Something Great-(Ziall Horlik mpreg.) BEFEJEZETT

25.rész

Három éve, amikor Niall a Malik házba került, egy összetört, szeretetre éhes alak volt, aki azonnal kapott az alkalmon, hogy valamiféle kapcsolatot, de alakítson az emberekkel. A fiú már sokszor megégette magát évekkel korábban. Az emberek kihasználták kedvességét, udvariasságát, viszont barátságot egyáltalán nem akartak vele kötni. A gimnáziumot barátok nélkül, teljesen egyedül kellett átvészelnie és senki sem volt mellette, hogy megvédje, amikor valaki nekilökte a szekrényének vagy megverték a fiú mosdóban. Senki sem támogatta őt, senki sem vígasztalta, amikor minden egyes hosszú nap után sírni kezdett szobája rejtekében és átkozta az elcseszett életét. Családja sosem tudott az őt ért atrocitásokról, pedig mindnyájan szerették volna tudni, hogy családjuk fiatalabbik tagjának miért vannak zúzódások a karján, vagy éppen miért van csúnyán bedagadva a jobb szeme. Niall ahelyett, hogy elmondta volna nekik, inkább hazudott, hárított, mert nem akarta elmondani, hogy mindenki utálja őt az iskolában és egy barátja sincsen. Szülei naivak voltak, buta módon Niall-re hagyták, hiszen abban a hitben voltak, hogy drága fiúkkal mindig, minden rendben van.
Aztán amikor egy családi összejövetelen, ahol ott voltak nagyszülei, nagynénjei, nagybátyjai, valamint Denise, akkor robbant el a bomba. Niall megelégelte az egész este tartó faggatózást a szerelmi életéről. Mindenki tudni akarta, hogyan áll a lányokkal, mik a tervei, szeretne-e gyerekeket, megházasodni, mint Greg. És elege lett.
-Meleg vagyok-szakította félbe édesapja mentegetőzését, aki éppen azt ecsetelte, hogy Niall mennyire komolyan veszi az iskolát és erre neki nincs ideje.
Niall csendben ült, egészen addig, még édesanyja zokogása meg nem törte a csendet, azután pedig teljesen elszabadult a pokol és Niall abban a pillanatban azt kívánta, bárcsak meg sem szólalt volna. Sosem fogja elfelejteni, ahogyan édesapja neki ront az összes rokon szeme láttára és próbálja megütni fiatalabbik gyermekét persze sikertelenül. Bátyja egész testével védte őt, lefogta apjukat, aki erőszakosan próbálta odébb rakni az idősebb testvért. Édesanyja sírt, nagyszülei sokkban állva nézték a jelenetet a kezdetektől kezdve. Niall pedig nem bírta tovább. Túl sok volt neki, úgy érezte, hogy a lakás ahol addig lakott, többé már nem ad neki otthont. Könnyei között rohant fel az emeletre és pakolta össze minden holmiját, amely belefért egy nagyobb bőröndbe. Spórolt pénzét, amit éveken keresztül őrzött egy ékszeres ládában hátitáskájába vágta, majd egyszerűen köszönés nélkül távozott szobája ablakán.
Niall többé nem ment haza.
Egyedül Greg hiányzott neki. Az egyetlen, csodás bátyja, akire mindig is felnézett, hiszen a férfi mindenben támogatta és segítette őt. A szeretet, amelyet tőle kapott pótolhatatlan, az emlékek, amiket róla őrzött három év után nem tűntek el, mégis fakulóban voltak Niall agyában. Greg testvéri ölelései a semmivé lettek, helyette néhány, agyon hordott pulóver maradt Niall számára. Az Ír fiú néha azon kapta magát, hogy családján gondolkozik éjszakákon át. Vajon mi lehet velük? Megvannak nélküle? Édesanyja hiányolja vajon? Apjának hiányoznak-e a sátrazások, a hosszú beszélgetések a teraszon? Vajon szeretnék őt viszontlátni? És mi lett volna, ha sosem vallja be, hogy meleg?
Ha sosem vallja be a fiúk iránti vonzódását, akkor talán sosem ismerkedik meg Perrie-vel, Leigh-Anne-val, akik a nem létező nővéreit pótolták. Sosem ismerkedett volna meg Michelle-el, akire nagymamájaként tekint. Sosem ismerheti meg Liam-et és a fiúkat, a Malik házaspárt és természetesen Zayn-t. A férfit, akibe megmagyarázhatatlanul, már-már borzalmasan szerelmes volt az életét pedig el sem tudta volna képzelni nélküle. És ha sosem szökik el otthonról, és nem ismeri meg Zayn Malikot, akkor valószínűleg gyönyörű kisbabájuk sem lenne úton.

-Kimerültem!-nyöszörögte Perrie, arcát tenyereibe temetve. Niall csak mosolyogva figyelte legjobb barátját, aki a vásárlás szó hallatán automatikusan duracell nyuszi üzemmódba váltott és gyorsabban járta meg az egész plázát két óra alatt, mint bárki más.
-Kell kávé!-sóhajtotta, majd szőke haját kitűrve szeméből állt fel és kapta fel táskáját. -Mrs. Malik hozhatok önnek valamit? Niall?
-Trisha-mosolygott rá az asszony.-és én is egy kávét kérnék, lehetőleg a legerősebbet.
Perrie kedvesen biccentett, majd Niall felé fordult.
-Édesem, te kérsz valamit?
-Forrócsoki tökéletes lesz-biccentett, majd homlok ráncolva hozzátette.-meg talán egy csokis muffin. 
-Mást?
-Nem-rázta a fejét a fiú, kezét növekvő pocakjára simítva. -egyenlőre elég lesz nekünk.
-Oké, majd jövök. Hé, Carl!-kiáltott a lány a sarokban ülő, barna bőrű biztonságiőrnek, aki homlokát ráncolva figyelt fel az előtte ácsorgó szőke lányra.
Bár Niall kedvelte Carlt, mégsem tetszett neki a jelenléte. Persze a férfi csendes volt, úgy viselkedett, mintha ott sem lenne, de Niall tudta, hogy ott van és idegesítette a tény, hogy valaki állandóan a nyomukban van. De mindent a biztonságért, így hát minden ellenkezése ellenére, Carl-nak ott kellett velük lennie, mert nem kockáztathatta, hogy valami őrült rajongó csak úgy lerohanja őket. Zayn, fontosnak tartja családja védelmét, pláne ha a gyermekéről van szó, így hát felfogadta az egyik legjobb emberét és az orrára kötötte, ne hagyja édesanyját, valamint Niall-t egy pillanatra sem egyedül.
-Ebben a hónapban már a neme is kiderül-szólalt meg Patricia, kedvesen biccentve Niall pocakja felé. -azután pedig már nem csak lézengeni jöhetünk a plázába. Végre vásárolhatunk is az én drága unokámnak!
-Már várom-mosolygott.-és remélem nemsokára meg is mozdul. Érezni akarom, hogy ott van nem csak azt látni mennyire meghíztam.
-Ez természetes édesem, hiszen még csak most indult fejlődésnek. Mi lesz, ha majd a nyolcadik hónapban leszel?
-Valószínűleg eltávolítom az összes tükröt a házból-motyogta az Ír, szomorúan lenézve pocakjára, amely az utóbbi két hétben sokkal nagyobb lett.
Nyár eleje volt, Niall pedig két hete belépett a negyedik hónapba. Kisbabája a nyár első hónapját választotta a növekedésre, és kezdte megzavarni Niall hormonjait. Pocakja már eléggé észrevehető volt, így hát muszáj volt elkezdenie sokkal bővebb felsőket hordani ha nem akart röhejesen kinézni. Sokkal többet evett, a legfurcsább ételeket kotyvasztotta a konyhában az egész Malik-ház örömére, és sokkal több időt töltött a konyhában, mint bármikor egész életében. A reggeli rosszullétek elhagyták, és végre nem a wc fölé hajolva kezdte a reggelt, de még most is óvatosan bánt a tojásrántottával, ami nem bizonyult babája kedvencének. A hormonjai pedig teljesen kikészítették őt, a legkisebb dolgokon sírta el magát, idegei pedig gyengék voltak. Legalábbis a Liam vállán éktelenkedő dió nagyságú lila folt is erről árulkodik. De Niall végre az életében egyszer úgy érezte, hogy minden rendben. Csak nem tudta, hogy ez az érzés meddig tart majd.
-Ne úgy tekints erre, mint egy átok-nyúlt a kezéért az asszony, ujjaikat összekulcsolva az asztal felületén. -hanem, mint egy csoda, hiszen Niall, babátok lesz. És minden felszedett kilóért, minden terhességi csíkért kárpótolni fog benneteket.
-Szerinted...szerinted Zayn szeretné ezt a babát?-kérdezte halkan a fiú.
-Szeretné. Mindennél jobban szeretné ezt a kisbabát, csak kicsit bizonytalan. És egy darabig biztosan az lesz, ez pedig befolyásolni fogja néhány döntését, de hidd el felakarja nevelni. Felfogjátok tudni nevelni édesem, csak kérlek, mindig légy hozzá türelmes, adj neki időt, hogy tisztázza magában a dolgokat. Hidd el, megéri várni.
Niall már majdnem megkérdezte, hogy mégis mire kell várnia? De nem tette, mert Perrie éppen akkor érkezett vissza az italaikkal és végtelen fecsegésbe kezdett.
A kékszemű fiú kényelmetlenül érezte magát, amikor kiléptek a plázából. A vásárolt dolgait tartalmazó szatyrokat Carl-nak adta, mégis úgy érezte magát, mintha egy tonna súlyt cipelne magán. Pocakját igyekezett eltakarni, kapucnis, bő pulcsija segítségével, amelyet folyamatosan igazgatott magán. Perrie előtte sétált, mégis szorosan fogta a kezét és egy pillanatra sem engedte el, mialatt elsétáltak a kijárat előtt ácsorgó rajongók előtt, akik sikitozva fényképezték őket. Niall feje már így is fájt, fáradt volt és már alig várta, hogy az ágyába kerüljön.
-Mondjátok, hogy rosszul látok-szólalt meg Perrie hihetetlenkedve, miközben a parkoló végében bámult.
Tricia már rég beszállt a fekete Roverbe, egyedül a két fiatal ácsorgott az autó mellett, csomagjaikat igyekezve elpakolni a csomagtartóba.
-Nem, ezt az arcot bárhol felismerem-nevetett a lány, megigazítva rózsaszín napszemüvegét az orrán, majd kedvesen megragadta Niall-t és az ellenkező irányba fordította. -Nézd ki van ott!
Niall nyöszörögve emelte fel fejét, szemöldökeit ráncolva figyelte a felé igyekvő, mosolygó alakot. Aztán Niall szája önkéntelenül is vigyorba kúszott, és már sietős léptekkel igyekezett barátja felé.
Csupán pár méternyire voltak egymástól, amikor Niall örömteli nevetést hallatva katapultálta magát Liam erős karjaiba.
-Meglepetés-motyogta az idősebb, karjaival átölelve Niall derekát.
A kékszemű arcát Liam pulcsival borított mellkasába fúrta, miközben úgy kapaszkodott a fiúba, mint aki sosem akarja elengedni őt.
-Hiányoztam?-kérdezte a barna szemű, apró puszit nyomva Niall arcára, amikor amaz könnyei közt, szaporán bólogatni kezdett.
-I..igen..na..nagyon-dadogta.
-Pedig csak két hétre mentünk el, szívem, nem örökre. Na! Nyugalom, nyugalom-ölelte újra magáhot a kisebbiket. -Parker, vidd haza a kocsimat, Niallékkel mennék.
A testőr bólintott, de majd sietősen távozott.
-Nem szeretem ha sírsz, gyönyörű-törölte le könnyeit Liam.
-Csak..csak..hi..hiányoztál. Mikor jöttetek?
-Ma reggel szállt le a gépünk. Aludtam vagy jó pár órát. Átakartam nézni, de Leigh szólt, hogy nem vagytok otthon, azt mondta eljöttetek vásárolni és gondoltam meglepem az én kis Niall babám-bökte meg az arcát kedvesen, mire Niall pirulva nyomta arcát az idősebbik vállának.
-És a tö...-kezdte a kékszemű, de Liam félbeszakította.
-Uramisten!-csapta arcon magát. Szemeit Niall arca, valamint pocakja között járatta.
-Tudom..tudoom..-sóhajtotta a fiú kezeit széttárva, hogy Liam jobban láthassa pocakját.-hatalmas vagyok, de mielőtt kérdeznéd megfoghatod.
Az idősebbik fiú vigyorogva lépett közelebb, tenyereit széttárva helyezte mindkét kezét Niall gömbölyödő hasára.
-Hát, szia kis haver-gyügyögte.-mekkorát nőttél amíg Liam bácsi távol volt! Már lassan a kezemben tarthatlak, és csajozhatunk!
-Nem viszed a gyereket sehova-szögezte le, majd elgondolkozott.-honnan veszed, hogy fiú lesz?
-Nem tudom-egyenesedett ki, karját átvetette Niall vállán.-de most menjünk, mert fényképeznek. Úgyhogy hajtsd le a fejed!
A kékszemű csupán a szeme sarkából látta, viszont jól hallotta a fényképezőgépek folyamatos kattanását.
*
-Istenem-nyögte Louis, fejét a hűtőnek támasztva.-Mrs. Malik ez isteni!
-Még sosem ettem ennél finomabb meggyes pitét-bólogatott Harry egy újabb szeletet elvéve a tálcáról, majd csillogó szemekkel nézett fel a mosogatónál ácsorgó Trishara.-megadná a receptet?
-Persze, édesem-mosolygott az asszony, majd helyet foglalt Perrie, Leigh-Anne, valamint egy zoknit, sálat, vagy valami hasonlót költögető Michelle mellett az asztalnál.
Niall némán hallgatta a többiek beszélgetését, miközben mélyen gondolatai között járt, így a konyhában uralkodó hangzavart pár pillanat alatt ki is zárta.
A többiek miért vannak itt?
Ők miért utaztak vissza két hét után?
És hol van a gyereke apja?
-Srácok-kezdte. De senki nem figyelt rá.
Nagy levegőt vett.
-Srácok!-emelte fel hangját, mire mindenki felé kapta a tekintetét.
-Baj van?-lépett mellé Liam.
-Nem.
-Akkor? Nem érzed jól magad?
-De-sóhajtotta. Hatalmas szemeket meresztve nézett fel a mellette álló fiú alakjára.-hol van?
-Kicsoda?-ráncolta szemöldökeit.
-Hol van Zayn?-nézett végig a fiúkon.
Louis abban a pillanatban köhögni kezdett, Harry mellé ugrott és azonnal ütögetni kezdte a hátát. Perrie látványosan kerülte tekintetét, Leigh-Anne fütyürészni kezdett.
Niall tudta, hogy valami nincs rendben. Valamit titkolnak előle megint.
-Liam, hol van Zayn? Nem kellett volna visszautaznia veletek? Letelt a két hét, nem?? Akkor hol van?-Niall hevesebben kezdte venni a levegőt.
-Hé, Ni! Nyugalom. Nincs se..
-Hol van Zayn??-kiáltotta idegesen. -Hol van??
Liam lehunyta a szemeit, majd segítségkérően pillantott Louis-ra, de ő lehajtotta a fejét és feltűnően kerülte a tekintetét.
Niall pedig egyre idegesebb lesz. A feje már így is egésznap sajgott, most pedig még ez is. Megkellett kapaszkodnia a konyhaszekrényben nehogy elessen, amikor megszédült.
-H..hol van?-suttogta erőtlenül.
-Figyelj...Zayn..-motyogta az idősebb, végül feszülten túrt bele hajába.-Zayn Párizsban van. Gigivel.
Gigivel..
Gigivel..
Zayn és Gigi együtt vannak Párizsban..
-Niall?-húzta fel szemöldökét a barna hajú.

Liam ijedten kapott az Ír fiú után, amikor Niall ájultan esett össze...