Something Great-(Ziall Horlik mpreg.) BEFEJEZETT

37.rész

Az idősebbik fiú mogyoró barna szemeit egy pillanatra sem vette le az előtte ülőről. Zayn homlokán mély ráncok jelentek meg, ahogyan tetőtől talpig szemügyre vette az asztalon lévő ételt bámuló Niall-t. Nem evett, csupán az ölében összekulcsolt ujjait nézegette, miközben szokásához híven idegesen csavargatta őket. Zayn tekintete egy pillanat erejéig a virágokkal díszített tányérra vetült, ahol a fiatalabbik kívánságához híven valami kalória dús étel volt jelen várva arra, hogy végre elfogyassza valaki. De Niall nem nyúlt az olvasztott Nutellával leöntött, előre elkészített gofrikhoz, amiket a pakisztáni az egyik jól felszerelt konyhaszekrényben talált. Nem volt konyhatündér, egy egyszerű sütő bekapcsolása is meghaladta a képességeit, így inkább nem próbálkozott semmivel a legegyszerűbb megoldáson kívül. De ha a fiatalabbik fiú megkérte volna, hogy főzzön, Zayn egy szó nélkül teljesítette volna a kérést csak az ő Niall babája ne legyen szomorú.
-Még csak meg sem piszkáltad-szólalt meg a pakisztáni, amikor a kékszemű fiú egyszerűen arrébb tolta az asztalon a fehér tálat.
Niall nem felelt, csupán megvonta a vállát és szemeit lesütve meredt az ölében összekulcsolt kezeire.
Zayn másodpercekig nézte a fiú vörös arcát. Niall sírt, Zayn pedig gyűlölte látni, és fájdalmasan szorult össze a mellkasa, mert tudta, hogy ez is miatta van. A pakisztáni két másodperc alatt döntött, állt fel a helyéről és sétált a kékszemű elé. Zayn sóhajtva térdelt le a fiú elé, Niall remegő kezeit a sajátjaiba véve. A fiatalabbik nagyot nyelve nézett le rá, kékszemeiből a könnyek úgy hullottak alá akár a záporeső. Az idősebbik szorosab lehunyta a szemeit, miközben hüvelykujjával végig simított Niall puha, reszkető kézfején.
-Tudom, hogy most haragszol rám, csalódtál bennem és nem akarsz velem beszélgetni. Megértem, ha legszívesebben képen törölnél, de mielőtt megtennéd végig kell hallgatnod. Rendben?
Niall szomorúan rázta meg a fejét, szabad kezével letörölve a könnycseppeket arcáról.
-Se..semmi é..értelme nem le..lenne..-suttogta.-Mindig megígérsz ne..nekem dolgokat és..és..sosem tartod be..Azt sem értem, hogy miért h..hoztál ide. Hogyha sajnálatból, akkor felejsd el.
Zayn fejét oldalra fordítva szívta be élesen a levegőt, és hagyta, hogy Niall lassan kihúzza ujjait a tenyeréből.
-Én nem vagyok olyan helyzetben, hogy kézen fogva, csókolózva, ölelkezve végig sétáljak veled az utcán-kezdte, fejét ismét a szótlan fiú felé fordítva, aki alsó ajkát fogai közé figyelte Zaynt. A pakisztáni fiú lassan felállt, mellkasa előtt összekulcsolt karokkal fordult az üvegajtó felé.-Meg kell értened, hogy nem tehetek meg néhány dolgot úgy, mint az átlag ember. Szerinted ha tehetném nem kürtölném szét mindenkinek, hogy lesz egy kisbabánk? Szerinted nem mutogatnálak mindenkinek ha lehetne? De nem tehetem, mert egy rossz lépésem után repülnék a bandából és hidd el nem lenne jó, főleg hogy a zenélésből élek. Elég sok van már a rovásomon, nem egyszer akartak már kirakni és ha azt tenném, amit Louis anno és fellázadnék azért, akit szeretek akkor már rég nem lenne Zayn Malik a One Direction tagja-az idősebbik fiú elszakította tekintetét a a lassan lemenő Nap miatt sötétlő, nyugodtan hullámzó tengerről és újra szembe nézett halkan szipogó szerelmével.
-Ez nehéz nekem Niall. Én..én nem voltam ennyire összezavarodva sosem. Mindig tudtam mit akarok, kit akarok, és hogyan.. de most?-túrt bele a hajába kínosan felnevetve. -Lesz egy gyerekem, egy fiútól. Egy fiútól, akihez annyira ragaszkodom, hogy már fáj. Értsd meg, hogy ez nehéz nekem még..még sok idő kell, hogy felfogjam az elmúlt időszak dolgait és eldöntsem mit akarok. Segíts nekem ebben, mert csak te tudsz nekem segíteni.
Niall hangosan szipogva nézett mélyen a fiú szemeibe.
-De..de eddig csak bántottál..Azt..azt nem bántjuk, akit szeretünk.-suttogta a kékszemű.-és nem okozunk neki fájdalmat..ha..hanem boldoggá tesszük..
-Ismétlem, nekem ez nehéz volt és lesz is egy darabig Niall.-állt meg az idősebb az asztal másik végén.-Te a kezdetektől fogva tudod magadról, hogy meleg vagy és a fiúkat szereted. Én egész életemben a lányokat szerettem, velük randiztam, velük feküdtem le..nem pedig fiúkkal. Aztán jöttél te, azokkal a csillogó kék szemeiddel, meg azzal az aranyos mosolyoddal és nem tudtam, hogy mit gondoljak! Utálni akartalak, mert beférkőztél a bőröm alá, uraltad a gondolataimat. Minden barátom szeretett, a szüleim, a személyzet..de éreztem, hogy ők másféleképpen szeretnek. Én ezt nem hagyhattam.. Mert akárhányszor veled voltam, másképpen gondolkoztam, egyre jobban kedvelni kezdtelek, a mosolyod nélkül pedig élni sem tudtam...Ki kellett valahogy verjelek a fejemből, és nem hagyhattam, hogy érezzek valamit irántad-aztán mélyen Niall könnyektől csillogó szemeibe nézett, miközben ajkai halvány mosolyba húzodtak.-de már rég elkéstem.
A fiatalabbik fiú hihetetlenkedve meredt a pakisztánira, miközben pocakján lévő pólóját markolászta. Niall nem szólt semmit, csak Zayn arcát bámulta, aztán az idősebbik fiú meglepetésére, a kékszemű hangosan felzokogott.
-Édesem-zárta karjaiba a síró fiút. Niall arcát Zayn mellkasába fúrva zokogott rázkódó vállakkal, miközben karjaival erősen kapaszkodott az idősebbik nyakába. Zayn hangosan sóhajtva emelte fel Niall-t, óvatosan nehogy megnyomja a pocakját és indult el vele a nappali irányába. A pakisztáni fiú, Niallt az ölébe ültetve ölelte át a fitalabbikat, miközben előre-hátra ringatta őt.
-Nem szeretem, ha az én gyönyörűm sír-suttogta az idősebbik, hosszú puszit nyomva Niall hajába, miután ujjaival igyekezett letörölni a kékszemű könnyes arcát. -Sajnálom, Niall. Őszintén sajnálom, amit veled tettem...de kérlek, édesem, most te töröd össze a szívem! Az én gyönyörűm nem sírhat, neki nem szabad, tudod?
Zayn türelmesen simogatta Niall hátát, puszilgatva őt, miközben továbbra is ringatta őt. Halkan dúdolt, a kékszemű pedig lassan megnyudodott, de nem húzodott el a pakisztánitól. Szorosan ölelte, arcát pedig a nyakhajlatába fúrva szipogott halkan.
Kicsivel később Zayn elhúzódott, és molyogva simogatta meg Niall duzzadt, vörös arcát. Legszívesebben megcsókolta volna az imádnivaló kis alakot, aki most könnyektől csillogó szemekkel, lebiggyesztett ajkakkal nézett fel rá.
-Mit szólnál, ha most elmennél és felfrissítenéd egy kicsit magad én pedig felhívnám Pault és elmennénk valahová vacsorázni, hm?-simogatta meg a fiú pocakját tenyerével.-Biztos éhes vagy már.
Niall arcát a fiú mellkasába temette ismét, miközben szaporán bólogatott.
-És aztán sétálhatnánk a parton is ha szeretnél. Tudom már nem látunk sokat, de ígérem, holnap ha szeretnél egész nap kint lehetünk a strandon meg a városban. Na?
Újabb szapora bólogatás, mire Zayn hangosan felnevetett és játékosan megpaskolta Niall fenekét.
-Akkor elkéne engedned, édesem-de Niall szorosabban ölelte magához a pakisztáni törzsét, arcát pedig erősebben fúrta a fiú mellkasába.
-Ba..baj lenne..ha..ha így ma..maradnánk?-kérdezte halkan, szinte már alig hallhatóan.
-Nekem így tökéletes, bármeddig-felelte az idősebb átölelve a kisebbet és hosszú puszikat nyomva a kócos hajába.
*
Később Niallnek egyáltalán nem volt kedve sehová menni. A feje a sok sírástól fájni kezdett, elfáradt, Zayn pedig észrevette, hogy a fiatalabbik fiú eltorzult arccal dörzsölgette a derekát. Így hát a pakisztáni fiú egy kis internetes, valamint kedvenc testőre segítségével hozatott ételt a közeli és egyben a legjobb étteremből. Niall egész este csendes volt, nem igazán szólt Zaynhez, inkább csendben evett és maga elé bámult, amikor pedig végzett egy szó nélkül besétált a közös hálójukba. Vagyis..Zayn nem tudta pontosan, hogy közös az a háló, bár reménykedett benne, mert semmi kedve nem volt távol lenni a kedvesétől.
A pakisztáni fiú most a teraszon ücsörgött, miközben cigarettáját szívta. Az idő kilenc óra felé járhatott, fáradt volt, de mégsem feküdt le pihenni, mert úgy érezte, hogy szívnia kell egy kis friss levegőt. Nem akart gondolkozni most az egyszer, csak élvezni a csendet. Fejét hátra döntve hunyta le szemeit, miközben lassan kifújta a letüdözött füstöt. Tetszett neki a csend, a hűvös levegő, és a hullámzó tenger hangja. Nyugodt volt.
-Miért nem alszol?-kérdezte a pakisztáni anélkül, hogy kinyitotta volna szemeit. A terasz fa felületén apró léptek zaja hallatszott, a léptek tulajdonosa pár másodperccel később meg is állt ujjait tördelve Zayn előtt.
A pakisztáni fiú kinyitva szemeit azonnal megpillantotta az aprócska alakot a tulajdon pólójában. Niall, a Zayn-től eltulajdonított fekete Led Zeppelin pólót viselte, amelyben pocakja aranyosan kerekedett, valamint egy sötét melegítőt.
-Nem tudtam aludni-felelte halkan, ujjaival pólója anyagát csavargatva. Aztán még halkabban hozzátette.-mert nem találtalak magam mellett.
Zayn szótlanul nyomta el cigarettája maradékát, majd felállva lépett Niall elé, karját a dereka köré fonva. A pakisztáni szemöldökét ráncolva nézett le, aztán újra a fiú csillogó kék szemeibe.
-Mezítláb vagy. Miért vagy mezítláb?
A kékszemű lepillantva mozgatta meg meztelen lábujjait, majd szomorúan mosolyogva vezette vissza tekintetét a komoran őt bámuló fiúra.
-Megint bedagadtak a lábaim..most..most nagyon és nem tudok felvenni semmit-felelte szomorúan.
Zayn sóhajtva bólintott.
-Bemegyünk és lefekszel jó? Pihenned kell-de mielőtt a fiatalabbikat a terasz ajtó felé húzta volna, Niall visszarántotta őt.
-Én még nem akarok aludni..gondoltam sétálhatnánk egyet. Úgyis itt van előttünk a part, nincs olyan messze.
-Megfogsz fázni-rázta fejét az idősebb.
-Nem fogok! Csak egy kicsit..kérlek..
Zayn sóhajtva pillantott a kő lépcső irányába, amely egyenesen a part felé vezetett.
-A lábad?-vonta fel a szemöldökét.
Niall mosolyogva kulcsolta össze ujjaikat és indult meg előre.
-Kibírom.
Két perccel később a fiatal egymás kezét fogva sétáltak a csillogó víz mellett. Zayn imádnivalónak találta Niall hangos kuncogását, ahogyan kissé bedagadt lábujjaival a puha homokban turkál. Azt is imádnivalónak találta, hogy Niall egy pillanatra sem engedte el a kezét, és úgy sétált a pocakja miatt, akár egy kis pingvin. De Zaynt nem zavarta, mert Niall tökéletes volt még öt hónapos terhesen is.
-Olyan gyönyörű!-pislogott nagyokat a kékszemű a nagy sziklák mögött húzódó fények felé. A város este mindig csodálatos volt, Zayn pedig alig várta, hogy holnap vagy holnap után de megmutassa Niallnek az egész szigetet.
A két fiú szótalanul sétáltak vissza a ház felé, miután Zayn hűvösebbnek ítélte meg időt a tervezettnél. Nem akarta, hogy Niall és a kisbabájuk megfázzon.
-Zayn?-szólította meg halkan az Ír. A lépcsőn felfelé tartó Zayn kíváncsian fordult vissza ujjait csavargató szerelme felé.
-Baj van?-lépett Niall elé. A fiatalabbik fejét rázta.
A kékszemű lesütötte szemeit és nem felelt.
-Niall?
Niall lassan emelte fel a fejét, Zayn pedig meglátta szerelme könnyes szemeit.
-Igaz amit mondtál?-kérdezte suttogva.-Igaz..hogy..hogy tetszem és..és akarsz engem?-Niall sírva rázta a fejét, Zayn szíve pedig szúrni kezdett, amikor a fiú szomorúan felnevetett.-Bu..buta kérdés..ne..ne haragudj..Én csak gondoltam..hogy..ta..talán..
A pakisztáni fiú mosolyogva lépett a fitalabbik elé.
-Hogy talán?
Niall nagyot nyelve sütötte le a szemeit.
-Hogy talán igaz..és..és tetszem neked..
A fekete hajú vigyorogva kapta fel a kékszeműt elérve, hogy Niall hangosan sikkantva fonja karjait a fiú nyaka, valamint lábait az idősebbik dereka köré.
Zayn szorosan tartotta Niallt a combjait szorítva, miközben mélyen nézett gyönyörűsége gyönyörűséges szemeibe.
-Nem is gondolnád, hogy mennyire...-vigyorgott, és mielőtt Niall bármit is mondhatott volna, Zayn előre hajolt és ajkaikat összeillesztette...

Amúgy ket eve tokre utaltam ezt a szamot es most erre keringoztunk penteken..
Most pedig a szívem összetörik akárhányszor meghallom.