Something Great-(Ziall Horlik mpreg.) BEFEJEZETT

54.rész

-Nem nézel ki valami jól-húzta el száját Greg, miközben kivette öccse öléből az üres popcornos tálat.
-Mert nem is érzem jól magam-felelte halkan a várandós fiú, sápadtan nézve fel testvérére, aki őszinte aggódalommal pillantott öccsére, mielőtt helyet foglalt volna a kanapéval szemközti fotelban.
Niall reszketeg sóhajt hallatva hunyta be szemeit, tenyerét hatalmas pocakjára simítva, miközben másik kezével fájdalmasan masszírozta sajgó derekát.
Két hete volt vissza. Két hét és kisbabáját hamarosan a karjai között tarthatja. Két hét múlva megszűnik a testében végbemenő fájdalmak sorozata. Niall a kilencedik hónap felé közeledve egyre nehezebben viseli a terhességet. Már nem is emlékezett, hogy mikor aludt egy kiadósat az utóbbi hetekben és mikor tudott könnyek nélkül lehajolni bármiért is. Kisbabája minden pillanatban rugdos, mozgolódik megnehezítve Niall így is húzós napjait. Alig várja, hogy a kisfia végre itt legyen, aludjon a neki készített kiságyában. Minden készen állt a baba érkezésére, csak egy dolog hiányzott. Zayn. Niall az utóbbi pár napban eljutott addig, hogy elfogadta Zayn nem fog válaszolni a hívásaira, az üzeneteire és nem fogja keresni őt így két hónap után. Nyomon követte az összes hírportált, figyelte a közösségi oldalakat, de nem merült fel semmiféle pletyka, miszerint a pakisztáninak van valakije. Hál' Isten. A One Direction borzalmasan elfoglalt, New Yorkban pihennek pár nap múlva viszont ismét útra kelnek. Napok telnek majd el Zayn hívása nélkül. Niallnek rohamosan fogynak a napjai és nem tudta, hogy meddig bírja majd szerelme nélkül. Nem akarta, hogy Zayn elfelejtse őket és ott hagyja őt egy kisbabával, amikor megígérte neki, hogy együtt lesznek és együtt csinálják végig az egészet. Niall szomorú volt, magányosabb, mint azelőtt, de idejét lefoglalták a rosszullétek és hogy hetente kétszer megjelenjen Elizabethnél. Egy héttel ezelőtt a fiút kórházba kellett szállítani erős, korai görcsei miatt. Elizabeth szerint a sok stressz kihat a fiú szervezetére és ha nem vigyáz a szülés beindulhat, következmények nélkül nem fogja megúszni. Ezért döntött úgy, hogy felhívja testvérét. Niallnek segítségre volt szüksége, hiszen Perrie és Leigh-Anne hetek óta nem voltak a városban, Liam és Harry távol voltak. Greg mindig ott volt mellette, amikor szüksége volt valakire. Olyan támaszt nyújtott, mint senki soha és Niallnek erre volt szüksége. Hiányzott neki a testvére, évek óta hiányzott neki most pedig végre itt volt, a fiúnak pedig ennyi elég is volt. Persze a múlt néha visszaköszönt, de Greg nem hozta fel, csak azért, hogy Niallnek jobb legyen.
-Nem szeretnél pihenni?-kérdezte az idősebb, összehúzott szemekkel figyelve, ahogy öccse nagy nehezen feltápászkodik és lassú mozdulatokkal megindul az ajtó felé.
-Eleget voltam ágyban Greg, muszáj kimozdulnom egy kicsit-suttogta, remegő ujjaival az ajtófélfába kapaszkodva. Niall a hatodik hónapban kezdett fulladni. A levegőt nehezen vette, és egy a konyhától a fürdőig tartó rövidke távban is könnyedén elfáradt. Az sem segített a helyzeten, hogy régi asztmája ismét kiújulni látszott, pipáját pedig újra magához kellett vennie.
-Öcsi...-indult meg felé Greg, karjával óvatosan átkarolva a fiú derekát. -Gyere, pihenj le egy kicsit. Egésznap talpon vagy. Később kimegyünk a kertbe levegőzni kicsit, jó?
A fiatalabbik, szipogva törölte meg könnyeit, miközben szaporán bólogatva, hagyta, hogy bátyja az ágyába vezesse, majd alaposan betakarja.
-Köszönöm, hogy itt vagy velem-motyogta a fiatalabbik, testvére kezét megmarkolva. Greg szeretetteljesen elmosolyodott, majd hosszú puszit nyomott Niall izzadt homlokára.
-Egyszer már elkövettem azt a hibát, hogy nem. Többször nem fogom öcsi, ígérem veled maradok és nem engedem senkinek, hogy bántson. Megértetted?
-Köszönöm, Gregie-pityeredett el ismét a fiú, szorosan húzva magához testvére magas alakját, aki kuncogva ölelte Niallt.
-Esküszöm, amióta terhes vagy többet sírtál, mint amikor kisbaba voltál-morogta az idősebb, játékosan beletúrva Niall kócos hajába.
-Szemét vagy-nevetett halkan a fiatalabbik, ciccegve tolva el Greg idegesítőnek vélt ujjait.
-Tudom-vigyorgott a férfi. Majd megigazítva magán sötét pulóverének anyagát felállt.-Hagylak pihenni, addig beszélek egy kicsit Dennise-val. Már hiányzik az én kis ördögöm is.
Niall némán figyelte, ahogy testvére kisétál a szobájából. Greg mindig is tökéletes volt. Van egy csodálatos felesége, egy imádnivaló kisfia. Egy építészeti cég munkatársa, édesapja mindig büszke volt rá, édesanyjuk kedvence. Greget mindenki szerette, hiszen egy csupaszív ember és csak jót tett a körülötte lévőkkel.
Mindig ő volt a legjobb a családban, sportban, tanulmányolban és rengeteg barátja volt. Aztán ott volt Niall. A kis szőke, görbe fogú, fogszabályzos, vézna fiúcska, akit mindenki meglökdösött az iskolában. Akit mindenki utált, a halálba kívánt. Akit az állítólagos barátai mindig megviccelték és nem vették komolyan. Akit az édesapja meggyűlölt csupán azért mert meleg. Niall sosem kapott elég szeretetet, senkinek nem volt fontos. Családja nem volt. A barátai turnéztak. A kisbabája hamarosam megszületik, szerelme pedig a világ másik oldalán tartózkodott. Újra ott volt, mint régen. Néha próbálta utálni Greget, mert sokkal jobb volt, mint ő. De ki vigasztalta volna meg, miután rossz jegyet kapott? Ki ápolta volna a sebeit? Ki bújt volna mellé, amikor hatalmas viharok tomboltak? Nem utálhatta. Greg mindig ott volt neki és ha ő nem lett volna, valószínűleg Niall már rég megölte volna magát.

Késő délután, az eső elállt Greg és Niall sétáltak egyet a kertben, miközben semmiségekről beszélgettek. Végre úgy nevettek, mint régen és Niall már el is felejtette, hogy milyen gondtalannak lenni.
Konyhában kotyvasztottak sajtos makarónit, majd tányérakkal valamint két bögre teával bekuckoztak a nappaliba és kora estig sorozatokat néztek.
-Elmosogatok, jó?-állt fel a fiatalabbik, derekát megtámasztva kezével.
-Felejsd el-rázta fejét az idősebbik, felkapva a kis asztalra helyezett támyérakat. -Ülj le és pihenj. Nem szeretném, ha kifárasztanád magad feleslegesen.
Niall sóhajtva dőlt hátra a kanapén.
-Rosszul érzem magam. Tudtommal te vendég vagy itt és nekem kéne ezeket a dolgokat megcsinálni nem pedig neked.
-Tudtommal kettőnk közül nem én vagyok az, aki kilenc hónapos terhes-forgatta szemeit az idősebbik fiú.
-Csak majdnem kilenc-kiáltott utána Niall.
-Majdnem ugyanaz-üvöltött a konyhából Greg, nevetésre késztetve Niallt.
A kékszemű fiú halkan dúdolva feküst a kanapén, pokrócba bújtatott lábait vidáman járatva.
A ház annyira üres volt a lányok, Michelle, Mrs. Malik és a fiúk nélkül. Mintha már semmi sem lenne ugyanolyan. Bárcsak még a turné nélküli hónapokat élnék, amikor Zayn mindennap itt volt vele és csak vele. Elviselhetetlen volt a fiú hiánya, a napok, az órák, mind lassabban teltek nélküle.
A kékszemű már éppen nyúlt volna a pocakja mellé helyezett telefonért, hogy megkísérelje hívni szerelmét. A képernyő hirtelen felvillant, bejövő hivást jelezve. Liam.
-Szia, Li! Miújság, ho..-de mielőtt befejezhette volna, Liam idegesen a szavába vágott.
-Most azonnal menj fel Instagramra!
-Mi? Mi történt?-ráncolta homlokát, idegesen markolászva pocakját.
-Hogy mi?-nevetett fel Liam idegesen a vonal túl oldalán, majd Niall meglepetésére a mindig nyugodt fiú kiabálni kezdett.-Zayn, most vágta tönkre a karrierjét.