Something Great-(Ziall Horlik mpreg.) BEFEJEZETT

34.rész

Zayn elégedetten vigyorogva támasztotta hátát a zöld tapétával díszített falnak. Karjait mellkasa előtt összefonva állt aranyló szemeivel pedig a fiút nézte, aki már percek óta a hatalmas ablak üvegre tapadt. Zayn-t, Niall egy kis gyerekre emlékeztette, akinek szemei a cukorka boltban a különféle édességek láttán felcsillannak. A pakisztáni még a reptérre érve sem mondta el a fiatalabbiknak, hogy hová érkeztek. Szerencsére Niall a két órás utat átaludta, csak a hotelbe vezető úton ébredt fel és kezdte kérdéseivel Zaynt bombázni. De Zayn kitartó volt és egy szót sem szólt a fiúnak, aki egy másik időzónában érezte magát és feltűnően gyanakvó tekintettel bámulta a szállodában lévő embereket. Az idősebbik fiú elragadónak találta a kékszeműt, ahogyan az mindent elkövet, hogy megtudja hová utaztak. Végül Niall feladta, megsértődött Zaynre és a recepciós bejelentkezés után, a fiú a liftben igyekezett levegőnek nézni az idősebbiket, csupán a csomagjaikat cipelő Paullal váltott néhány szót. De Zayn most az egyszer nem ijedt meg, amiért Niall megharagudott rá, tudta, hogy a helyszín seperc alatt helyrehoz mindent. És milyen igaza volt.
Ahogyan felértek a negyedik emeleten lévő lakosztályukba és Zayn kinyitotta a mágneses kártyával működő zárat, Niall még levegőt is elfelejtett venni. A hatalmas lakosztály csak az övék volt a hatalmas nappalival, tágas konyhával, étkezővel, négy hálószobával és azokhoz tartozó fürdő helyiségekkel. A legszebb, legjobban felszerelt az egész szállodában, olyat, amilyet Niall igazán megérdemelt.
-Na, hogy tetszik?-lökte el magát a faltól és lépett előre néhányat.
Niall nem felelt. Tenyerei továbbra is az üvegre tapadtak, kék szemei pedig alig tudták befogadni az elétáruló csodálatos látványt. Zayn tényleg elhozta őt ide? Csak ő és a fiú? Az egyik legcsodálatosabb városban?
Aztán Zayn szipogást hallott, tekintetét pedig a csillogó, kristály csillárról ismét Niallre szegezte.
-Niall?-lépett felé, aggódalmasan ráncolva szemöldökeit. Kezét óvatosan Niall remegő vállára helyezte, majd fordította meg magával szemben a halkan síró fiút. -Hé, most meg mi a baj?-az idősebbik ajkait lebiggyesztve hajolt le ujjaival a kékszemű könnyektől nedves arcát simogatva.
Niall szokásosan ujjait csavargatta és egy pillanatra sem mert felnézni.
-Mi..miért ho..hoztál el ide?-kérdezte halkan, hatalmas csomóval torkában, mint aki attól fél, hogy a kérdés miatt pofon vágják.
Zayn halványan elmosolyodott, jobb kezével megragadva Niall pirosra nyomorgatott ujjait, aztán szabad kezét a fiú arcára vezette elérve, hogy a kék szemek összetalálkozzanak tulajdon aranybarna iríszeivel.
-Mert azt akartam, hogy jól érezd magad-mondta kedvesen, apró puszit nyomva Niall remegő ujjaira.-Esetleg veled szerettem volna tölteni egy kis időt...vagy talán, mert egy kis madár azt csiripelte, hogy még nem voltál igazi randin. Hm, melyik indok tetszik jobban?
Niall nem felelt. Arca vörösre színeződött, szemeiből pedig továbbra is forró könnyek folytak alá. Ennek ellenére Zayn, látta a fiú ajkain lévő halvány, szégyenlős mosolyt.
-Liam elmondta?-motyogta.
Zayn felsóhajtott.
-Lehetséges, hogy mondott valami ilyesmit-aztán ujjaikat újra összekulcsolták, Niall pedig végre ismét felemelte a fejét.-de nem is baj, hogy most életében először nem tartotta meg magának. Így legalább én lehetek az első randid.
-Le..lennél?-szipogta a fiatalabbik, szemeiből pedig újabb és újabb adag könny buggyant ki, kuncogásra késztetve Zaynt. A fekete hajú, kezét lecsúsztatta Niall derekára, és közelebb húzta magához a szipogó fiút.
-A világ legboldogabb embere lennék-biccentett mosolyogva, mire Niall zokogva ugrott a nyakába.
-Köszönöm-suttogta a fiatalabbik, arcát Zayn mellkasába temetve. Zayn lehunyta szemeit, orrát pedig Niall szokásosan virág illatú hajába temette, karjaival pedig szorosan tartotta a szipogó fiút.
-Remélem azért sírsz, mert tetszik-mondta, puszit nyomva Niall nedves arcára, miután a fiú elvörösödve húzódott el tőle.
A fiatalabbik fiú nevetve törölte meg a sírástól vöröslő szemeit, aztán megigazgatta pocakján a félre csúszott fehér pólóját.
-Mindig is elakartam jutni Párizsba-vonta meg vállát. -Ez egy bakancslistás hely volt.
-Remek-biccentett az idősebb.-mert itt is eltöltünk két napot.
-Is?-vonta fel szemöldökét a fiatalabbik.-Más..máshová is megyünk?
Zayn kedvesen megsimította a fiú arcát.
-Inkább menj és csomagolj ki. Már késő van ahhoz, hogy bárhová is menjünk- rázta meg a fejét mosolyogva. Niall lebiggyesztett ajkakkal olyan volt előtte, mint egy édes kis kutya és alig bírta visszafogni magát, nehogy kicsókolja belőle az életet, vagy addig szeresse őt, mint lélegzete bírja.
-Nem..nem megyünk sétálni vagy..vagy valami?-tördelte ujjait a fiú, reménykedve abban, hogy Zayn ki mer vele menni és mutatkozni vele a városban.
-Amit csak szeretnél-felelte, aztán még hozzátette.-Ha nem panaszkodsz nekem, hogy elfáradtál és mennyire fáj mindened akkor elmehetünk akár az Eiffel-toronyhoz is. Viszont, ha elfáradsz és durcizni fogsz mert elkarlak rángatni valahová, akkor itt maradunk szépen, rendelünk enni és nézünk valami filmet. Holnap úgyis egésznap a városban leszünk. Rendben?
-Köszönöm!-tapsikolt a fiú boldogan, aztán Zayn meglepetésére a kékszemű egy gyors puszit nyomott a fiú arcára, aztán eltotyogott a szobák irányába.
A pakisztáni boldog mosollyal ajkain figyelte, Niall-t, ahogyan pocakját fogva, halkan dúdolva fordul be a sarkon. Zayn már az első pillanattól kezdve boldog volt, amiért Niallel lehetett. Már az első pillanatban, ahogyan meglátta az ő kis gyönyörűségét valamiféle megkönnyebbülés telepedett rá. Távol volt Londontól, egy kis időt a a fiúk nélkül lehetett, nem volt sehol az idegesítő barátnője, akinek fogalma sem volt arról, hogy csak egy ostoba álbarátnő. Nem volt egy ideig több stúdiózás, ruha próba, megbeszélés, konzultáció. Nem érdekelte, hogy bizony Párizsban is vannak fotósok és előbb-utóbb de utoléri majd a média. De miért kellenne ezzel foglalkoznia, amikor öt teljes napot Niall-el és a kisbabájukkal tölthet?
Zayn telefonját kivéve zsebéből nézte meg az időt. Tudta, hogy hamarosan hívhatja a szobaszervízt, hiszen Niall fél óra múlva már arra sem lesz képes, hogy kettőt pislogjon. A pakisztáni fiú elégedetten hümmögve nézett körbe a folyosón, miközben Niall után indult. Szerencséjére Liam nem hazudott arról, hogy ez a szálloda a legjobb Párizsban. Elegáns, mégsem az az undorítóan puccos és giccses díszítésű. Letisztult tapéták, fényes fapadló, néhány festmény a falakon, tágas terek és még a kilátás is a leggyönyörűbb.
A legelső ajtó a folyosón balra nyitva volt, Zayn pedig automatikusan fordult be majd lépte át a küszöböt.
A szoba közepén egy hatalmas franciaágy állt, fekete plüss lepedővel. A bútor két oldalán két, fekete színű komód. Egy hosszú hanapé az ablak alatt, valamint egy kisebb fotel. Hosszú szintén fekete színű gardrób szekrény, a fehérre mázolt falon egy hatalmas képernyős lapos tévé. És Zayn automatikusan szemeit forgatta, amint megpillantotta a nyitott terasz ajtót.
Niall kint állt, a korlátnak támaszkodva, miközben csillogó szemekkel bámulta a kilátást. A Nap lassan lement, a város pedig fénybe borult, az élet mégsem állt meg.
-Olyan gyönyörű ez az egész-suttogta elképedve nem nézve el egy pillanatra sem a tájról.-El sem hiszem, hogy itt vagyok.
-Pedig itt vagy-mondta a fiú átkarolva Niall derekát. Tenyereit Niall gömbölyű pocakjára simította, állát pedig megtámasztotta szerelme csontos vállát.-én azt kívánom bárcsak örökké itt maradhatnánk.
-Én is-helyeselt a fiú, remegő kezét Zayn kézfejére simítva.
Talán hosszú percekig állhattak kint, miközben Zayn halkan dúdolt és lassan ringatta Niall-t, aki csak halkan kuncogott a fiún.
-Kipakoltál már?-húzta beljebb a fiatalabbikat, így anélkül, hogy Niall átesett volna a korláton fordította meg magával szemben. -Tetszik ez a szoba?
-Én..én azt gondoltam..hogy..hogy esetleg..ki..kipakolhatnánk együtt..-dadogta a fiú, ismét ujjait tördelve, amin Zayn csak mosolyogni tudott. Niall olyan félénk volt. -mert..mert egy szobában is lehetnénk..vagy..vagy nem kell. Mert nem..nem muszáj ha nem..nem akarod én el leszek e..
-Máris hozom a cuccom-puszilta arcon a fiatalabbikat, mire Niall elvörösödve bólintott.
A kékszemű fiú boldogan énekelt, miközben bőröndjéből kihalászta a szükséges dolgait, ami a Párizsban eltöltött két napra létfontosságú. Néhány pólót, boxeralsót valamint azt az egy szűk famernadrágot vette elő ami még nagy nehezen, de ráment. Nem akarta, hogy Zayn azt gondolja róla, hogy még a nagy városban is ronda. Ő is szép akart lenni, legalább olyan szép, mint Gigi. Remélte, hogy Zayn öt nap elteltével úgy gondol majd rá, mint a legtökéletesebb férfira az egész világon. De úgy gondolta, hogy ez is csak egy gyermeteg álom, így inkább elterelte gondolatait és csendesen pakolgatott tovább.
Csak azt egyáltalán nem sejtette, hogy a szobába belépő pakisztáni fiú minden egyes percben arra gondolt, hogy Niall milyen tökéletes és milyen szerencsés, amiért Isten az útjába terelte őt.
-Na, melyik az én szekrényem?-vigyorgott a fekete hajú, mire Niall kuncogva felállt az ágyról és a gardrób felé sétált.

Tizenöt perc múlva, Niall fáradtan terült el az ágyon, miközben nyöszörögve simogatta a pocakját.
-Fáradt vagyok-motyogta a plafont bámulva, mire Zayn azonnal kikapta telefonját a zsebéből és tárcsázni kezdett.
-Halló? Igen, Zayn Malik vagyok és a szobaszervízt szeretném.
*
-Ugye..nem zavar, hogy sokat eszem?
Zayn értetlenül ráncolta szemöldökeit, ahogyan elszakította tekintetét a Netflixen választott Marvel sorozatról, amelynek első évadját már otthon kivégezték Niallel. Niall közvetlenül mellette feküdt, teljesen Zayn oldalának simulva, miközben vanília szósszal leöntött amerikai palacsintákat evett. Hatalmas kék szemeivel pedig szomorúan nézett Zayn-re.
-Miért zavarna, édesem? Annyit eszel, amennyit csak szeretnél és jól esik-ölelte magához a fiatalabbikat, kedvesen megszorongatva Niall vállát.-Ezt most miért kérdezed?
Valóban Niall már megevett egy tál sajtos makarónit, valamint sült krumplit és ivott két teát is, de Zayn-t egyáltalán nem zavarta, hogy Niall sokat evett. Sőt, inkább örült, amiért a kékszeműnek ilyen jó étvágya volt és nem hagyta, hogy a fáradtság, valamint a forró víz is amiben egy órája fürdött elvegyék kedvét az evéstől.
-Mert..néha megjegyzik és..sokat eszek és..azt..azt is, hogy csúnya vagyok-suttogta a fiú, plüss köntöse anyagával babrálva.
-Kik mondják?
-Személyek..és..és te is..Azt..azt szoktad mondani, hogy ne egyek olyan sokat, mert már..már így is na..na..nagyon kövér vagyok. És..és gondoltam, most is za..zavar téged..
Zayn azt hitte menten megszakad a szíve. Mégis, hogy a fenébe mondhatott ilyet? Hogy tehette? Talán életre szóló sebet okozott a fiúban azzal, hogy úgy bánt vele akár egy mosogató ronggyal a saját önzősége miatt.
-Niall-suttogta oldalára fordulva, magával húzva a könnyeit törölgető fiút. Zayn remegő ajkai mosolyba húzódtak, amint ujjai Niall pocakját érintették a plüss anyag alatt. -szeretnélek megkérni valamire. Megteszed nekem, amire kérlek?
Niall némán bólintott.
Zayn nagyot nyelt.
-Szeretném, ha elfelejtenél minden undorító szavam. Minden egyes undorító tettemet. Tudom, hogy nem fog menni. Tudom, hogy még az is nehéz, hogy egy ágyban feküdj velem de én azt a...-nem fejezhette be, ugyanis a következő pillanatban két puha ajkat érzett a sajátján.
Zayn azt hitte képzelődik, hogy valamint szívott, valamit raktak az ételébe..de nem. Niall megcsókolta őt. A meglepetéstől annyira leblokkolt, hogy elfelejtette visszacsókolni a fiút, aki ijedten húzódott el tőle. 
-Én..én nem akartam.. ne haragudj rám kérlek-mondta ijedten nézve Zaynre. -Inkább ki megyek jó? Nem..nem akarom, hogy kényelmetlenül érezd magad..
Zayn figyelte, ahogyan Niall a pocakját markolva, vörös arccal, könnyes szemekkel feláll és az ajtó felé siet. Mégis mi a francot csinál? Nem hagyhatja kisétálni!
Aztán Niall arra eszmél, hogy egy erős kéz visszarántja őt és egy kemény, tetovált mellkasnak csapódik.
Ijedten néz fel Zayn arcára, aki komoran bámul le rá továbbra is derekát két kézzel ölelve. A pakisztáni arca lassan ellágyult, ajkaira mosoly költözött, miközben felemelte egyik kezét, hogy végig simítson Niall könnyes arcán.
-Ilyen könnyen azért nem menekülsz-suttogta a tetovált fiú.
Lehajolt, és óvatosan megcsókolta a kékszemű fiút, aki azt hitte, hogy menten szétrobban a mellkasa. Lehunyta szemeit és bár reszketve, de visszacsókolta azt az embert, akit abban a pillanatban a világon legjobban szeretett...