Something Great-(Ziall Horlik mpreg.) BEFEJEZETT

7. rész

Túlságosan is szeretlek titeket, úgyhogy olvassátok❤

Perrie körmeit rágcsálva támaszkodott a konyhaszekrénynek, gondolatai már messze jártak, nem tudta követni az előtte álló fiú aggódalmas szavait.
Kevés olyan fiút ismert, mint Niall. Kevés olyan jó, kedves, őszinte embert ismert, mint az ő legjobb barátja, aki történetesen szenvedett a lelkében dúló fájdalom miatt, amelyet Zayn Malik idézett elő néhány évvel ezelőtt. Niall azelőtt egy életvidáma, boldog, energiától kicsattanó fiatal volt, akinek arcán mindig ott virított az az édes mosoly, kék szemei állandóan csillogtak és olyan imádnivaló volt az akcentusával, valamint égnek álló, kúsza szőke hajával. Perrie egy moziban találkozott az ír fiúval. Niall egyedül érkezett, hogy megnézzen egy filmet, hiszen új volt még Londonban, barátai száma pedig a nullával vetekedett. Ijedt és ügyetlen volt már akkor is, de Perrie valamiért nem tudott haragudni a szőke Niall-re, amikor amaz ráborította pohara tartalmát a lány felsőjére barnára színezve az amúgy fehér anyagot.
Perrie már akkor látott benne valamit, valami különlegeset, amiért ezt a fiút nem hagyhatja csak úgy menni. Olyan ártatlannak tűnt, védtelennek, talán a lány ezért nem vágta pofon és küldte el melegebb égtájakra. Helyette megvette ugyanazt a jegyet, ugyanarra a filmre, hogy aztán ketten ülhessenek be a sötét moziterembe.
Niall azonnal megnyílt neki. Elmesélte, hogy kidobták otthonról, amiért más a nemi identitása és a fiúkhoz vonzódik. Nem volt munkája, spórolt pénzéből pedig csak néhány napig tudta finanszírozni azt a lepukkant hotelszobát, ahol éppen lakott. Perrie azonnal megsajnálta, átlátott a fiú nemtörődömségén, aki minden erejével bizonygatni próbálta a lánynak, hogy "kibírja valahogy, ez nem nagy dolog, megoldja". De Perrie-t nem tudta átverni.
Mielőtt elváltak volna útjaik telefonszámot cseréltek, megbeszélték, hogy máskor is találkoznak majd, amikor tehetik. Márpedig Perrie azon volt, hogy a törékeny fiút mindennap láthassa, és természetesen segíteni akart neki minden áron. Épp ezért késő este cselekedett is. Trisha és Jaser Malik mindig is dolgos, alázatos, őszinte és kedves lánynak ismerték Perrie-t. Nem utasították el, amikor komolyan szeretett volna beszélni velük meghallgatták, a lány újdonsült barátjának szomorú történetét. Mesélt nekik Niall-ról. Beszélt arról, hogy miért küldték el otthonról, elmondta, hogy nincs hol laknia és sürgősen állásra van szüksége.
Másnap pedig Niall telefonja csörgött is. Perrie megadta nekik Malik-ék címét, és közölte vele, hogy azonnal induljon, mert fontos dologról akar beszélni vele. A házaspár szeretettel fogadta a megszeppent fiút, aki először alig tudott szóhoz jutni az őt ért kedvesség áradat után, végül pedig elsírta magát, amiért munkát és lakhelyet is biztosítottak neki. Nem mondott nemet, ennek pedig már három éve. De Perrie évek múltán megbánta, hogy ezt az ártatlan fiút idehozta. Sőt, már akkor rosszul érezte magát, amikor Zayn és Niall először találkoztak egymással. Niall szokás szerint kedves, figyelmes volt. Zayn szokás szerint egy igazi bunkó, de aztán összebarátkoztak és olyanok voltak, mint akik már gyerekkoruk óta ismerték egymást. Sok dolgot megosztottak egymással, nevettek és ha tehették csak ketten voltak az egész világ ellen. De aztán Niall szerelmes lett, Zayn pedig egy este, pontosan három hónappal ezelőtt csúnyán kihasználta. Azután pedig már semmi sem volt a régi.
Niall jó kedve már nem volt a régi, nem mosolygott, és nem is nevetett őszintén. Három hónapos terhesen, összetörve, megalázva feküdt a nappali egyik kényelmes kanapéján és Perrie nem tudott másra gondolni, csak arra, hogy legjobb barátja a gödör legalján volt, és nem tudta, hogyan szedje ki onnan.
-Nem tudom, hogy mit csináljak-suttogta halkan, fejét lassan elfordítva az ablakról. -Annyira utálom, hogy tehetetlen vagyok ő pedig ennyire szenved.
Liam alsó ajkát fogai közé véve nézte a lányt, akit egészen idáig egyszer sem látott sírni. A lány, aki mindig hangos, erős és kitartó volt, most könnyes szemekkel nézett az előtte álló fiúra valamiféle választ várva.
-De..de..mi történt pontosan? Rosszul lett..vagy..vagy csinált valamit?!
Liam sóhajtva túrt bele kócos hajába, megviselt arcával a konyha ajtaja felé nézve.
-Nem tudom. Beszélgettünk, vagyis leginkább én beszéltem hozzá ő pedig mosolygott és nevetett is. Aztán..láttam, hogy elsápad..reszketni kezd és leültettem. Beszéltem hozzá, kérdezgettem mit szeretne, de nem válaszolt csak sírt. És..és azt hajtogatta, hogy meghal..de ki? Ki fog meghalni Pezz? Valami rokona vagy..istenem! Talán ettől készült ki annyira??
Perrie szemeit szorosan lehunyta, tenyerét a szájára tapasztotta, hangos zokogását visszatartva. A felismerés arcul csapta, úgy érezte menten megfullad ha nem tesz valamit.
-Pezz! Jézusom!-Liam azonnal magához ölelte a remegő lányt, aki fejét a fiú mellkasába fúrta. Liam nem sejtette, hogy mi a baj, milyen dolgok állnak Niall rosszulléteinek hátterében. De megakarta tudni, és segíteni akart az Ír fiúnak.
Tartotta Perrie-t hosszú perceken át, szorosan ölelte magához és hagyta, hogy a lány kisírja magát.
*
Niall fáradtan heverészett a kanapén. Fejét a puha háttámlának nyomta és álmosan pislogott ki a kék pokróca alól, amit még Liam terített rá. Az anyagot a nyakáig húzta, egyetlen porcikája sem látszódott ki a puha lepedő alól.
Álmos volt, de nem bírta egy pillanatra sem lehunyni a szemét. Túlságosan félt attól, hogyha elalszik, babája már nem lesz vele amikor ismét felkel. Jobb kezével védelmezően karolta át apró pocakját, védve őt az egész világ elől.
Szemei égtek, az elhullajtott könnyeitől, hányingere volt és rettenetesen fájt a feje.
Halk lépteket hallott a háta mögül, de nem fordult meg, tudta hogy kik azok, hiszen rajta kívül csak ketten tartozkódtak jelenleg a Malik-házban.
-Szívem, jól érzed magad?-hallotta meg Perrie halk hangját, amely most furcsán rekedtes volt.
Niall nem válaszolt, csak fejét ingatta.
Ujjaival megmarkolta pólójának anyagát, amikor egy óvatos érintést érzett meg a vállán. Könnyes szemekkel emelte fejét Liam irányába, aki most is mosolyogva nézett le rá. Liam mindig mosolygott és Niall ezt annyira szerette. A barna szemű fiú, végig simított Niall remegő vállán, ajkain halovány mosollyal. Liam féltette őt, vigyázott rá ameddig Perrie haza nem ért. Beszélt hozzá és nyugtatta, pedig nem is tudta miért borult ki Niall. Csak mellette volt, fogta a kezét, ölelte és közelsége többet segített, mint bármely gyógyszer a világon.
Liam csodás volt.
De mégsem Zayn.
-Szeretnéd, ha valamit készítenék neked?
Perrie vörös arccal, és szemekkel ült le mellé a kanapéra. Vékony, fekete karkötővel díszített kezét Niall combjára fektette, mire a fiú összerezzent. A lány szemében fájdalom villant, azonnal elhúzodott. Niall nem szerette ha váratlanul hozzáértek, nem szerette az érintéseket, emiatt pedig borzalmasan érezte magát, amiért még legjobb barátját is csak úgy eltaszítja magától. Némán, arcát áztató könnyekkel nézett előre, szemeit a fekete plazma tv-n tartva.
Perrie nagyot nyelve nézett a még mindig a kanapé mögött álldogáló Liam-re, aki értve a célzást aprót bólintott majd megkerülve a bútort leült Niall másik oldalára. Tisztes távolságot tartva helyezkedett el a fiú mellett.
-Mi lenne, ha kimennénk és sétálnánk egyet, hm?-kérdezte Liam fejét oldalra biccentve.-Olyan szép idő van, Ni! Biztosan élveznéd és..
-Nem..én..én nem szeretném..-nyöszörögte a fiú, majd egy hangos szipogás után végre Liam-re nézett.
A barna szemű mosolya lehervadt, amint meglátta a megviselt, sápadt arcot. Azok a csillogó szemek őt nézték tele bánattal és fájdalommal, melyeknek eredete Liam számára még ismeretlen volt.
-Ni..kérlek..mit szeretnél mond el..-kérlelte a fiú, egy arasznyival közelebb csúszva Niall-hez. Liam egy fél pillanatra Perrie-re nézett, aki ujjait tördelve, elkenődött fekete sminkes arccal, aggódva pásztázta az Ír fiatalt.
Niall a pokróc kék anyagát szorongatva vont vállat.
-Nem tudom..én..nem tudom..sajnálom..-rázta a fejét, takaró alatt lévő kezével kitapogatva hasán az ismerős dudort, amely minden egyes nap csak nőtt. Babája fejlődött, de ez neki nem volt elég.
-Szeretnél pihenni szívem? Éhes vagy? Fáj valamid? Niall, kérlek beszélj hozzám! Ne csináld ezt velem, mert megőrülök a tudattól, hogy nem vagy jól! Ha neked is rossz akkor nekem is rossz!-sipította a szőke hajú lány. Szavai zokogásba torkollottak, amitől Niall szíve automatikusan tört az eddigieknél kisebb darabokra. Legjobb barátja miatta sír és ezt nem akarta! Perrie-nek nem szabad sírnia!
-Ne haragudj..ne haragudj..-suttogta Niall, amikor Perrie átölelte őt. A lány rázkódott a karjaiban, erőteljes sírás uralta az egész testét és félő volt, hogy Niall is elkezdi. Perrie-t sírni látni a világ egyik legfájdalmasabb dolgai közé tartozott. Ő nem érdemelt szomorúságot, mert ő egy áldott lélek. A legjobb.