Farkas lélek (Farkas szellem folytatás)

Már megint egy telihold

Izzadtan ébredtem. Rémisztő álmom volt. Nagyon féltem és kétségbeesésemben annyira felgyorsult a szívverésem, hogy átváltoztam. Futottam a pincébe és gyorsan leláncoltam magam, mielőtt valakit bánthatnék. A félelmet felváltotta a harag, amit már nem tudtam irányítani. Már nem én voltam, a vadállat átvette felettem az uralmat. Ordításom állatias üvöltéssé, a fogaim agyarakká váltak. Már véresre dörzsöltem a kezemet a láncokkal, de annyi volt az adrenalin, hogy még nem éreztem fájdalmat. Vissza kell változnom, ezért próbáltam gondolkozni. Próbáltam csökkenteni a pulzusomat, megnyugodni, keresni egy biztos pontot. Eszembe jutott Tyler és a többiek, még jobban kétségbe estem. Akkor használom kell a fájdalmat. Belevájtam a karmaimat a tenyerembe.Percek teltek el, de nekem óráknak tűntek. Lassan visszaváltoztam, de úgy döntöttem nem szólok apának, hogy engedjen el. Ez tuti a telihold hatása, lehet, hogy csak holnap, vagy holnap után lesz, de érzem. Már órák teltek el. Ezidő alatt volt, hogy a falat, a plafont, vagy épp az ajtót bámultam. Ezután az álom után nem igazán tudtam elaludni. Azon járt az eszem, hogy mi lesz ha valamilyen formában valóra válik ez az álom. Mi lesz ha meghal valaki? Úgy éreztem magam mint az álomban, mintha le lennék bénulva, magatehetetlennek és haszontalannak éreztem magam. Ianan is gondolkozom, mivel azt írta nem volt önmaga. Valahogy el is hiszem neki, de azt is írta, hogy mikor önmaga lett sem próbált segíteni. Úgy érzem vele kapcsolatban most kell döntenem, el kell határoznom magam. Hagynom kell neki egy üzenetet tudtára kell adnom, hogy hogy érzek vagy talán nem kéne? Gondolom mindenki ismeri az érzést mikor egy barátja elárulja. Ez főleg akkor fáj ha az embert a gyerekkori legjobb barátja árulja el. Ilyenkor eszembe jutnak a filmek ahol a királyt elárulja egy barátja, vagy valaki akit szeret, döntenie kell, hogy mit tesz az árulóval. Megöli, börtönbe zárja, vagy megkegyelmez neki. Most én vagyok a király, vagy mégsem. Ez nézet kérdése. Minnél többet gondolkoztam az Ian kérdésen annál bizonytalanabb lettem. Végül nem határoztam el magam. Volt időm gondolkozni, így valamilyen úton módon eszembe jutott a falkatetoválás. Azt hiszem egy negyed hold, benne egy üvöltő farkas. Hova is csináltassam? A vállamra, az alkaromra, a lapockáimra? Hát a lábaimra nem nagyon akarok tetováltatni sohasem. A kezem meg nagyon látható, olyan hely kell ahol eltakarja a ruha, de ha kell meg tudom mutatni. Rövid töprengés után, eldöntöttem, hogy a bordáimra fogok tetováltatni. Elég fájdalmas lesz, de mi mást tehetnék. Már épp elszenderedtem ,mikor kivágódott az ajtó és apa jött be rajta. Arcán aggódás és fáradtság jelei mutatkoztak.

-Danielle! Mit keresel itt? Nagyon aggódtam érted!!-mondta miközben kivette a kulcsot a zsebéből.

-Átváltoztam és attól féltem bántok valakit!-feleltem egyszerűen.- Így legalább biztonságban voltál!

-Mázli, hogy meg akartam nézni mi van veled! Ma is megyek dolgozni! Ha nem megyek be szobádba, akkor estig itt ülhettél volna, étlen- szomjan! Ilyen esetekre ki kell találnunk valami jelet, hogy itt vagy!

-Csak ne most! Aludnom kéne!-mondtam miközben feltápászkodtam a padlóról.

-Mitől véres a kezed?-kérdezte a kezeimet nézve.

-Valahogy vissza kellett változnom!-vontam meg a vállam miközben elindultunk a lépcső felé.

-Kezd egy zuhannyal! Aztán aludj!-mondta, majd elindult a konyhába.

-Akkor elmentem  zuhanyozni!-mondtam.

-Mire végzel már nem leszek itt! Aludj jól! Vigyázz magadra!-kiáltotta. Nem szóltam semmit, csak becsuktam az ajtót és levettem a már megszáradt ruháimat és beálltam a zuhany alá. Úgy döntöttem, most inkább hideg vízzel fürdöm, mivel még úgy éreztem mintha az egész testem égne, sőt ahol álmomban leszúrtak ott még fájt is egy kicsit, mintha tényleg megtörtént volna. Azok a borzalmas dolgok, ha csak egy keveset is felidézek belőle megborzongat amit látok. Rémülettel,félelemmel önt el. Zuhanyzás után gyakran előfordul, hogy az álmosságom elmúlik, most is ez történt, éppen ezért döntöttem amellett, hogy felöltözöm és keresek valami elfoglaltságot. 

Már felöltözve ültem az asztalnál, amikor eszembe jutottak a levelek. Megkerestem a telefonomat és Lucast akartam hívni, mikor eszembe jutott milyen korán is van. Később felhívom, akkor inkább elkezdem megírni a házimat. A magyar házink, hogy írjunk egy legalább 100 szavas esszét magunkról. Nagy hévvel kezdtem írni, mire arra lettem figyelmes, hogy csöngetnek. Végignéztem magamon, hogy elég elfogadhatóan nézek-e ki. Gyorsan befutottam a fürdőbe és megfésülködtem, majd mentem ajtót nyitni.

-Jó napot!-köszönt a férfi, kezében egy csomaggal és egy papírral.

-Jobbat!-köszöntem.-Miben segíthetek?-kérdeztem illedelmesen.

-Csomagot hoztam Danielle Blakenek. Itt lakik?-kérdezte.

-Igen! Én vagyok!-feleltem.

-Akkor írd alá itt és oda is adom a csomagot!-adta a papírt. Gyorsan aláfirkantottam.

-Köszönöm!-vettem el a csomagot-Viszlát!-köszöntünk egyszerre, majd ő elindult az autójához, én pedig becsuktam az ajtót. Kis félelem öntött el amikor megláttam, hogy a csomag Európából érkezett, gyorsan neki is álltam kibontani....

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Kedves olvasóim! 

Először is sziasztok! Köszönöm szépen a sok like-ot megtekintést és a pozitív kommenteket. Ez a rész nagyon rövid lett, de remélem tetszett!! Remélem az előző rész végén nem ijesztettelek meg titeket nagyon, bár van olyan akit nem sikerült megtévesztenem. Ugye @DraLvsz ? Külön köszönöm a kommenteket:

@DraLvsz

@Edinalhos

@AngiPreil

További jó olvasást és szép napot!

                                                                                                                                                                        Lovaslany28