Farkas lélek (Farkas szellem folytatás)

Rabság

Egy sötét, és nagyon hideg helyen ébredtem, a hasamon fekve. Minden lélegzetvétel nagyon fájdalmas volt, és habár a hangot már nem halottam,a fülem még csengett.

-Van itt valaki?-kiáltottam, vagyis kiabálni akartam, de csak halk suttogásra telt. Beleszagoltam a levegőbe, csak erőteljes vérszagot éreztem, és vacogtam olyan hideg volt. 

-Van itt valaki?-most sikerült kicsi erőt vinni a hangomba. Nagy nehezen, a hátamra fordultam. Felvillantottam a vérfarkas szemeimet, egy nagy helység közepén feküdtem, egy hűtőben. A hallásomra koncentrálva, rájöttem, hogy nem vagyok egyedül.Felcsillant a remény.

-Luke! Luke! Te vagy az?? Luke!-kiabáltam, miközben a szememmel megkerestem az illetőt aki háttal feküdt nekem. Nem válaszolt, de oda kellett mennem.Ahogy a hideg padlón kúsztam , egyre jobban vacogni és remegni kezdtem. 

-Hey! Haho!-mondtam az illetőnek miközben megfordítottam. Mark volt az. Úgy tűnt nincs magánál, nem volt túl jó bőrben.

-A fenébe!-mondtam könnyes szemmel.

-Ennyire ne szeress már!-mondta Mark.

-Bocsi, de azt reméltem Luke lesz az. 

-Tudom-mondta egy fájdalmas szisszentés közepette.-Olyan jó végre emberi hangot hallani, és nem azt a borzalmas zúgást.

-Na ebben egyetértünk. Hogy vagy?-kérdeztem aggódva.

-1 láb lövés, és egy bal oldalt, kicsit a bordáim alatt. Minden lélegzetvétel fáj, még zúg a fülem, de amúgy minden okés!- Nevetett.

-Valaki ma nagyon vicces kedvében van.Akkor azt hiszem te sem mostanában láttad Lukeot ugye?Mikor utoljára láttam nem volt jó bőrben. Nagyon aggódom!

- Elsők között lőttek meg! De még láttam Lucast, nem találta el a robbanás, azt hiszem az autók felé futott, még vagy 3-an vele mentek. Remélem megmenekültek, és hoznak segítséget,mert ki tudja meddig hagynak minket életben.-köhögni kezdett, elfordult tőlem egyre csúnyábban köhögött, halottam ahogy vér csöpög a földre. Ahogy végzett visszafordult hozzám.-Nem tudom meddig bírom ki!-motyogta. A szája véres volt, és az egész testében remegett. 

-Mark, összebújhatnánk? Nagyon fázom! -nem volt más ötletem.

- Igen, gyere!-válaszolt, én pedig fájdalmas nyögések közepette odamásztam hozzá a jobb oldalán voltam, és hozzábújtam. 

-Ezt ne értsd félre jó? Én nem... - kezdtem magyarázkodni. 

-Nyugi Danielle! Értem! Amúgy is, én meleg vagyok ! Bár most épp sajnos nem a szó szoros értelmében!-mindketten röhögni kezdtünk, de a nevetésünk fájdalmas sziszegő véget ért. Beszélgettünk még egy kicsit, aztán csendben szenvedtünk. 

Nem sok minden tudok a hipotermiáról,de ha már nem  remegsz és vacogsz akkor nagy a gáz. Mikor elértük ezt a pontot, ránéztem Mark arcára. Nem volt magánál. 

-Mark! Mark! - szólítgattam, de nem reagált. Hozzáértem az arcához, kinyitotta a szemét egy pillanatra de mást nem reagált. -Mark! Mark! Figyelj râm! Még ki kell bírnod egy kicsit!! Kérlek! Mark!! Egyedül nem bírom ki! Kérlek!! 

Szépen lassan engem is kezdett legyőzni a hideg, bár még Mark sem halt meg, de egyre gyengült. Mindkettőnk pulzusa, légzése és vérnyomása egyre csak lassult. Minden kezdett elsötétülni, de még láttam ahogy fény tölti be a szobát.

Külső nézet

Markot és Daniellet a hűtőből egy cellába vitték ahol a falkatársaik voltak bezárva. Így összesen 9-en maradtak az elindult 14 fős csapatból.