Something Great-(Ziall Horlik mpreg.) BEFEJEZETT

36.rész

Niall átaludta a két órás autóutat, aminek Zayn különösen örült, hiszen a kékszeműre ráfért egy kis pihenés és legalább lenyugodhatott egy kicsit. A pakisztáni fiú kihasználta, hogy Niall vékony testével teljesen neki dől, így nyugodt szívvel ölelhette át a derekát és simogathatta a gömbölyödő pocakot a fiú fehér felsőjén keresztül. Zaynnek tetszett az érzés, sőt a tudat is, hogy a tulajdon gyerekét érezheti. A Niallel közös, aprócska babájukat, aki hamarosan megszületik.
Zayn sóhajtva nyomott egy apró puszit Niall hajába, elérve, hogy a fiatalabbik fiú nyöszörögve fúrja arcát a pakisztáni nyakába, meleg levegőt fújva a fiú bőrére. Bűntudat marcangolta belülről, akárhányszor ránézett a fiúra. Nem azért hozta Párizsba, a világ egyik legcsodálatosabb városába, hogy boldogtalanná tegye azzal, hogy letagadja őt. Sőt, pont azért hozta el Franciaországba, mert azt szerette volna, ha Niall boldog. Vele boldog. De Zayn ezt is elrontotta, mert már megint arra figyelt, hogy mások mit gondolnak róla, nem pedig élete egyik legfontosabb személyére koncentrált. Niallnek igaza van.
Nem tagadhatja le őt. Nem csinálhat úgy, mintha semmi sem lenne közöttük. Már pedig nyílt tény, hogy történt valami közöttük, hiszen már a fél világ azt találgatja, hogy ki az a titokzatos kékszemű fiú Zayn Malik és a többi One Direction tag oldalán? Ha Zayn valóban igazi férfi lenne, egyszerűen világgá kürtölné, hogy Niall Horan az övé és senki másé és, hogy hamarosan születni fog egy kisbabájuk. De ezt nem tehette, és ha tehette is volna, Zayn túlságosan félt ahhoz, hogy megszólaljon. Viszont ha boldog szeretne lenni, és boldoggá szeretné tenni Niall-t, akkor muszáj lesz lépnie.
-Mr. Malik?-fordult hátra az ötvenes éveiben járó ősz hajú sofőr, amint hosszú idő után végre leállt az autó motorja.-Megérkeztünk.
-Rendben, köszönöm, John. Kérem értesítse Pault, hogy épségben ideértünk-biccentett a pakisztáni fiú, előre nyújtva néhány bankjegyet, amelyet az idősebb férfi pirulva fogadott el.
-Uram, ha be szeretné vinni a barátját én megértem, szívesen segítek a csomagokkal-mosolyodott el az úr.
-Megköszönném, John-sóhajtotta hálásan Zayn. John, mosolyogva biccentett és hagyta el azonnal az autót, hogy a csomagokat néhány másodperc alatt kivarázsolja a csomagtartóból. Eközben a pakisztáni fiú lassan kicsatolta magát, valamint a még mindig halkan hortyogó Niall-t, akinek szája kissé tátva volt. Zayn imádnivalónak találta a fiatalabbik fiút és legszívesebben kicsókolta volna belőle az életet.
Óvatosan kibújt a fiú alól, mire Niall arccal a puha ülésen végezte és Zayn már megijedt, hogy Niall biztosan felébred majd. De szerencsére nem, az Ír fiú továbbra is békésen aludt, miközben a pakisztáni kiszállt az autóból. Egy pillanatra elégedettség lepte el bensőjét, ahogyan körbe nézett az aprócska dél-franciaországi szigeten, valamint a kis villán, amit még annak idején édesapja ajándékozott Trishanak. Niallnek biztosan tetszeni fog majd, hiszen az egész hely varázslatos és gyönyörű. Zayn pedig pontosan tudta, hogy Niall mennyire oda van az ilyen különleges helyekért attól függetlenül, hogy még nem látott nagyon a világból semmit.
-Sózsák-suttogta az idősebb, gyors puszit hintve az alvó fiú homlokára, aki tátott szájjal, hátra vetett fejjel hortyogott továbbra is. Zayn egy gyors mozdulattal levette fejéről és rakta fejére a napszemüvegét, ügyelve arra, hogy le ne ejtse a karjaiban alvó fiút az éles kavicsokkal szegélyezett úttal.
John mosolyogva állt a fehér lépcsősor tetején, kezét a díszes, fekete vaskorláton tartva. Amint megpillantotta a fiatalokat sietett előre, hogy Zaynnek minnél előbb kinyithassa az üveg tolóajtót.
-Köszönöm, John-sóhajtotta a fiú hálásan, miután bejutott a hűvös, légkondicionált helyiségbe és óvatosan lefektette Niallt a díszpárnákkal díszített kanapéra.
-Nincs mit Mr. Malik-biccentett a férfi kedvesen, majd újra Zaynre nézett.-segíthetek még valamiben?
-Köszönöm, John. Innentől már boldogulok. Hálás vagyok, amiért segít, mégegyszer köszönöm.
-Ez a dolgom, fiatalúr-lépett az ajtó irányába a férfi kedves mosollyal ráncos arcán biccentett egy utolsót, mielőtt otthagyta volna a két fiút.
A pakisztáni fiú erősen lehunyta szemeit, ujjait pedig végig futtatta szanaszét álló tincsein, miközben élesen beszívta a levegőt. Nehéz súly ült a mellkasán, hiszen ha ezt is elrontja, akkor valószínűleg Niall sosem lesz teljesen az övé és majd végig nézheti, ahogyan az ő kis gyönyörűsége valaki mással neveli majd a kisbabájukat. Ha ezt elrontja, akkor semmi esélye nem lesz a boldog életre, Niall pedig sosem fogja megtudni, hogy Zaynnek mennyire komolyak vele szemben a szándékai. Mert komolyak voltak, csak még ő sem tudta igazán, hogy, hogyan vigye véghez az elképzelt terveit. Semmit sem tudott, viszont egyetlen cél lebegett a szemei előtt az pedig nem volt más, mint a kanapén fekvő apró fiú szerelme.
Zayn homlokát ráncolva pillantott le a karján lévő órájára, amely délután fél ötöt mutatott. A kinti idő még túl meleg volt ahhoz, hogy elvigye Niall-t bárhova és különben is, az ő kis szerelme látszólag túlságosan fáradt volt. Zayn pedig egyszerűen nem tudta volna megtenni, hogy felébreszti őt. Niallnek szüksége van a pihenésre és a nyugodt percekre. Épp ezért a pakisztáni fiú mosolyogva lépett a kanapéhoz és mielőtt újra karjaiba emelhette volna a fiút, óvatosan húzta le Niall felcsúszott pólóját. Zayn még tökéletesebbnek látta a fiú testét, még öt hónapos terhesen is. Niall sosem volt erős alkat, és még most sem volt az, hiába szedett fel magára néhány plusz kilót. Az ír fiú még mindig az a kis madár csontozattal rendelkező személy, akit Zayn három évvel ezelőtt megismert. De most, hogy Niallnek gömbölyödött a pocakja és a combján is volt egy kis felesleg, Zayn ha akarná se tudná levenni róla a szemeit.
Hálás volt az itteni személyzetnek, akiket édesanyja bízott meg azzal, hogy a fiatalok érkezésére takarítsák ki az egész villát és szerezzék be a fontos dolgokat. Például az egész hétre elegendő élelmet a hűtőbe valamint a szekrényekbe.
Niall akkor sem ébredt fel, amikor Zayn befektette őt a puha párnák közé, a hatalmas francia ágyba, amelyet frissen huzatoltak.
-Aludj csak gyönyörűm-suttogta a fiú, kedvesen végig simítva Niall baba puhaságú arcán. Az Ír álmában elmosolyodott, Zayn pedig legszívesebben egy egész délutánon keresztül bámulta volna őt. De aztán csomagjaikat berángatta az előszobából a hálóba, majd Niallt magára hagyva ült ki a teraszra.
Jólesően szippantott a francia sós levegőből, miközben szemeit a csodálatos panorámán legeltette. Hátra dőlve húzott ki egy szál cigarettát a dobozából és gyújtott rá. És miközben lassan kifújta a füstöt, csak reménykedni tudott abban, hogy minden rendben lesz. Mert mindennek rendben kell lennie.
*
A kékszemű fiú elkerekedett szemekkel nézett ki a hatalmas üvegajtón. Az elétáruló látvány hihetetlen, csodálatos és rémisztő is volt egyben. Egy hosszú lépcső vezetett le a kis teraszról, egyenesen a homokos tengerpart felé. A Nap már lebukni látszott a hatalmas sziklák mögött de a kék vizet mégis megvilágította, amely most úgy csillogott akár az arannyal szegélyezett gyémánt. Kissé megborzongott a lágy szellőtől, ami meglengette a fehér függönyöket, Niall elfeküdt haját pedig még jobban összekócolta. Az Ír fiú karját dörzsölve csukta be a terasz ajtót és lépett vissza a hatalmas, világos hálószobába. Ez a szoba sokkal jobban tetszett neki, mint a párizsi hotelben. A falak világos színűek voltak, akárcsak a fabútorok és minden sokkal modernebb tűnt.
Niallnek fogalma sem volt, hogy pontosan hol lehetett és nem is szeretett volna sokáig egyedül lenni az üres szobában, így hát sietősen elhagyta a helyiséget. Nem emlékezett arra sem, hogy pontosan mikor érkeztek meg és arra sem, hogy egyáltalán lefeküdt volna aludni. Minden olyan nagynak és ismeretlennek tűnt. Az egész villa üres volt és mintha egy lélek sem lett volna rajta kívül.
-Zayn?-szólt halkan, amikor megpillantott a kanapén egy szanaszét álló barna hajkoronát.
A pakisztáni fiú azonnal felpattant amikor meghallotta a kékszemű rekedt, halk hangját. Zayn szemei azonnal felcsillantak, ahogy megpillantotta aprócska, terhes szerelmét.
-Szia-köszöntötte, majd megkerülve a kanapét a tisztes távolságot megtartva állt meg Niall előtt. -Jól..a..jól aludtál?
A kékszemű fiú némán bólintott. Zayn alsó ajkát rágva várta, hogy szerelme végre megszólaljon, de Niall csak állt némán, miközben zokniba bújtatott lábait bámulta kitartóan.
A pakisztáni ellökve magát a foteltől, ahol eddig támaszkodott lépett Niall elé. A fiatalabbik fiú elkerekedett szemekkel nézett fel rá, amikor Zayn megfogta a kisebb kezeit és ujjaikat összefonta.
-Szeretném, ha beszélnénk egymással, Ni. Nem értem meg a néma embereket.
Niall lehajtotta a fejét.
-Nekünk nincs miről beszélnünk egymással-motyogta.
Zayn fáradtan sóhajtott fel.
-De igen is van. És ameddig itt vagyunk, jó lenne ha minden egyes nap kommunikálnánk. Tudni akarom mit akarsz, a gondolataidat, a kéréseidet..mindent.
Niall szemöldökeit ráncolva húzta el kezét Zayn fogásából.
-Eddig nem érdekelt mit szeretnék, nem értem, hogy mi változott.
A pakisztáni lehunyta a szemeit, Niall pedig karjait összefonva mellkasa előtt folytatta.
-Fogalmam sincs hova hoztál, de ha azt tervezed, hogy elrejtesz a világ elől, ahogy eddig is tetted akkor sürgősen mondj le erről-rázta a fejét idegesen.-Nem akarok veled lenni itt, főleg így. Haza akarok menni Zayn..
-Mi lenne ha...ha..elvinnélek vacsorázni, mint azokban a béna romantikus filmekben és bebizonyítanám, hogy nem akarlak rejtegetni. Ha..ha megbeszélnénk mindent és..és..
-Nem-szakította félbe a kékszemű, mire Zayn ijedten nézett a szemébe.
-Mi..mi..miért? Niall én..
-Nem akarok ma sehová sem menni, ugyanis a gyereked miatt leszakadnak a lábaim-morogta az Ír tekintetét a plafonról a pakisztánira szegezve. -úgyhogy maradni szeretnék.
-Amit csak akarsz-bólogatott hevesen az idősebb, az ijedtsége pedig egy pillanat alatt elpárolgott.
-Lezuhanyoznék, és ameddig zuhanyzom kérlek lepj meg valami édes, sós, hizlaló kajával-mondta komolyan a fiatalabbik, Zayn ajkai pedig hatalmas mosolyba húzódtak. Még sosem hallotta így beszélni az ő kékszemű kis tündérét.
-Bármit, édesem. Amit csak szeretnél!
Niall nem felelt csupán csak aprót bólintott, majd pocakját fogva kerülte meg Zaynt.
A pakisztáni fiú vigyorogva nézett csípőjét ringató szerelme után.

Nyert ügye volt.

Eltüntem. De itt vagyok. ;) ígérem a következő részek sokkkkal jobbak lesznek.