek lesznek a kezecskéi. Még nagyon pici, de pár hét, és gyorsabban fog nőni, a nemét pedig egy hónap múlva már megfogom tudni mondani nektek. De ehhez az kell, hogy egészségesen étkezz, szedd a felírt vitaminokat és ne terheld túl magad. Ne idegesítsd fel magad, mert nem szeretnélek többet így látni és szerintem ti sem szeretnétek, ha a picinek valami baja legyen. Rendben?-húzta fel szemöldökét. Niall szipogva bólintott, félve pillantva fel Zayn-re. A pakisztáni fiú elbűvölve, félig tátott szájjal meredt a képernyőre, ahol tulajdon gyermeke első képe volt látható. Szemei könnyektől csillogtak, tenyere izzadt Niall fogása alatt. Aztán a következő pillanatban, Zayn könnyei úgy potyogtak, akár a hirtelen eleredt eső nyáron. Elizabeth megnyomta a Niall számára már ismerős, viszont a pakisztáni számára ismeretlen gombot, a szobát pedig egy gyors, mégis ütemes hang töltötte be. Egy apró szívhang. Zayn sírva ölelte magához Niall apró testét. -Akkor gondolom nyomtathatom a képeket-mosolyodott el a nő. * -Látod!? -Igen Z, látom. -Ezt is?? Látod? Itt a lába! Ez pedig..ez a keze! Liam nevetve rázta meg fejét, miközben a kórház kávézójában a boldogan vigyorgó Zayn-re figyelte. A pakisztáni fiú egy pillanatra sem szakította el tekintetét a kinyomtatott ultrahang felvételről, melynek egy másolatát a hétből természetesen megtartotta. A kép a pénztárcájában végzi, de egyszerűen nem tudta letenni a fényképet. Az ő gyermeke. Kisbabája. Niall-el közös kisbabájuk, aki lassan négy hónapos, erős kisbaba lesz. Zayn számára még mindig hihetetlen volt, de már most szerette a kis lényt és alig várta, hogy karjaiban tarthassa. -Új szerelem a láthatáron?-mosolygott Liam.-a kisbaba és te? -Első látásra haver. Első látásra-bólintott vigyorogva. -Még nem tudom felfogni, hogy apa leszel. Idő kell. -Szerinted? Én ezzel, hogy vagyok? Hónapokig bántottam azt, aki a gyermekemet várja. Aztán majdnem meghaltak miattam. Ez elég sok, ráadásul apa leszek! -Én pedig a kereszta... -Te meg mi a francról beszélsz Zayn?? A két fiú ijedten kapta fejét az asztaluk előtt álló, füstölgő fejű Gigi irányába. -Mi az, hogy apa leszel?!-sipította vörös arccal.
A pakisztáni hatalmasat nyelt...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
