Farkas lélek (Farkas szellem folytatás)

Barátnő

Nagyon hirtelen rántotta ki a karmait a nyakamból. Nagyon nagy fájdalommal járt, mindenem remegett. Mozdulni sem bírtam. A szemeimet mozgattam csak, körülnéztem. Otthon voltam, a kanapén ültem. Dean lassan besétált a látókörömbe.

-Mi a baj?-kérdezte. Beszédre nem telt szóval csak nyöszörgő hangot adtam ki. Megfogtam a kezem és éreztem, ahogy egy kis fájdalom elpárolog belőlem. Sóhajtottam, vagy 10 perc eltelt mire meg bírtam mozdulni. Lassan felálltam és elmentem a konyhába, vettem egy poharat és engedtem magamnak vizet. Majd a pohárral a kezemben visszamentem a nappaliba és leültm Deantől egy kisebb távolságot tartva.

-Mennyit voltál a fejemben?-kérdeztem, ránézett az órájára. 

- 1-2 órát, de az nem sok.-legyintett mellé a kezével.

-De, az nekem sok! Mikor elengedtél nem tudtam megmozdulni, mindenem fáj még most is!-próbáltam elrejteni, hogy ez az egész egy kicsit megijesztett, el tudja hitetni velem, hogy a barátaim meghaltak!

-Ne nyávogj már! Nem volt ez olyan vészes!-szólt vissza élesen. Felvillantottam a vérfarkas szemeimet.

-Na és átmentem a teszten?-kezdett felidegesíteni.

-Csak úgy mint Luke barátod. Ő is csak nem rég végzett, Doki írta SMS-ben.-elgondolkoztam-Tudod Luke el is fogadta az apja ajánlatát, és 1 hónap múlva kezdi tanulni az alapokat.

-Én nem megyek bele ilyen könnyen! Kérdéseim vannak, maga meg tudja a válaszokat. Ha tetszenek a válaszai lehet, hogy igent mondok -bólintott- Értem én, hogy a régi titkok megőrzésére alapult a Wolf, de van egy másik célja is nem igaz?

-De igaz! A vérfarkasok közt mi vagyunk akik a békét őrzik. Mielőtt Doki idejött nagy volt itt  perpatvar, sok halál a semmiért. Aztán John végigment az összes vezető jelöltön és kiválasztotta  a legjobbat.

-Lucast!-mondtam.

-Pontosan! Akkor nyerte vissza az apja területét mikor John megérkezett. Természetesen csak akkor szólunk bele ha muszáj.-bólintottam.

-Ezt az elme trükköt is a kilenc között tanultad?

-Igen, ahogy sok mást, amit nem árulhatok el!

-Csak annyit árulj el, hogyan?

-Mikor bementem a fejedbe elsőként átnéztem az emlékeidet, aztán elkezdtem felépíteni ki hogyan viselkedni. Ki, mit hoz ki belőled! Ki iránt hogy érzel. Itt van Luke akibe..

-Oké, oké!-vágtam a szavába mielőtt kimondhatta volna.-Ez az én dolgom!-nevetett.

-Na zuhanyozz le aztán menjünk a falkához!-szólt rám pár perc némaság után. 

A forró fürdő minden fájdalmamat elvette. Utána gyorsan felöltöztem, gyorsan szereztem egy almát a konyhából.

-Indulhatunk.-mentem a bejárati ajtóhoz. Miután mindketten kijöttünk a házból bezártam az ajtót. Majd Dean autójához indultam. Csak most jut eszembe vajon mit gondolhatnak a szomszédok, hogy ennyit járnak ide idegen férfiak. Derek, Lucas és most Dean. Elindultunk, út közben nem szóltunk egy szót sem. Mikor odaértük kiszálltam, és bementem. Nem volt semmi különös, de amint meg láttam Lukeot, tudtam, hogy beszélnem kell vele. El is indultam felé, ő észrevett és ugyanígy tett.

-Beszélnünk kell!-szólalt meg ő elsőnek.

-Ezután biztosan!-mondtam majd, megcsókoltam. Visszacsókolt, mire elengedtük egymást mindenki minket figyelt.

-Azt hiszem a pince alkalmasabb hely a beszélgetésre.-mondta Luke mire mosolyogva lementünk és becsuktuk az ajtót. Szerencsére hangszigetelt.

-Ezt miért kaptam?-kérdezte.

-Mert rájöttem, hogy többet érzek irántad mint barátság!-feleltem-Mikor Dean a fejemben volt, haldokoltál, ott feküdtél előttem és én nem tehettem semmit.

-Velem is valami hasonló történt! Tudod múltkor nem igazán mondtam el mindent, tudod az autóban. Most viszont itt az ideje. Tudod, nem hiszed majd el, de gyönyörű vagy, emelett okos és kedves. És bármit megteszel a szeretteidért. Próbálsz őszinte lenni, amennyire csak lehet. Imádom a barna hajad, a kék szemeidet, imádok veled lenni! Danielle szerelmes vagyok beléd!-mondta majd, megcsókolt átkarolta a derekamat. Én pedig jobb kezemmel beletúrtam barna hajába, bal kezemmel pedig átkaroltam a nyakát. 

- Én is imádom a barna hajad, a barna íriszeid. Bátrabb vagy mint, hiszed, okosabb vagy mint hiszed. Őszinte vagy és nem értem miért nem jöttem rá előbb,hogy szerelmes vagyok beléd! Luke én szeretlek!-mondtam a csók után, majd újra megcsókoltam. Életem legjobb csókja volt.

-Danielle, akkor leszel a barátnőm?-kérdezte mosolyogva.

-Igen!-megfogta a kezem és elindultunk felfelé. Mikor kijöttünk a lépcső feljáróból mindenki minket nézett. Lukeal összenéztünk. Megcsókoltuk egymást, majd odamentünk Kristenhez és Nagy Bobhoz. 

-Na ez meglepett!-köszöntött minket Kristen.

-Engem cseppet sem!-szólalt meg Nagy Bob.

-Na és mit csináltatok odalent?-kérdezte Cara az egyik sarokból kicsit messzebb.

-Megkérdeztem, hogy lesz-e a barátnőm!-felelt önelégült mosollyal Luke.

-Na végre!-jött a bejáratból Lucas hangja.-És mit felelt?-kérdezte Lucas. Luke rám nézett. Megcsókoltam.

-Természetesen igent!-válaszoltam a csók után. Lucas kacsintott egyet.

-A mai az utolsó nap! Remélem jól éreztétek magatokat és mindenki tud mindent! De ne szaladjunk előre! Ma még bulizunk!-kezdte- Mindenkit meghívok egy italra. Nem mintha fizetni kéne a piáért, de az elv meg van! Bulizzatok ma egy jót, aztán holnap vigyázzatok az úton!-odament a régi zenegéphez és bekapcsolt egy számot.

Nagyon jót buliztunk. Sokat táncoltam a pasimmal! De Kristent is megölelgettem, hisz nem rég úgy tudtam megölték. Hajnalban mindenki lelépett, mi maradtunk takarítani. Hulla fáradtan értem haza, mivel a telefonomat otthon hagytam így csak most megnéztem nem-e jött üzenet. Anya vagy 20-szor hívott. Ahogy Ian és Melody is. SMS-t is küldtek. Megnyitottam az egyiket:

"Apádnak balesete volt, menj a kórházba, mi is érkezünk majd!"-írta anya.